Azt hihetnénk, hogy az ukrán politikai vezetés megelégszik az orosz kultúra likvidálásával. Sajnos nem. Az oroszellenes harcot most a keleti szláv kereszténység egyik központjára, a XI. században alapított kijevi Pecserszka Lavra-barlangkolostorra is kiterjesztették. Miként arról a Magyar Nemzet is beszámolt, az ukrán biztonsági szolgálat razziákat tartott a moszkvai patriarkátus alá tartozó egyház templomaiban és épületeiben. Állítólag oroszbarát irodalmat, nagy mennyiségű készpénzt, valamint gyanús orosz állampolgárokat találtak.
Az ukrán hatóságok a Pecserszka Lavra-barlangkolostor mintegy ezer lakóját felszólították a távozásra. Az ukrán ortodox egyház szerzeteseinek és papjainak kiutasítása rendkívül durva lépés. A konstantinápolyi patriarkátus az ukrán ortodox egyházat már 2018-ban Moszkvától független egyházzá nyilvánította, és a háború kitörését követően a vallási közösség moszkvai patriarkátushoz hűséges része is kijelentette, hogy függetlenedik az orosz Kirill patriárkától. A kijevi vezetés ennek ellenére bizalmatlan, és kemény diktátumot alkalmaz.
Olekszandr Tkacsenko ukrán kulturális miniszter közölte, hogy azok a szerzetesek, akik szakítanak az orosz anyaegyházzal és csatlakoznak az új ukrán ortodox egyházhoz, folytathatják szolgálatukat a Lavrában. Ezt Jepifanyij metropolita, Ukrajna hivatalos ortodox egyházának vezetője is megerősítette. Vagyis a szerzeteseknek egyértelműen és látványosan alá kell vetniük magukat annak a politikai akaratnak, amelynek semmi köze a vallásos hithez.
Eszünkbe jut erről, hogy I. Lipót császár bő 350 évvel ezelőtt, 1673 februárjában nevezte ki Johann Caspar von Ampringent, a Német Lovagrend nagymesterét a Magyar Királyság teljhatalmú kormányzójává. A Habsburg-uralkodónak nem az orosz ortodoxokkal volt baja, hanem a magyar protestánsokkal. A politika által is szított vallási türelmetlenség ekkor odáig fajult, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek elnökletével rendkívüli bíróságot állítottak fel Pozsonyban. A bíróság 1674 tavaszára mintegy hétszáz református és evangélikus prédikátort és tanítót idézett maga elé. Az ellenük felhozott vád felségsértés és hazaárulás volt. A halálbüntetéstől a vádlottak csak úgy menekülhettek meg, ha áttértek a katolikus vallásra vagy írásban lemondtak egyházi szolgálatukról. Sokan ezt az utat választották, csak hogy mentsék az életüket, de 67 prédikátor kitartott hite mellett. Őket – már akik közülük életben maradtak − a gályarabság se törte meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!