Nemcsak a kóterból eresztették ki Eva Kaili görög baloldali politikusbűnözőt, hanem a házi őrizetből is, sőt az elektronikus nyomkövetőt is levették róla. Igaz, Belgiumot egyelőre nem hagyhatja el. Kaili ügyvédjei közölték: védencüknek az a szándéka, hogy folytatja munkáját az Európai Parlamentben. Ahol egyébként – lebukásáig – alelnökként rontotta a levegőt, továbbá az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége nevű bolsevik frakcióban hazudozott összevissza Magyarországról. Vállt vállnak vetve olyan címeres, magyarellenes bolsevikokkal, mint például Apró-Dobrev Klára.
Remek. Szóval hamarosan visszatérhet bűntársai közé, régi lopásai színterére Eva Kaili. A belga ügyészség szerint ugyanis a nyomozás jelenlegi szakaszában a vádlott „már nem igényel fogva tartást”. Hm. Mi az, hogy nem igényel? Az ilyesmi igény kérdése? Aki a vád szerint egy bűnszervezet vezetőjeként annyit lopott, csalt és pénzt mosott, mint Kaili és baloldali pajtásai, annak bizony – szerintem – a büntetőeljárás utolsó pillanatáig rács mögött lenne a helye. Hogy aztán ugyanott, a rács mögött folytathassa – remélhetőleg több évtizedes – pihenését. S nem azért, mert Eva asszony vagy a balga-belga ügyészség ezt „igényli”, hanem mert ilyen súlyú bűncselekménynél, ilyen komoly vádaknál ezt diktálja a társadalmi igazságosság, a józan ész. Nem a jog, mert azt az Eva Kaili-féle jogalkotók addig szőtték-fonták, hogy már csak a kétkezi honpolgárok akadnak bele, a nagyhalak szinte sosem.
Mit üzen Eva Kaili szabadon eresztése nekünk, átlaghalandóknak? Nagyjából azt, hogy le vagyunk ejtve, nincs itt semmi látnivaló, takarodjunk vissza odvainkba, pofa be. Ők, az uniót épp a szakadékba kormányzó balliberális, sötétzöld politikusbűnözők úgy és annyit lophatnak, amennyit kedvük szottyan.
Ha épp házon belül elszámolási vitájuk támad, akkor ideiglenesen kaptárba rakhatják egymást az elvtársak, ez régi hagyomány náluk. Ám ma már hamar kieresztik az érintettet, amennyiben nem járt el a szája a kihallgatásokon, nem mártotta be a nagyobb halakat. Mára a haladók meghaladták a Rajk-pert, leszoktak a tarkólövésekről, mert rájöttek, macerás az újratemetés. Nem kizárt, Eva Kaili szabadulásához annyi is elég volt, hogy – miként néhai Heller Ágnes tette 1956 után, hogy visszavegye őt a „Párt”– önkritikát gyakorolt, esetleg terhelő vallomást tett a volt férjére. Ki tudja?
