idezojelek

Magyarország katonanemzet volt, és az is marad

A haderőfejlesztés jó időben, már évekkel ezelőtt elkezdődött az ütőképesség erősítése érdekében.

Cikk kép: undefined
Fotó: Veszprém Megyei Napló/Balogh Ákos
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján végzettek ünnepélyes eskütétele volt a minap a budapesti Hősök terén. A négyszázharminc frissen végzett altiszt előtt ünnepi beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, aki többek között hangsúlyozta, hogy Magyarországot csak a magyarok akarata és szeretete tarthatja meg magyar országnak.

A tárcavezetőnek az ország megtartásával kapcsolatos gondolata különös jelentőségű egy olyan nemzet esetében, amely már több mint ezeregyszáz éve őrzi államiságát, s ahol ma olyan ellenzék tevékenykedik a politikai erőtérben, amely ha tehetné, felelőtlen módon háborúba sodorná hazánkat. A honvédelmi miniszter kiállt a béke megőrzése mellett és állást foglalva a háborúpártiak aknamunkájával szemben, kijelentette: „A mi dolgunk és felelősségünk az, hogy ezt ne hagyjuk, és minden erőnkkel ellenálljunk ennek a törekvésnek.”

Az ukrajnai háború kitörése óta olyan balliberális politikusok követelnek háborút kockáztató magatartást a jelenlegi kormánytól – s rajta keresztül honvédségünktől −, akik szellemi örökösei azoknak, akik nem is oly régen még azt hirdették, hogy „merjünk kicsik lenni”. Ők most ennek az ellenkezőjét szeretnék, mit sem törődve az esetleges következményekkel.

Amikor honvédelmi miniszterünk békepárti álláspontot képvisel, akkor az nem a gyengeség beismerése, hanem az erő és a józan mértéktartás szükségességének hirdetése. Szalay-Bobrovniczky Kristóf azt a felfogást támogatja, amelyre háborús körülmények között is szükség van, s amely ma láthatóan hiányzik a háborúzó felekből. Deák Ferenc, a haza bölcse, politikus, államférfi híres mondása a katonai vezetőknek is iránymutató lehet: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk semmiért nem szabad.” Ugyanakkor az elrettentés szempontjából is nagyon fontos a védelmi képességek fejlesztése, a korszerű, világszínvonalú haditechnika alkalmazása, amelyről Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke is beszélt az ünnepségen.

Az új idők valóban új kihívásokat hoznak, viszont a magyar hadtörténelem tanulságai ma is üzenetértékűek. 

Ezek lényege pedig az, hogy Magyarország katonanemzet volt, és ha a későbbi századokban meg akar maradni, akkor ezután is annak kell lennie, mert csak a harckészség, a megfelelő védelmi képesség révén őrizhetjük meg hazánkat és függetlenségünket. Emlékezzünk szabadságharcainkra, idegen hódítókkal szemben vívott hosszú küzdelmeinkre, arra a képességünkre, hogy a legnagyobb elnyomásból is ki tudtunk törni és talpra tudtunk állni.

Emlékezzünk Daniel Speerre, a kalandos életű német muzsikus-íróra, aki a XVII. század derekán hosszabb időt töltött Magyarországon. Úti élményeiből 1683-ban érdekes könyvet jelentetett meg Magyar Simplicissimus címmel. Ebben többek között megjegyezte: „A magyarok […] inkább meghalnak, mintsem más nemzetek uralkodjanak rajtuk. […] Jól megülik a lovat és a vívásban semmi sem akadályozza őket, lévén viselő ruhájuk könnyű, rövid és kényelmes. […] Kassától Erdélyig a nemes, a polgár és a paraszt ifjú korától katona.”

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ma már másféle tudás kell a katonáskodáshoz, a modern fegyverek kezeléséhez, de van valami, ami nem változott, s aminek nem szabad változnia: a hazaszeretet, a magyar nemzet iránti feltétlen elköteleződés.

Ma hatalmas erők dolgoznak a nemzetállamok szétzilálásán, gyengítésén. A globalista érdekek szolgálatában álló ideológiákkal szembeni küzdelem főként szellemi síkon zajlik, aminek nincs köze a katonai feladatokhoz. A nemzeti-keresztény nézeteket valló magyaroknak (és nem magyaroknak) viszont számolniuk kell ezzel is. Nekik az adhat reményt, hogy látják a csapdákat, a nemzettudat megőrzéséhez pedig nincs szükségük különösebb ideológiára. Elég, ha Bibó Istvánra gondolnak, aki egy helyütt azt mondja: „az emberek […] döntő többsége számára a családon kívül a nemzeti hovatartozás az a közösségi kötelék, mely – hatalmi eszközeitől eltekintve is – a legsikeresebben képes tagjai lojalitására apellálni”.

Vagyis a többség magától értetődőnek tartja és elfogadja a nemzetet mint szerveződési formát, s bár a nemzet fogalma viszonylag új keletű, azért a lényeget tekintve ez a régi századokban sem volt másként. A nemzet hatalmas érték. Megnyugtató, hogy – miként ezt honvédelmi miniszterünk is kifejtette − a magyar haderőfejlesztés jó időben, már évekkel ezelőtt elkezdődött, s tudjuk, hogy a kormány is megfelelő döntéseket hozott a haderő ütőképességének erősítése érdekében.

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de büszkén tekinthetünk honvédségünkre, s bízhatunk abban, hogy Magyarország évszázadok múlva sem fog hiányozni Európa térképéről.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Katonai kiképzés (Fotó: Veszprém Megyei Napló/Balogh Ákos)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.