És nem arról van szó, hogy akik a magyarsághoz tartozónak jelölték magukat, nemet mondanának cigányságukra, csak valamiért – átmenetileg vagy véglegesen – a többséggel is azonosították magukat. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy néha már a szívderítő hírek is elegendőek a finom demográfiai elmozduláshoz. A rendszerváltozás idején például megtöbbszöröződött a „burgenlandi” magyarok száma, akik érzelmi vagy praktikus okokból tömegesen fedezték fel eredeti gyökereiket.

Nehéznek tűnő demográfiai helyzetünkben mérsékelt bizakodásra adhat okot az a tény, hogy a hajdani telepítési politika, illetve iparosítási törekvések (mindkettő burkolt etnikai fenyegetés) után fél évszázaddal az utódállamoknak ma nincs átfogó stratégiájuk a magyarlakta tömbök felszámolására. Az ő emberanyaguk is alaposan megfogyatkozott az elmúlt két-három évtizedben. Hogy Romániá­ból – vélhetően – négy-ötmillió ember tűnt el, költözött el, vándorolt ki rövid idő alatt, ismert körülmény. Szlovákiá­ban olyan súlyos a demográfiai krízis, hogy a jelenlegi helyzet fél évszázadon belül teljes összeomláshoz, a szlovákság törpe nemzetté zsugorodásához vezethet. Kiürülnek a falvak, városok, elköltöznek a fiatalok a délszláv országokból is, de nemcsak onnan, hanem Lengyelországtól Bulgáriáig szinte minden posztszocialista államból. Közép- és Kelet-Európa első számú közéleti kérdése ma a demográfiai válság, és egyedül vagy közösen választ kell találnunk a népességcsökkenés fenyegető kérdéseire.

Másrészt feláldozzák a határon túli magyarokat a kétoldalú kapcsolatokban, hiszen állandó problémaforrásként tekintenek rájuk (ahogyan paradox módon Bukarestben, Pozsonyban vagy Kijevben is). Végül pedig az alkotmányos jogokat is igyekeznek megtépázni, vagyis veszélybe kerül a magyar állampolgárság kiterjesztése, ennek következtében pedig minden tényleges és szimbolikus kedvezmény. Ilyen körülmények között a magyarság fogyatkozása olyan mértékben felgyorsulna, hogy néhány évtized alatt teljesen új helyzet állna elő határon innen és túl.

Természetesen a jövő teljesen kiszámíthatatlan, senki nem tudja előre, mi történik. Mindenesetre a különféle nemzetiségekre, nép­elemekre háborúban, üldöztetésben másféle sorsot mér a történelem, mint az előzetes emberi számítás. A XX. század elején Ady és barátai a zsidóság és a magyarság összeolvadásáról értekeztek, mert nagyvárosainkban oly mértékben megnőtt zsidó honfitársaink aránya, hogy új nemzetformáló erőként jelentkeztek. Negyven évvel később lecsapott a holo­kauszt, így egykori számbeli állásához képest a magyarországi zsidóság ma töredékes, megfogyatkozott. Senki nem gondolta volna azt sem a háború előtt, hogy magyarországi németeket egyszerűen vonatra lehet pakolni, így űzve el őket hazájukból. Hazánkban azóta már nem olyan a németek lélekszámbeli helyzete és társadalomformáló szerepe, mint hajdanán. Hosszasan lehetne sorolni a példákat.

Ebbe beletartozik szomszédaink jobb ismerete éppúgy, mint a nemzeti Magyarország ügyének ébren tartása. Ha szilárdan kitartunk a közösségek, a család, a haza eszménye mellett, és nem engedünk utat deviáns, bomlasztó jelenségeknek, megőrizzük önmagunkat akár a legnehezebb helyzetekben is.

Borítókép: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a magyar kormány és a Kolozs Megyei Tanács támogatásával megújult kalotaszentkirályi református templomért tartott hálaadó istentiszteleten, 2023. április 23-án (Fotó: MTI/Kiss Gábor)