Csehországban 2010 óta fut az úgynevezett „Választások nemtisztán” (Volby Nanecisto) demokrácianevelési program: az iskolákban egyfajta tesztválasztásokat rendeznek, amiben a diákoknak elmagyarázzák, hogy hogyan folynak a választások, mi a tétjük, és a csemeték ezután valós pártokra és jelöltekre tehetik le voksukat. A választások eredményét ezután kihirdetik. Nincs is ezzel baj, hiszen politikailag semleges gyakorlatról van szó. Vagy mégsem?

A gond ott kezdődik, amikor megnézzük azokat a szervezeteket, amelyek ezt a nevelést szponzorálják, továbbá ott, amikor elgondolkozunk egy kicsit a próbaválasztások eredmé­nyein. Az egész program a cseh Lidé v Tísni (Emberek szükségben) NGO szervezése alatt áll, amely szponzorai között megtalálhatunk olyan filantropikus gyöngyszemeket, mint Soros Nyílt Társadalom Alapítványait (OSF), az amerikai külügy agytrösztjét, a Freedom House-t, a hazánkra is erőszakosan rátelepedő Norvég Alapot és persze a USAID-et is.

A próbaválasztásokat konkrétan egy Alap a Közép- és Kelet-európai Civil Társadalomért (CEE Trust) nevű szervezet pénzeli, amelynek ha valaki rákattint a honlapjára (www.ceetrust.org), egy üres felület jön elő. Annyit azért ki lehet nyomozni, hogy 2000-ben alapították hat amerikai alapítvány közös szervezésé­ben, és annyi biztos, hogy egyikük Soros György OSF-je. Hogy a cseh tanári karban miért nem zavar senkit az, hogy az iskoláikban már 13 éve egy olyan szervezet pénzén tartanak polgári és értékrendbeli nevelést, amelynek még működő honlapja sincs, és nem tudni, ki áll mögötte, az számomra felfoghatatlan.

A másik dolog pedig az eredmény. 

A pártok közül évek óta a radikális baloldali Kalózpárt győz, egyes esetekben abszolút többséggel, miközben a valódi parlamentben a kétszáz képviselőből csak négy (!) az övék. Ők nyernek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban is. A januári elnökválasztás előtt egy héttel is tartottak a cseh iskolákban ilyen választásokat, ebben a gyerekek Danuse Nerudovára, a genderideológiát és migrációt támogató jelöltre 54 százalékban szavaztak, míg a valóságban a radikális baloldali elnökjelölt csak 13,9 százalékot kapott az első körben, a másodikba be sem jutott.

Az eredményeket persze a valódi választások előtt kihirdetik, így minden első szavazó számára nyilvánvaló, hogy kire is voksolt a fiatalok többsége, ki most köztük a menő. Az ilyen eredményhirdetés rendkívül erős hatással van a sokszor a trendeket követő, fiatal társaik példájához igazodó tinédzserekre, akik politikai tapasztalatokkal még nem rendelkeznek. A cseh iskolákban tehát több mint egy évtizede ipari szinten működik a baloldali szavazónevelés amerikai pénzekből, és ha az ember szétnéz a cseh képviselőházban, jól látható, hogy nem eredménytelenül.

Az eset is jól mutatja, hogy fiatal demokráciáink még nem eléggé ellenállóak az ilyen precízen megtervezett, a felszín alatt zajló politikai célzatú külső befolyások ellen. Tanári szinten az ezek ellen való védekezés nem megoldható, mivel a tanárok egy részének nincs meg az a világpolitikai áttekintése, ami az itt ­rejlő veszély felismeréséhez szükségszerű lenne. A próbaválasztásokhoz és más ehhez kötődő oktatóanyagokba szinte ördögi óvatossággal van beleszőve a progresszív liberális világnézet, nagyon a sorok között kell olvasni, hogy ezt valaki felfedezze. Aki pedig felismeri az itt rejlő manipulációt, az állásával játszik, ha szembeszáll a hazai és külföldi baloldali politikai erőkkel.

Nálunk csak most élesedik a fiataljaink lelkéért folyó harc, Csehországban ez már befejeződött, ott rábízták a feladatot a Soros-kartellre. Persze ha a magyar kormány egy hasonló polgári neveléssorozatot indítana mondjuk amerikai iskolákban, amelyben sorra a republikánus jelöltek győznek, nem hónapokban, hanem percekben lenne mérhető az, amire ezt betiltanák. Nemcsak a gyermekeket, de a munkájukat ideoló­giai nyomásgyakorlás nélkül végezni akaró tanárokat is védjük azzal, hogy jogi eszközökkel vetünk gátat az iskolákban terjedő politikai érzékenyítéseknek. Ahogy nem volt az első, ez a Mar­shall-terv sincs ingyen. Védjük gyermekeinket, nehogy mi is csehül járjunk!

A szerző főszerkesztő, Hungary Today