A Budaházy-kegyelem margójára

Sokakban egyetértést, másokban megütközést keltett, hogy Novák Katalin köztársasági elnök részben elfogadta Budaházy György és egyes társainak kegyelmi kérvényét. Az ügy évek óta lázban tartja hazánk közvéleményét, így nem csoda, hogy pró és kontra számos politikai érv hangzik el a nyilvánosságban. Úgy vélem, ezek mellett érdemes jogi szempontból is tisztázni a helyzetet, hiszen több félreértést is hallottam már a szabadlábra helyezéssel kapcsolatban.

A legfontosabb talán annak rögzítése, hogy a kegyelem nem felmentés. Felmentő ítéletet a bíróság hozhat, ha az elé tárt bizonyítékok alapján úgy ítéli meg, hogy a vádlott nem bűnös vagy bűnössége nem egyértelműen alátámasztható. Ebben az ügyben erről szó sem volt, a bíróság bűnösnek mondta ki őket, és – legutoljára – hatéves szabadságvesztést szabott ki a fő vádlottra. A bűnösségen a végrehajtási kegyelem nem változtat, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy Budaházy György és a többiek méltó és megérdemelt büntetést kaptak tetteikért. A tények ismeretében ezt kár is lenne vitatni. A kegyelem tehát nem felmentés és nem megbocsátás: a kegyelem a méltányosság gyakorlása a bűnös számára.

Azt is fontos kiemelni, hogy az érintettek által benyújtott kegyelmi kérelem jelentős részét a köztársasági elnök elutasította. Továbbra is él Budaházyék közügyektől eltiltása, tehát például még évekig nem indulhatnak semmilyen választáson. Emellett – és ez is igen fontos – a büntetett előélet következményei alól sem mentesítette őket az államfő, azaz röviden fogalmazva mindannyian továbbra is priuszosak maradnak. Ebből következően nem kapnak „tiszta” erkölcsi bizonyítványt, így pedig számos állást sem tudnak betölteni. A kegyelmi kérvény egyetlen elfogadott része a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozott: eszerint az érintettek fegyházbüntetésének végrehajtását felfüggesztette a köztársasági elnök, így ők szabadlábra kerültek. Ez azonban nem jelent végleges menekvést nekik.

Ha a következő öt évben bármilyen olyan bűncselekményt elkövetnek, amely miatt a bíróság szabadságvesztést szab ki rájuk, akkor nemcsak az új büntetést kell letölteniük, hanem a most felfüggesztett büntetés hátralevő részét is.

Damoklesz kardjaként függ tehát Budaházyék felett a börtön, és könnyen hosszú évekre visszakerülhetnek oda, ha törvényt szegnek. Közügyektől eltiltott, büntetett előéletű, még évekig állandóan börtönnel fenyegetett emberek ők. Aki szerint kár volt szabadlábra helyezni őket, annak feltenném a kérdést: mennyire szívesen lenne úgy szabad, ahogy például Budaházy György?

További Vélemény híreink

Szabadság! – mondta Budaházy a Mi Hazánk majálisán

A szabadságvesztés felfüggesztése ebben a helyzetben nem más, mint törlesztés. A magyar állam az első emberének döntése alapján visszaad valamennyit azokból az elvett évekből, melyet az eljárás képtelen mértékű elhúzódása jelentett. Hatalmas kudarc a magyar igazságszolgáltatás számára, hogy egy egyébként nem jelentéktelen súlyú ügyben közel másfél évtized kellett a jogerős ítélet meghozatalához. Sokat vitatkozunk a jogállamiságról: nos, egy jogállamban nem kell ilyen sok idő egy büntetőügy végleges lezárásához. A köztársasági elnök döntése tehát ebben a tekintetben a jogállam üzemszerű működését szolgáló méltányos tett volt. Olyan tett, amellyel nem avatkozott bele a bíróság munkájába, hiszen megvárta a jogerős ítéletet, mégis enyhített valamennyit az elhúzódó eljárás okozta terheken. Ne felejtsük el azt sem, hogy az ilyen eljárások nemcsak a vádlottakat, hanem családjukat is megterhelik. Már csak az irántuk érzett szolidaritás is azt mondatja velünk: legyen végre vége a megrázkódtatásoknak.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Budaházy és társai minden józan mérce szerint megbűnhődtek tetteikért. 2010-ben emeltek vádat ellenük, így az elmúlt tizenhárom évet nem csak egy büntetőeljárás terheltjeiként, de jelentős részben nem is szabadlábon töltötték. Évekig ültek előzetes letartóztatásban, évekig házi őrizetben, és az ítélet szerinti büntetésük letöltését is megkezdték. A nyilvános megaláztatás, a hosszadalmas eljárás, a többévnyi szabadságvesztés, a közügyektől eltiltás és a büntetett előélet együttesen bizony komoly büntetést jelentenek, nehéz lenne azt állítani, hogy megúszták. Megkapták méltó jussukat, s ilyen körülmények között még inkább indokolt a végrehajtási kegyelem megadása számukra. Megjegyzem, a fegyházbüntetés végrehajtásának felfüggesztése a törvény által megengedett leghosszabb időre, öt évre történt, így ebben a tekintetben is bizton állítható, hogy a meghozott döntés szigorú, de igazságos.

