A jó érzésű tudományos szakemberek annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a fejlett országok, mindenekelőtt az USA gazdaságpolitikájában figyelembe kell venni valutája szabályozásának a világ többi részére gyakorolt hatásait. Tudom, nincs világkormány, és mindenki elsősorban a saját országáért felelős. Mi is. Csakhogy messze nem egyenlők a nemzetközi játékszabályok mindenkinek. Eddig roppant kedvezők voltak a tartalékvalutával rendelkező USA számára. Nem lehet azonban csak az előnyöket élvezni!
Ami a kamatoknak a devizában eladósodott országokra gyakorolt hatását illeti, ezt már az 1980-as években is megtapasztalta a világ. A Paul Volcker Fed-elnök által megemelt dollárkamatok katasztrofális helyzetbe sodorták az akkori fejlődő világot. (Minket is.) Amerika akkor kidolgozta a Brady-tervet, s a Greenspan által alacsonyan tartott kamatok segítségével többé-kevésbé átvészelték a helyzetet a fejlődő gazdaságok.
Most is lépnie kell Amerikának, mert nem elegendő a válságkezelésre az IMF hagyományos eszköztára. Egyáltalán: a fejlett országoknak komolyan oda kell figyelni azokra a gazdaságokra, amelyek egykor a gyarmataik voltak, s most bizony nagy nehézségekkel küzdenek. Joseph Stiglitz, a Nobel-díjas jeles közgazdász is azt sürgeti, hogy a fejlett országoknak olyan technológiai alapot kellene létrehozni, amely a fejlődők hazai költségeinek finanszírozását segítené. Más szakírók (Jajati Gosh, Vera Songwe) egyenesen azt emelik ki, hogy az adósságkönnyítés rendszerét kell kidolgozni.
Summa summarum: minden ország saját érdeke az első. Olyan nemzetközi szabályozás nem lenne helyes, amely ezt nem veszi figyelembe. De nem mérhetnek kettős mércével a nagy hatalmú Jupiterek! Mások érdekeit is figyelembe kell venniük a döntéseik során. Hiszen csak így lehetséges harmonikus nemzetközi együttműködés a világban.
A szerző közgazdász, professor emerita
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!