A rendszerváltozás után a határok átjárhatók lettek, az utazások feletti politikai kontroll megszűnt. Ebben az időszakban Magyarország befogadó országgá (illetve részben tranzitországgá) vált. A kivándorlási statisztikák megbízhatósága azonban romlott, ezt ­követően a hivatalos nemzeti nyilvántartások és tükörstatisztikák – vagyis a vándorlással érintett fogadó országok regisztrációi alapján – eltérő képet kezdtek mutatni. A hazai és a nemzetközi statisztika összevetése alapján a visszatérő magyar állampolgárok száma az utóbbi években hirtelen megugrott: 2010-ben még csak ezerhatszázan tértek haza, 2013-ban már több mint kilencezren, 2017-re pedig meghaladta a számuk a húszezret. A legfrissebb, vándorlással kapcsolatos hivatalos adatokat várhatóan az év végén ismerhetjük meg, addig viszont – az előbb hivatkozott és az elmúlt hetekben elhunyt nemzetközi migrációs statisztikával foglalkozó elismert magyar szocio­lógus, Gödri Irén adatait továbbvezetve – azt látjuk, hogy 2018-tól már minden évben 23 ezer fő körül alakult a hazatérő magyarok éves létszáma. Az elmúlt öt évben több mint negyven százalékkal csökkent az országból elköltözők száma, és az utóbbi években a magyarok migrációja már nem az elvándorlást erősíti, hanem a visszavándorlást mutatja. Amíg több mint negyven százalékkal csökkent a kiköltözés, addig 56 százalékkal emelkedett a visszaköltözők száma ebben az időszakban. Tehát egyértelműen megfordult a korábbi trend: örömteli, hogy ma már sokkal inkább visszavándorlásról, mint elvándorlásról beszélhetünk.

A gyermekes családok egyre nagyobb arányban költöznek vissza Magyarországra, amiben szerepet játszanak azok a családtámogatások, amelyek jelentős segítséget nyújtanak az otthonteremtéshez, családalapításhoz. Az elmúlt években legtöbben a szomszédos Ausztriából, valamint a szintén közeli Németországból tértek haza. A magyar családtámogatások, amellett, hogy már egy évtizede stabilan elérhetők, folyamatosan bővülnek, így a külföldre költözött családos honfitársainknak is fontos „hazavonzó” erővel bírhatnak.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) kutatási vezetője

Borítókép: Éberling András