Ha nem lenne elég eredményes a nekünk valójában járó uniós pénzek zárolása vagy az életfontosságú olajvezeték felrobbantásával való riogatás, akkor még itt van nekünk a belső destabilizációs fenyegetés is. Mert ne legyen kétsége senkinek, hogy ezek mind egy tőről fakadnak. A magyar kormány negyedik kétharmados győzelme után a külföldi tanácsadóknak, szakértőknek egyértelművé vált, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok nem tudnak valós alternatívát kínálni a magyar választóknak. Jöjjön hát a klasszikus recept, destabilizálni kell az országot, gondolták. Mindegy, hogy a katás adózók, az akkumulátorgyárak, az orvosok vagy a tanárok ügye kínál lehetőséget a zűrzavar gerjesztéséhez. Valamelyikre majd csak rezonálnak az emberek. Ha mégsem, akkor legalább le lehet válogatni egy új ellenzéki mozgalom reménybeli vezetőit. Legyenek fiatalok, jó megjelenésűek, bevállalósak és persze kellően naivak.

Ez a teszt hónapok óta folyik a szemünk előtt. De eddig még nem sikerült az új forgatókönyvhöz megtalálni a megfelelő szereplőket. Ezért aztán nem csoda, hogy a régi, jórészt elhasználódott, elkoptatott szereplők kétségbeesetten igyekeznek megmutatni magukat a tüntetésnek hívott szereplőválogatáson. Még itt vannak, még lehetne számítani rájuk, még érdemesek a gázsira, ha már nem is akkora sztárok.

Elvileg független Katalin – ezt akarta a pólójára írni a demonstrációk új ifjú felfedezettje. Ami nem sikerült (az elvileg szóból kimaradt egy „l” betű), mert szerinte szabotázsakciót hajtottak végre ellene. Én inkább arra szavaznék, hogy ismét nem sikerült megtalálni azt a szereplőt, akinek a kedvéért jegyet váltanának a moziba a magyar nézők. Szerencsénkre még csak fékezett habzású önjelölteket próbálnak igazi sztárokká felépíteni a ­káosz szakértői. Mert az uniós pénzekkel zsarolás, a kőolajvezeték felrobbantásával fenyegetés, a belső destabilizációs kísérletek egy céllal történnek: a nemzeti, keresztény értékeket valló, békepárti kormány eltávolítása érdekében. Ráadásul nem „elvieg”, hanem nagyon is gyakorlatilag.

Amihez segítség is kell, mert az ellenfél sokszor láthatatlanul él köztünk. Jó lenne tudni, hogy az eddig megismert csatornákon kívül nem érkezik-e még rejtett forrásokból külföldi pénz a felforgató akciók támogatására. Ahogy az sem ártana, ha tisztán látnánk, hogy a magyar politikai életben időről időre feltűnő figurák mögött meghúzódnak-e külföldi érdekcsoportok. Évek óta hallunk, olvasunk furcsa élettörténeteket honfitársaink szédületes külföldi karrierjeiről. Amit aztán feladva hazatérnek, hogy megmentsenek bennünket önmagunk rossz választásaitól.

A szomszédunkban egyre véresebb, egyre kilátástalanabb a háború. Az Európai Unió pedig úgy viselkedik, mint egy hadviselő fél. Számolatlanul küldi a fegyvert, a lőszert és a pénzt Ukrajnába. Mindeközben ösztönzi az illegális migrációt, az LMBTQ-jogok általánossá tételét. A renitens magyarokat pedig igyekeznek megregulázni. Fenyegetéssel, pénzelvonással, zsarolással és belső bomlasztással. Erőszakos rohamcsapatok februárban már demonstrálták erejüket Budapesten. Az Antifa mozgalom kommandósai fényes nappal vertek félholtra ártatlan embereket, amit magyarországi támogatók, segítők nélkül nem tudtak volna megtenni. Álarcos, maszkos csapatok már rendszeresen feltűntek az elmúlt hetek tüntetésein is. Ők provokálták a rendőröket, hergelték a demonstrálókat, tudatosan gerjesztve a félelem légkörét. Jó lenne tudni, hogy mindezt kik szponzorálják, vannak-e külföldi tanácsadóik, kik hangolják össze az akciókat, vannak-e már itthon kiképzett rohamcsapataik. Mert a valódi céljukat tisztán látjuk.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/EPA/ANP/Remko De Waal)