A választás néhány tanulságát érdemes jobban kibontani. Azzal együtt, hogy a PP vezetője, Alberto Nunez Feijóo saját pártjának vindikálta a vezetés jogát, a spektrum jobboldali széle, a Vox is megerősödött. Arról a pártról van szó, amelyet a kormánykoalíció a nemzeti-populizmus veszélyes formájának minősített. Azonban a Vox magáénak tudhatja a tisztán liberális-konzervatív szavazók támogatását is, akik a két nagy kormánypárt szellemiségét ugyanazon szociáldemokrata program különböző árnyalatainak tekintik. A Vox 2019-hez képest megduplázta a rá leadott szavazatok számát, ezzel átlépte az egymillió szavazatot, miközben megháromszorozta helyi képviselőinek létszámát. Ez döntőnek bizonyulhat a PSOE hatalomból való kiszorításában több olyan, fent említett régióban, ahol a PP lett az első, de nem tudta megszerezni az abszolút többséget.
Az egyetlen régió, ahol a PP képes lesz egyedül kormányozni, Madrid, ahol Isabel Díaz Ayuso kifejezetten jobboldali kampányt folytatott, felszólalt a „szociálkommunista” kormány ellen (a Vox narratíváját csenve el), és az EH Bildu betiltását követelte.
Az El Mundo című irányadó lap nem óvatoskodott Sánchez vereségét kiveséző vezércikkében:
Soha korábban nem volt még spanyol kormánynak ilyen kevés lokális hatalma, ahogy soha nem képviselte a polgárok ilyen kis részét a régiókban.
A kérdés az, hogy a júliusi országos voksolás előtt hogyan mozdulnak majd el a politikai erőviszonyok. Ahogyan az említett régiókban és településeken, úgy országos szinten is hihetetlenül kicsi az esélye annak, hogy akár a PP, akár a Vox abszolút többséget szerezzen, tekintettel az egyre bizonytalanabbá váló választási helyzetre. Sánchez hivatalából való kiszorításához vezető út tehát egy PP–Vox koalíción keresztül vezet. A helyhatósági választások egyfajta laboratóriumként szolgálnak annak kikísérletezésére, hogy az együttműködés hogyan és milyen formában a leghatékonyabb. Igaz, van néhány jelentős különbség a két politikai párt között. A PP egy Európa-barát, globalista párt, míg a Vox kifejezetten szuverenista, sőt euroszkeptikus. Az előbbi egy bizonyos szintig hisz a nemek közötti egyenlőségben, míg az utóbbi teljes mértékben elutasítja ezt a feltevést. Vannak további különbségek is, de szintén szép számmal akadnak közös vonások. Nem utolsósorban az, hogy véget akarnak vetni egy rémálomszerű négy évnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!