Nemcsak a kóterból eresztették ki Eva Kaili görög baloldali politikusbűnözőt, hanem a házi őrizetből is, sőt az elektronikus nyomkövetőt is levették róla. Igaz, Belgiumot egyelőre nem hagyhatja el. Kaili ügyvédjei közölték: védencüknek az a szándéka, hogy folytatja munkáját az Európai Parlamentben. Ahol egyébként – lebukásáig – alelnökként rontotta a levegőt, továbbá az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége nevű bolsevik frakcióban hazudozott összevissza Magyarországról. Vállt vállnak vetve olyan címeres, magyarellenes bolsevikokkal, mint például Apró-Dobrev Klára.
Remek. Szóval hamarosan visszatérhet bűntársai közé, régi lopásai színterére Eva Kaili. A belga ügyészség szerint ugyanis a nyomozás jelenlegi szakaszában a vádlott „már nem igényel fogva tartást”. Hm. Mi az, hogy nem igényel? Az ilyesmi igény kérdése? Aki a vád szerint egy bűnszervezet vezetőjeként annyit lopott, csalt és pénzt mosott, mint Kaili és baloldali pajtásai, annak bizony – szerintem – a büntetőeljárás utolsó pillanatáig rács mögött lenne a helye. Hogy aztán ugyanott, a rács mögött folytathassa – remélhetőleg több évtizedes – pihenését. S nem azért, mert Eva asszony vagy a balga-belga ügyészség ezt „igényli”, hanem mert ilyen súlyú bűncselekménynél, ilyen komoly vádaknál ezt diktálja a társadalmi igazságosság, a józan ész. Nem a jog, mert azt az Eva Kaili-féle jogalkotók addig szőtték-fonták, hogy már csak a kétkezi honpolgárok akadnak bele, a nagyhalak szinte sosem.
Mit üzen Eva Kaili szabadon eresztése nekünk, átlaghalandóknak? Nagyjából azt, hogy le vagyunk ejtve, nincs itt semmi látnivaló, takarodjunk vissza odvainkba, pofa be. Ők, az uniót épp a szakadékba kormányzó balliberális, sötétzöld politikusbűnözők úgy és annyit lophatnak, amennyit kedvük szottyan.
Ha épp házon belül elszámolási vitájuk támad, akkor ideiglenesen kaptárba rakhatják egymást az elvtársak, ez régi hagyomány náluk. Ám ma már hamar kieresztik az érintettet, amennyiben nem járt el a szája a kihallgatásokon, nem mártotta be a nagyobb halakat. Mára a haladók meghaladták a Rajk-pert, leszoktak a tarkólövésekről, mert rájöttek, macerás az újratemetés. Nem kizárt, Eva Kaili szabadulásához annyi is elég volt, hogy – miként néhai Heller Ágnes tette 1956 után, hogy visszavegye őt a „Párt”– önkritikát gyakorolt, esetleg terhelő vallomást tett a volt férjére. Ki tudja?
Ha egy uniós honpolgár nem fizet adót, jönnek érte az adónyomozók, hűvösre teszik. Harminc helyett negyveneggyel „száguldasz” az autóddal? Napok múlva kapod a csekked, s ha nem fizetsz, érkezik az inkasszó, jönnek a behajtók. Nincs menekvés, hiszen te egy veszedelmes állampolgár vagy, gyanús civil, veszélyezteted a közrendet, lopod a közpénzt. Veled szemben olajozottan, könyörtelenül működik az állami gépezet. Mint ahogy a lábtörlőfölgyújtással állítólag terrorizmust megvalósító Budaházy György is veszedelmesebb, mint az Iszlám Állam. Az egyszerű, igazságért harcoló emberekkel gyorsan, kíméletlenül elbánik az európai vagy a hazai „jogszolgáltatás”. Az „érzékenyített” bírók. Akik időnként az amerikai nagykövethez járnak hazát árulni. Vagy akik nyugdíjazásuk után valamelyik Soros-szervezetben kötnek ki. De természetesen nincs semmilyen hálózat.
Mindeközben a baloldali politikusbűnözők szabadlábon vannak, és röhögnek a markukba. Lám, Gyurcsány ügyvédbarátját, a hatmilliárdos költségvetési csalással vádolt Czeglédy Csabát is lassan egy évtizede képtelen rács mögé dugni a honi jogszolgáltatás. A Szeviép-ügy fővádlottjai közül egyet fölmentett, egyet pedig pár milliós pénzbírsággal gyakorlatilag futni hagyott a bíróság. Sorolhatnám a példákat. Amikor Brüsszel a „független igazságszolgáltatásunkért” aggódik, az ennek szól: hogy itteni ágenseiknek hajuk szála se görbülhessen.
És Brüsszelben ugyanez megy pepitában. Eva Kailit kieresztették a tömlöcből, noha a vád szerint maffiaszervezetet vezetett, s katariaktól akárhány százmillió eurónyi kenőpénzt fogadott el. Vélt bűnei súlyosak, ám ő pár hónap luxusbörtön után máris szabadon grasszálhat, sőt hamarosan újra az Európai Parlamentben hintheti az igét. Magyarázhatja országnak-világnak, miért veszélyes a magyarországi korrupciós helyzet… Nem vicc: a letartóztatása előtt ezt csinálta.
