Mindez addig fenntartható, amíg a ciszheteró-fehér pórnépséget sikerül leszedálni, megfélemlíteni, egymás ellen ugrasztani. Amíg a guruló dollármilliókkal sikerül a teljes európai és észak-amerikai közvéleményt összezavarni, megfélemlíteni és – klasszikus bolsevik módon – azzal vádolni, amit épp ők követnek el. Merthogy a szovjet típusú bolsevizmus alatt, beleértve hazánkat is, a Rákosi- és Kádár-rémdiktatúrában, majd a puhuló posványban mindent annak az ellenkezőjéről neveztek el, mint ami. Így lett például a megszállás és elnyomás pártjának lapja elnevezve a szabad népről, és így tovább…

Legújabban Bagdy Emőke és Szilvay Gergely az új kirekesztő és gyűlölködő. Mint köztudott, Bagdy Emőke pszichológusprofesszort azért érte támadás, mert bátran kiáll a gyermekek egészséges fejlődése és a hagyományos értékek mellett. Szegény, megboldogult Vágó István csapata, a Szkeptikusok Társasága rúgott bele először a gyermekpszichológia tiszteletre méltó szaktekintélyébe, „Laposföld-díjjal” zrikálták a genderideológiával szemben megfogalmazott kritikái miatt.

A liberális sajtó – ahogy a szolidaritási akciót indító, valóban civil és patrióta petíciós oldal, a CitizenGo megfogalmazta – „kárörömmel osztja meg a felületein” a Bagdy Emőkét gyalázó vádakat. A „genderkézre került” Magyar Pszichiátriai Társaság megpróbálta kivetni a szervezetből a professzort, s a minden normális nézettel szemben szkeptikus elmehunytak így fröcskölődtek: „A szexuális fejlődéssel és a nemi szerepekkel kapcsolatos elavult, több évtizede meghaladott álláspont magabiztos és kitartó képviseletéért és ideológiai elköteleződésből fakadó rendszeres gendertagadó, homofób megnyilvánulásaiért, amelyeket gyakran fűszerez szabad megfogalmazású kvantumhalandzsával.”

Amire végképp nem számítottunk, az az, hogy a feltörekvő jobboldali értelmiség legszelídebb, legjoviálisabb alakja, Szilvay Gergely is ellenség lesz David Pressman és ­Daniel ­Freund hazai kisdobosainak szemében. A Mandiner főmunkatársa is kiérdemelte ugyanis a haladárok gyűlöletét, sőt a Magyar Pszichiát­riai Társaság kirúgta saját folyóirata, a Psychiatria Hungarica főszerkesztőjét, csak mert ő megengedte, hogy barna esők áztassák el a tudományos magazin lapjait. Azaz Szilvay Gergely lehetőséget kapott Tényi Tamás főszerkesztőtől, hogy megjelentesse A genderelmélet általános kritikája című dolgozatát.

Pedig mi is a bűne Szilvay Gergelynek? Hogy tanulmányában – és a hasonló című könyvé­ben – bebizonyította, hogy az ­LMBTQ-királynő meztelen, hogy semmi koherencia és értelem nincs a genderelméletben, a woke ideológia egyik alapvetésében? Ezeknek a szemében a tudományos alaposság és az akadémiai véleményszabadság már smafu?

Miközben a háborús felfordulás és a békétlenséggel együtt járó recesszió leköti erőinket, nem hagyhatjuk, hogy a minden értelmet és normalitást elpusztító eszmék megvessék a lábukat a magyar állam szatelitszervezetei­ben! Nem fogadhatjuk el, hogy a normalitás képviselőit hátrányok érjék Magyarországon, hogy a cancel culture itthon is eluralkodjon!

A veszély valós, ezért véssük kőbe az Orbán Viktor CPAC-es beszédében formába öntött jelszavakat: No migration, no gender, no war! Csak így marad esélyünk a túlélésre, önrendelkezésünk megőrzésére.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)