Még egy-két évvel ezelőtt is hosszasan fejtegettem az Utódaink jövője című online fórumomon, milyen primitív dolog azt feltételezni, hogy a világot nagy hatalmú, befolyásos pénzemberek irányítják a háttérből. Hogy ilyet csak az feltételezhet, aki nincs tisztában a világ bonyolultságával, a globális folyamatok összetettségével. Bosszúsan legyintgettem, amikor nagy tudású kollégáim háttérhatalomról és narratívákról értekeztek a tévében.
Hatvanévnyi kutatói háttérrel eléggé jól ismerem a világgazdasági folyamatokat és a globális összefüggéseket, és úgy gondoltam, naiv dolog azt képzelni, hogy ezeket képes néhány nagy hatalmú pénzember összehangolni és saját elképzelései szerint irányítani.
De az utóbbi időkben ezt már nem tartom lehetetlennek, sőt. Ami a gazdasági folyamatokat illeti, azokról változatlanul ezt gondolom. De a tudati téren lezajló történések olyan mértékben egy irányba mutatnak, hogy nehéz elképzelni, hogy spontán módon alakulnak így. Már a könyökünkön jön ki a gender, az lmbtq, a woke, az eltörlés kultúrája, a nyílt társadalom. Eleinte még erőltetettnek tartottam azt az újmarxista magyarázatot, hogy a nemzetközi nagytőke ily módon kíván az osztály- vagy/és nemzettudatos polgárokból, a nemiségükhöz és történelmükhöz ragaszkodó emberekből minden identitás és kötődés nélküli képlékeny masszát s így könnyen befolyásolható tömegeket és fogyasztókat, konzumidiótákat formálni. De minden jel arra mutat, hogy ez van a háttérben. Mert nem arról van szó, hogy az egyik országban ez a divat, a másikban meg az ellenkezője.
A nyugati világban a közmédiumok, a filmek, a tévéműsorok az ideológiai indoktrináció erejével nyomják az új eszméket és divatokat, és kinevelnek egy olyan vezető politikusi réteget, valójában médiacelebeket, akik hatalomba kerülve ezeket az elképzeléseket valósítják meg, ezt az értékrendet terjesztik. Sőt hazánk és az EU esetében jól látjuk, hogy amely országban ezt az értékrendet nem követik, azt pellengérre állítják, megbüntetik, annak súlyos anyagi konzekvenciákat kell viselnie. Tehát minden a médiára, a film- és tartalomgyártásra vezethető vissza, és az azokat kézben tartó és finanszírozó érdekeltségekre, háttéremberekre.
Felvetődik a kérdés, hogy egy nemzetközi nagyvállalat – mondjuk a csipgyártás vagy az olajipar területén – hogyan válik részesévé ennek a folyamatnak. (Nyugodtan nevezhetjük összeesküvésnek.) Reklámjaival mindenképpen, pontosabban azok elhelyezésével, hogy hol reklámoz. A legnagyobb tudatformálók manapság az internetes platformok – és ezek egyben a legértékesebb vállalatok. Szolgáltatásaik ingyenesek, bevételük több mint nyolcvan százalékát a hirdetések adják. De közvetlenül (mondjuk részvényesként vagy alapítóként) is részt vehetnek a közmédiumok működtetésében.
Tizennégy éves unokám egy hetet nálunk töltött a nyári szünetből. Dunai csónakázáshoz, biciklizéshez az ártéri erdőben nem volt kedve, legfeljebb uszodai strandoláshoz. Tévéfilmekre nem volt kíváncsi, még westernre vagy krimire sem. Naphosszat a hűvös szobában feküdt, iPad-jével a kezében, a TikTokot nézegetve. Ezen a platformon a legocsmányabb káromkodásoktól a leggusztustalanabb jelenetekig minden látható, minden feltehető. Tinédzserek kezéből ki nem esne a telefon, még egymás társaságában is azt nézegetik. A játék ma már internetes játékokat jelent: üldözést, lövöldözést, vad száguldást és gázolást vagy valaminek a szétrombolását (bár építeni is lehet belőle újat).
Így nő fel egy generáció. A szülői korlátozás és befolyás nem elég. Ezeket a „tartalmakat” egyszerűen be kellene tiltani. Az EU-nak állítólag van ifjúságvédelmi politikája – ami nyilvánvalóan nem működik. Csak a vak nem látja, hogy miről van szó. És akkor még nem beszéltünk a virtuális világok ezután jövő hullámáról meg arról a manipulált világról, amit majd a mesterséges intelligencia felhasználásával alkotnak meg.
Mi más vértezhetne fel ezen gyilkos, destruktív hatások ellen, mint (a hagyományos értékrend mellett) a stabil tárgyi tudás? De már pedagógusok is egy jó ideje azt vallják, hogy a tárgyi tudás másodlagos, korunkban az könnyen megszerezhető, a készségek, a „kompetenciák” a lényegesek (csapatmunka, előadó- és meggyőzőkészség, kooperatív hajlam). Továbbá: nem a részletek, hanem a nagy összefüggések a fontosak. De az összefüggések, a nagy jellemzők önmagukban nem tanulhatók meg; azok akkor rögzülnek, ha részletes tárgyi tudás áll mögöttük.
Az intelligencia – legáltalánosabb értelmezésben – a dolgok, jelenségek közötti összefüggések felismerésének képessége. Minél alacsonyabb a dolgok, jelenségek ismerete, annál kevesebb összefüggést tudunk megállapítani. Nulla tárgyi tudás mellett nulla az intelligencia, bármilyen magas is legyen a kompetencia.
A középkori babonák, hiedelmek világában és a vallás szorításában élt ember önálló, szabad gondolkodású, felvilágosult egyéniség volt azokhoz a végtelenül manipulálható és önállótlan lényekhez képest, amikké a „technológia” hatására gyermekeink és unokáink lesznek.
A szerző közgazdász, társadalomkutató