Tagja volt annak a habzó szájú balliberális, zöld-, néppárti kórusnak, amely rágalmazta hazánkat. Tavaly ő is megszavazta azt a hazánkat elítélő nyilatkozatot, amely az uniós pénzcsapok elzárását követelte. Kaili és parlamenti bűntársai holmi – persze meg nem nevezett, s legfőképpen: semmivel sem bizonyított – korrupciós rágalmak alapján azt sürgették, hogy vegyék el tőlünk a minket megillető uniós pénzeket. Milyen arcbőr szükséges ahhoz, hogy valaki egy bűnszervezet banditájaként „korrupciót” emlegessen? Vastag.
Emlékeztetőül: Eva Kaili apját akkor csípték nyakon, amint épp egy készpénzzel tömött bőrönddel a kezében próbált elinalni egy brüsszeli szállodából. Mint egy burleszkben. A baloldali maffiabotrány vádlottjai között van az egykori olasz szocialista EP-képviselő, Pier Antonio Panzeri is. A Le Soir belga napilap annak idején megírta: Kaili és Panzeri lakásán összesen több mint másfél millió eurót, vagyis potom hatszázmillió forintot találtak. Gondolom, két baloldali performansz, Ujhelyi Istvánnal közös magyargyalázás meg „tolvajorbánozás” között Eva Kaili hazaruccant és fejest ugrott a pénzes kádjába, mint Dagobert bácsi.
Panzeri kihallgatása során azt vallotta, hogy 120 ezer és 140 ezer euró közötti összeget adott át Mark Tarabellának, az Európai Parlament szocialista képviselőjének „a Katarral kapcsolatos ügyek intézéséhez nyújtott segítségéért”. Ezért aztán Tarabellát február 10-én szintén letartóztatták. De már őt is kiengedték, házi őrizetben sincs, az elektromos nyomkövetőjéből is kibújhatott. Ne lepődjünk meg, ha a vádakat hamarosan ejtik, Eva Kailit és bűntársait piedesztálra emelik, a nyomozókat pedig internálják. Utána meg Kailival íratják a következő jelentést a magyarországi korrupciós helyzetről. Cseh (botmixeres) Katalin lesz a konzulense.
Kapcsolódó friss hír: Didier Reynders uniós biztos azt nyilatkozta: „Tapasztaltunk némi javulást, de továbbra is aggodalomra ad okot a jogállamiság magyarországi és lengyelországi helyzete.” Például nálunk továbbra is problémákba ütközik a korrupció elleni küzdelem – gagyogta. Az a Reynders, akire 2019-ben a belga titkosszolgálat egy korábbi, gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó tagja terhelő vallomást tett. A volt titkos ügynök beszámolója szerint Reynders Kongó fővárosában, Kinshasában egy fegyverkereskedőtől és az egyik elnökjelölttől fogadott el csúszópénzeket. A módszere az volt, hogy kis értékű műtárgyakat és régiségeket adott el drágán, és fantomcégeken át mosta tisztára a megvesztegetésből származó vagyont. A titkos ügynök 2009 és 2011 között többször is jelentette feletteseinek, amit Reynders üzelmeiről megtudott, ám az ügyet elsikálták. Félre ne nyeljük a műfogsorunkat: ez az alak most a jogérvényesülésért (!) felelős biztos.
De említhettem volna az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek az sms-botrányát, vagy Sztella Kiriakídisz egészségügyi biztost, akinek a bankszámláján a vakcinaszerződések aláírása táján „véletlenül” négymillió euró (több mint egymilliárd forint) materializálódott. Egyikük sincs börtönben, eljárás sincs, az sms-ek is eltűntek (a kenőpénzek, gondolom, nem). És ez a jól szervezett, nemzetközi bűnbanda terrorizál, fenyeget és zsarol minket bő évtizede, sikkasztja el a nekünk járó pénzeket s vádolja Magyarországot korrupcióval.
Az ausztrál Julian Assange, a WikiLeaks alapítója viszont börtönben fonnyad, és attól tartok, ott is marad örök életére bármifajta bírósági ítélet nélkül is. Tudniillik ő azt a „bűnt” követte el, hogy a világ tudomására hozta, hogyan működik valójában a színfalak mögött ez a nyugati politikai maffia. Közzétett iratokat, amelyekből napnál világosabban kiderült, miként döntenek amerikai és európai politikusbűnözők országok szétbombázásáról, tönkretételéről, puccsokról, az egyszerű emberek semmibevételéről. Egy WikiLeaks-iratból tudhattuk meg például, hogy az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt költött az ukrajnai puccsra, egy amerikai bábkormány fölállítására. Ezt maga Victoria Nuland akkori külügyminiszter-helyettes vallotta be.
Egy épeszű, igazságot nyomokban tartalmazó világban Julian Assange szabad lenne, és hősként ünnepelné őt minden normális ember – az általa leleplezett nyugati politikusterroristák sorsáról pedig rögtönítélő bíróság döntene. Ehelyett Assange börtönben – a leleplezettek viszont továbbra is a helyükön, s a sikeres puccsot továbbfejlesztve épp egy világháború kirobbantásán mesterkednek. Milyen világ ez?
