Amikor Orbán Viktor miniszterelnök egy alkalommal kijelentette, hogy nem szimpatizál a térdeplősdivel, akkor a nemzeti válogatottra gondolt, s tökéletesen igaza volt.
„A magyar ember a Jóisten és a hazája előtt térdel le, és akkor, amikor megkéri a kedvese kezét. Nem azt várjuk a nemzeti csapatainktól, hogy letérdeljenek, hanem azt, hogy harcoljanak” – mondta a miniszterelnök. És igaza volt a Magyar Labdarúgó-szövetségnek is, amikor emlékeztetett arra, hogy az UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályákon és a stadionokban sem, s ezzel az MLSZ is egyetért.
És óhatatlanul eszünkbe jut Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, akinek az életében még egészen másféle szelek fújdogáltak keleten és nyugaton. A legendás Aranycsapat csatára minden utóda számára magasra tette a mércét. 2004-ben az UEFA az előző fél évszázad legjobb magyar játékosának választotta, s a legszebb gól szerzője minden évben az ő nevét viselő FIFA-díjat kapja. Halála után megérdemelten kapott szobrokat, és nagyon helyénvaló, hogy az ő nevét viseli az egykori Népstadion, valamint a felcsúti labdarúgó-akadémia.
Szoboszlai Dominikot szeretjük. Ő tényleg nem tehet arról, hogy nyugaton balhitek, őrült eszmék uralják a sajtót, a politikát, a közgondolkodást. Ha a Liverpool mérkőzései előtt egyedül ő maradna állva, biztos, hogy a közönség kifütyülné, és a klub vezetésétől is megkapná a fejmosást.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!