Természetesen az igazságszolgáltatásnak nem a közvélemény aktuális hangulatát kell követnie. A bíróságok csak a törvényeknek vannak alárendelve, és a bűnösök megbüntetése mellett legalább ugyanilyen fontos az is, hogy csak egyértelműen bizonyított esetben szabjanak ki büntetést. Ezen alapvetések mellett ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha az igazságszolgáltatás tevékenysége fényévnyi távolságra kerül a magyar társadalom általános igazságérzetétől, az nem maradhat kellő válasz nélkül.

Demokratikus jogállamban – amilyen minden ellenkező állítással szemben Magyarország is – a büntető igazságszolgáltatás célja nem elvont elvek érvényesítése, hanem a társadalom védelme. Nem véletlen tehát, hogy az államfő szinte minden országban jogosult kegyelem gyakorlására, amely az irgalmasság keresztényi erénye mellett arra is alkalmas, hogy a jogállam rendszerhibáit, kudarcait valamelyest kompenzálja.

További Vélemény híreink

Megkegyelmezett Novák Katalin Budaházy Györgyéknek is

A baloldali sajtó egy része terroristának nevezi Budaházy Györgyöt. A bűntett jogi minősítése valóban ad némi alapot erre, ugyanakkor azok az egyébként valóban elítélendő tettek, melyeket az érintettek elkövettek, nagyságrendileg igen távol állnak a köznapi értelemben vett terrorizmustól. Nem hiszem, hogy joggal lehet állítani, hogy Budaházyék tettei egy kategóriába tartoznak az iszlamista terror számtalan támadásával, 2001. szeptember 11-től a párizsi merényleteken át a Berlinben tömegbe hajtó járműig. Budaházy és társai nem ártatlanok, végképp nem hősök. A tettük nem maradhat – nem is maradt – megtorlás nélkül. De azt állítani, hogy ugyanolyan terroristák lennének, mint Oszama bin Laden vagy Salah Abdeslam, erőteljes mértékvesztés, amely tiszteletlen a terrorizmus halálos áldozataival szemben.

S végül néhány gondolat a döntés időzítéséről. Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatása számos üzenetet hozott nekünk, mint például a béke fontosságát vagy éppen azt, mekkora érték, hogy a XXI. századi Európában van egy olyan sziget, ahol a keresztény hit gyakorlása nem csupán izgalmas kuriózum, hanem élő, sok embernek fontos hagyomány. A pápa évek óta hangsúlyozza a kegyelem fontosságát, 2015–2016 között pedig az irgalmasság szent évét is meghirdette.

A kegyelmezési adatokból az is kiderül: a mindenkori magyar köztársasági elnök kegyelmezési gyakorlata korábban is összefüggött a katolikus egyházfő döntéseivel és látogatásaival. A pozitívan elbírált kegyelmi kérvények száma és aránya is jelentősen megnőtt 2016 végén, az irgalmasság évének lezárásakor, valamint 2021 végén, nem sokkal az eucharisztikus kongresszus pápai szentmiséje utáni időszakban. Nem példátlan tehát, hogy a pápa kegyelmezésre inspirálja az államfőt.

A politikai csatazajban gyakran elvész a lényeg. A kegyelem jogi hátterének felvázolásával ahhoz kívánok hozzájárulni, hogy az ügyről szóló vita tényszerű és higgadt legyen. A kegyelem természeténél fogva a bűnösnek szól, de az egész társadalomnak is tartalmaz üzenetet: van tisztességes és törvényes megoldás akkor is, amikor az ítélet teljes végrehajtása – akár az igazságszolgáltatás működésének zavara, akár valamely később felmerült új körülmény miatt – méltánytalan lenne.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője