Megdöbbentő vallomást tett Brüsszelben Ursula von der Leyen európai bizottsági (EB) elnök. Arról kérdezte a magyar köztévé riportere, hogy tudott-e Volodimir Zelenszkij kiszivárogtatott felvételéről, amelyen az ukrán elnök arról beszélt, hogy szívesen felrobbantaná a Barátság kőolajvezetéket a magyar kormány megrendszabályozására, országunk teljes iparára mérve csapást. Az EB elnöke először rövid ideig zavartan hallgatott a pódiumon, aztán a mellette álló Charles Michel belga európai tanácsi elnökre pillantva kibökte: „I have no knowledge of this. I am sorry.” Vagyis: Nincsenek erről ismereteim, sajnálom.
Nyilván számosan vannak, akik azt tartják felháborítónak, hogy a német bizottsági elnök nem ítélte el a terrorcselekmény fontolgatását egy uniós tagállam ellen egy EU-n kívüli állam első számú vezetőjének részéről. És ebben maximálisan igazuk is van.
Szerintünk azonban még ennél is meghökkentőbb, hogy az Európai Unió egyik csúcsvezetője ennyire ne legyen képben egy ilyen nagy horderejű ügyben. A botrányos hírt ugyanis nem holmi bulvárlap, hanem az amerikai baloldali elit egyik vezető sajtóorgánuma, a The Washington Post hozta nyilvánosságra. Von der Leyen válasza, illetve tudatlansága tehát azt jelenti, hogy az EB-elnök kötelességszegő módon nem informálódik az Európai Uniót közvetlenül érintő, netán veszélyeztető ügyekről – még a számukra kedves baloldali médiumokból sem.
Márpedig vitán felül ez a helyzet, hiszen a Zelenszkij őrült szándékáról szóló híradások uralták akkor a sajtót, politikai kommunikációt, magyarul minden csatornán és fórumon az egyik vezető hír volt.
Mindez riasztó összképet fest Ursula von der Leyen szakmai felkészületlenségéről. Arra világít rá, hogy az EB elnöke totálisan alkalmatlan. Ez a benyomás pedig csak erősödhet mindenkiben, mivel azután sem szólalt meg, nem cáfolt semmit, hogy egy újabb rémisztő hír látott napvilágot róla. Az ukrán vezetékhálózatot üzemeltető cég közlése szerint ugyanis arra biztatta Zelenszkijt, hogy nyugodtan zárja el a Barátság kőolajvezetéket, ha meg akar regulázni bennünket, magyarokat, elérendő, hogy a silány minőségű, veszélyesen szennyezett gabonájukat korlátlanul engedjük be hazánkba.
Ha kínos volt az EB-elnök mély hallgatása Zelenszkij robbantási terveit követően, akkor ennek a gyanúsításnak a kapcsán triplán az, hisz itt már saját magát kellene tisztáznia. A csöndet azonban vágni lehetett Brüsszelben, s csupán nagy késéssel, pusztán egy baloldali sajtómegkeresésre érezték szükségét annak, hogy tagadni próbálják Von der Leyen zsarolásra buzdító szavait. Holott ha ez igaz, akkor nem csupán a magyar ellátást veszélyeztette volna, hanem a régió többi országának biztonságát, kőolajellátását is. Annak az Európai Uniónak az ellátását, amelynek elvben a gyarapodására és védelmére esküdött föl tisztségviselőként.
Elgondolkodtató, sőt árulkodó, hogy nem személyesen ő, csupán a bizottság magyarországi képviselete és sajtóirodája tagadta ezt az ukrán információt. Egy ilyen fontos kérdésben a személyes megszólalás nem csupán morálisan kötelező, hanem saját érdekében is célszerű lett volna.
Ursula von der Leyen ellen szól, ráutaló magatartásként értékelhető, hogy már eddig is előszeretettel élt a presszionálás eszközeivel. Nagy port vert fel az a tavalyi megnyilatkozása, amikor az olasz választópolgárokat megfenyegette, hogy nagy bajba kerülnek, ha rosszul szavaznak, azaz Giorgia Melonit és szövetségeseit segítik szavazataikkal a kormányfői poszthoz. Természetesen burkoltabban fogalmazott, ám a hülye is értette, mire gondol, amikor kijelentette: „Ha Olaszország a parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül, megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében.” Az Európai Bizottság önjelölt operettdiktátora könnyen lehet, hogy ezzel a bicskanyitogatóan fenyegető megszólalásával aktívan hozzájárult az olasz jobboldal múlt évi nagy győzelméhez. Itáliát szintén gerinces nép lakja, s a temperamentumos olaszok felháborodtak a nyílt beavatkozáson, ami inspirálta őket arra, hogy csak azért is Meloniékra voksoljanak.
Ha tehát mindenki biztosra veszi, hogy Ursula asszony tényleg tanácsolta a renitens magyarok megbüntetése céljából az ukrán államfőnek, hogy bátran zárják el a kőolajvezetéket, arról egyedül az EB-elnök tehet. Aki ennyire eljátszotta a hitelét, s jókora késéssel, csupán beosztottjai útján reagál egy súlyos vádra, az ne csodálkozzon azon, ha nemigen hisznek neki. Főként akkor, ha tekintetbe vesszük, hányszor ígérte meg az Európai Bizottság hazánknak és Lengyelországnak a két állam polgárainak jogosan járó, sőt kötelezően átutalandó helyreállítási pénzeket és mégsem kaptunk meg a mai napig egy árva eurócentet sem.
Mi okunk lenne, hogy most mégis hitelt adjunk a bizottsági elnök munkatársai harmatos cáfolatának? Hisz még a hozzánk küldött európai parlamenti magyarellenes büntetőexpedíció is kibújt a Von der Leyen súlyos kijelentésére vonatkozó kérdés megválaszolása elől, mondván, nem az ő hatáskörük kommentálni az EB elnökének szavait. Monika Hohlmeierék tehát nem védték meg és ezzel elárulták, hogy ők sem bíznak Von der Leyen ártatlanságában, mivel sokatmondóan úgy fogalmaztak: nem feladatuk azzal foglalkozni, kik Magyarország barátai és ellenségei.
Mindezek miatt tökéletesen igaza van ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogásznak, hogy Ursula von der Leyen ellen elmozdítási eljárást kellene kezdeményezni, mert az Európai Unió egyik tagállamával szemben buzdított jogsértésre. Ezért a német politikusnak is érdeke, hogy eleget tegyen Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő felszólításának, és válaszoljon: igaz-e, hogy jelezték Ukrajnának, nyugodtan leállíthatják a kőolajvezetéket? Ha bebizonyosodik, hogy Von der Leyen tényleg ezt mondta, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést valósított meg, amit nevezhetünk akár az unió vagy Európa elárulásának is.
