A román külügyminisztérium hétfőre bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, és számonkérte rajta azt a korábbi követelését, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „tanúsítson visszafogottságot” a bálványosi nyári szabadegyetemen. Szerintük ugyanis nem tanúsított. Szerintem meg igen.
A bukaresti külügy igencsak föl van háborodva, legalábbis úgy tesz, mintha föl lenne, mivelhogy Magyarország miniszterelnöke a beszédében ismertette az ő demarsukat, amelyet szóbeli diplomáciai csatornákon juttattak el hozzá. „Az ebből az alkalomból tett, nem helyénvaló nyilvános kijelentések nincsenek összhangban a román fél által következetesen szorgalmazott célkitűzéssel, hogy a felek az építő jellegű, pragmatikus, jószomszédi viszonyt, a két állam együttműködését ösztönözzék” – panaszolták.
Szerintem pedig az nincs összhangban az „építő jellegű, pragmatikus és jószomszédi viszonnyal”, hogy Románia elő akarja írni a magyar miniszterelnöknek, miről és hogyan beszélhet, milyen témákat hozhat szóba, miket nem. Az effajta követelések sem nem építő jellegűek, sem nem jószomszédiak – ellenben végtelenül szemtelenek. Hogy ne mondjam: pofátlanok. Bár aki akár felületesen is tanulmányozta Romániának, e 146 esztendős kisgömböcállamnak a történelmét, cseppet sem lepődik meg ilyesmin. Ha csupán szemtelen lenne a mindenkori román politikum… Ám legtöbbször gátlástalan és jellemtelen is. A teljesség igénye nélkül idézzünk föl néhány esetet „dicsőséglistájukról”.
A Balkán-háborúk során hátba támadták szövetségesüket, Bulgáriát, amiért jutalmul háromezer négyzetkilométernyi bolgár földet kaptak. Aztán az első világháborúban elárulták az Osztrák–Magyar Monarchiát, amikor a semlegességi szerződésre fittyet hányva 1916-ban betörtek Erdélybe. Pedig I. Ferdinánd román király előzőleg becsületszavát adta, hogy nem készülnek minket megtámadni. Tisza István magyar miniszterelnök botor módon hitt neki. A román miniszterelnök, Ion I. C. Bratianu titkos szerződést kötött az antanthatalmakkal, és őrült területi ígéretekért (a Tiszáig megkapják Magyarországot) cserébe vállalta, hogy Románia hátba támadja szövetségesét. 1916. augusztus 27-én hadat üzentek az Osztrák–Magyar Monarchiának, ám a Kárpátok tövében jó ideje lesben álló román seregek már a hadüzenet előtt megindultak a többségében gyengén őrzött hágók ellen.
