Ha meghalljuk a vándorlás szót, akkor sokan először a hazánkból történő elvándorlásra gondolunk. Mindez nem meglepő, hiszen korábban hosszú időn keresztül olvashattuk, hallhattuk vagy a közvetlen környezetünkben tapasztalhattuk azt, hogy mennyien és milyen okokból terveznek külföldön szerencsét próbálni egy jobb élet reményében. Ez a tendencia azonban 2019-ben megfordult, és tavaly például amíg 19 322 honfitársunk elvándorolt az országból, addig 23 104 magyar állampolgár – egy Makó nagyságú város népessége – visszaköltözött.
Azt gondolhatnánk, hogy a kivándorlás csökkenésének a mértékét a koronavírus-járvány és a brexit befolyásolhatta, a visszavándorlás azonban már jóval korábban megkezdődött: 2016 óta évről évre két-háromezer fővel csökken a Magyarországot elhagyók száma. A KSH éves adatai szerint a kivándorló magyarok túlnyomó része a fiatalabb korosztályból kerül ki, legtöbben közülük nőtlen férfiak. 2020-ban 37 százalékuk Ausztriát, 27 százalékuk Németországot, tíz százalékuk az Egyesült Királyságot választotta tavaly új otthonának.
A kivándorló magyaroknak mindössze a negyede házas, a hazaköltözők között viszont már többen vannak a házasok, összesen 35 százalék. Tíz hazaköltözőből hatan 40 évesnél fiatalabbak, 56 százalékuk férfi. Fontos kiemelni, hogy 2015–2019 között majdnem megháromszorozódott a tizennégy év alatti gyermekek száma a visszavándorlók között, ami azt jelzi, hogy a családosok között egyre többen döntenek a hazaköltözés mellett. Ez nem véletlen, hiszen a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar családok számára vonzó legyen a saját hazájukban élni, ezért a gyermeknevelést komoly anyagi ösztönzőkkel támogatja.
Nem magyar sajátosság az elvándorlás, ezzel a legtöbb ország szembesül, ennek mértéke, összetétele, illetve az iránya azonban eltérő az egyes országok esetében. Európa keleti felében és így hazánkban is az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig a határokat átlépő migráció mindkét irányba szigorúan ellenőrzött, részben elfojtott volt. A hivatalos adatok alapján szerény méretű (átlagosan évi kétezer fő alatti) bevándorlást mértek Magyarországon. Kivételt képzett ez alól az 1956–1957-es év, amikor tömeges elvándorlás (194 ezer fő) zajlott az országból. Az 1958–1987 közötti időszakban már kisebb mértékű elvándorlás történt, és migrációs egyenlegünk negatív irányba billent: évente átlagosan csaknem háromezer fő vándorlási veszteség jelent meg a statisztikában. 1988-tól lehetőség nyílt a külföldi utazásokra, és az útlevélhez jutás elől is elhárultak a korábbi akadályok.
