Sokaknak okoz fejtörést, hogy mire föl olyan nagyképű a baloldal, hogy az a napi politika iránt kevéssé érdeklődőknek is szemet szúr. Ha valaki kicsit is figyeli az országgyűlési történéseket, meg lehetne győződve arról, hogy olyan politikusok szidalmazzák, támadják a kormánypártokat, gúnyos megjegyzéseket téve rájuk, akik hosszú évek óta sikert sikerre halmoznak, széles körű elismerés övezi őket, és nem győzik számon tartani, hány választást nyertek meg, kenterbe verve jobboldali ellenfeleiket. Egy külföldi bizonyára hitetlenkedve csóválná a fejét, ha megtudná, hogy ezek a pártok sok éve országos választáson alig tudtak babérokat aratni. Mi több, zsinórban négy országgyűlési megméretést buktak el, nem is akárhogyan.
Hát akkor mire a hatalmas mellény? Mire alapozzák a momentumos, jobbikos, LMP-s, MSZP-s, párbeszédes és DK-s önjelölt zsenik, hogy ennyire magas lóról, kioktatóan beszéljenek a miniszterelnökkel és a többi kormánytaggal? Főként úgy, hogy a rendszerváltozás óta a leggyengébb, megdöbbentően harmatos intellektuális képességű baloldal produkcióinak lehetünk tanúi.
A talány megoldása sokkal kevesebb szellemi erőfeszítést igényel, mint egy Rubik-kocka kirakása. Arról van szó, hogy bár hihetetlenül alacsony színvonalon érvelnek, mégis úgy viselkednek, mint a protekciós diákok. Ahhoz a Kádár-rendszerbeli tanulóhoz hasonlítanak, aki úgy vélte, neki nem kell teljesítenie, mivel az iskolaigazgató főnökeinek a protezsáltja, s ha a tanár sokat ugrál, majd jól kirúgják. Vagy olyan futballcsapat tagjainak képzelik magukat, amelynek bírói ítéletekkel kövezik ki az útját a bajnoki cím felé, úgyhogy nem is kell, hogy bármelyik játékos egy egyeneset bele tudjon rúgni a labdába.
Emiatt is érzi abszolút biztonságban magát az ötszázmilliós kampánypénzzel, annak eredetével, sorsával és elköltésével elszámolni nem akaró, a fővárost a csőd szélére navigáló Karácsony Gergely is. Éppoly önhitten, csúfondárosan mosolyog a jelenlegi főpolgármester, mint az a televízióban nyilatkozó, magát marokkóinak valló migráns, aki arról beszélt, hogy újból és újból megpróbálja a magyar határon való átjutást. Mi lehet közös egy budapesti balos főpolgármesterben és egy illegális bevándorlóban? A pökhendi, felsőbbrendűségi tudattal átitatott fölényesség, a gőg, ahogy mindketten biztosra veszik, hogy felette állnak a törvényeknek, a jognak és az erkölcsnek, mivel mögöttük ott vannak a nagy hatalmú protektorok, ideológiai ügynökök, akik jól elintézik azokat, akik az útjukba állnak. Szomorú, hogy a magyar főváros vezetője és egy közönséges határsértő egy gyékényen árul, de hát nekünk ilyen baloldal jutott.
