idezojelek

Szoboszlai és a fél térdre ereszkedés ára

Az UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályákon és a stadionokban sem, s ezzel az MLSZ is egyetért.

Cikk kép: undefined

Szoboszlai Dominik, korunk legsikeresebb magyar labdarúgója leszerződött a Liverpoolhoz, és a brit csapatoknál évek óta dívó szokás szerint a mérkőzések előtt ő is fél térdre ereszkedik. Ez a pár másodpercig tartó, élsportoló számára cseppet sem megerőltető póz nem érdemelne említést, ha nem lenne mögötte súlyos politikai tartalom.

A nyugati „demokráciákban”, a labdarúgópályákon kötelezően elterjesztett ostoba szokás a fehér ember bűnbánó és bocsánatkérő gesztusa kíván lenni a színes bőrű emberek ellen elkövetett történelmi bűnök miatt. A mérkőzések előtti letérdelés politikai üzenete nemcsak azért elfogadhatatlan, mert azt az erőszakos és türelmetlen Black Lives Matter (BLM) mozgalom kényszerítette ki, hanem azért is, mert a politikai megnyilvánulásoknak nincs helye a sportpályákon.

Elfogadhatatlan továbbá azért is, mert egy hazug és képmutató rögeszme terméke, amely arra hivatkozik, hogy a fehér emberek bűnösök, mert egykor gyarmatosították a feketék országait, és közülük kerültek ki az afrikai bennszülötteket elhurcoló rabszolga-kereskedők. Csakhogy a BLM aktivistái egyetlen szóval sem említik a modern kori rabszolgaságot, amelynek haszonélvezői nem köthetők egyetlen bőrszínhez.
Korábban már megírtuk, hogy a Global Slavery Index (a modern rabszolgaság globális tanulmánya) 2018-as kiadása szerint 

a világon körülbelül negyvenmillió ember él rabszolgasorban. Afrikában − becslések szerint − 9,2 millió ember. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) pedig megállapította, hogy ma több mint háromszor annyian élnek mások kényszere alatt, mint ahányat elfogtak és eladtak a transzatlanti rabszolga-kereskedelem 350 éves időszakában.

Ha az egykori gyarmattartók mai utódai úgy érzik, hogy az elődök bűnei miatt a sportpályákon is vezekelniük kell, ám tegyék, de a közép-európai polgárok joggal kérdezhetik: mi közünk van nekünk ehhez? Magyarország történelme során gyakran háborúzott és fogott fegyvert függetlensége védelmében, de soha egyetlen népet sem gyarmatosított. Egy magyar sportolónak miért kellene a meccsek előtt letérdelnie? Csupán azért, mert egy Colin Kaepernick nevű amerikai focista kezdeményezése nyomán ez 2016 óta divattá vált? Nevetséges.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szoboszlai védelmében persze el lehet mondani, hogy ha már leszerződött a Liverpoolhoz, akkor el kell fogadnia az ottani szabályokat, s ezek között ott van a fél térdre ereszkedés is.

 El lehet mondani, hogy a juttatásokkal együtt körülbelül 260 millió forintnak megfelelő havi fizetéshez képest ez a kis gesztus szóra sem érdemes. Azzal is lehet példálózni egy tévéműsorban, hogy a Kádár-rendszerben rendes emberek is beléptek a pártba a karrierépítés érdekében, de közben nem árt emlékeznünk azokra is, akik ezt nem tették, akik nem azt vallották, hogy „van az a pénz”… 

Amikor Orbán Viktor miniszterelnök egy alkalommal kijelentette, hogy nem szimpatizál a térdeplősdivel, akkor a nemzeti válogatottra gondolt, s tökéletesen igaza volt. 

„A magyar ember a Jóisten és a hazája előtt térdel le, és akkor, amikor megkéri a kedvese kezét. Nem azt várjuk a nemzeti csapatainktól, hogy letérdeljenek, hanem azt, hogy harcoljanak” – mondta a miniszterelnök. És igaza volt a Magyar Labdarúgó-szövetségnek is, amikor emlékeztetett arra, hogy az UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályákon és a stadionokban sem, s ezzel az MLSZ is egyetért.

És óhatatlanul eszünkbe jut Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, akinek az életében még egészen másféle szelek fújdogáltak keleten és nyugaton. A legendás Aranycsapat csatára minden utóda számára magasra tette a mércét. 2004-ben az UEFA az előző fél évszázad legjobb magyar játékosának választotta, s a legszebb gól szerzője minden évben az ő nevét viselő FIFA-díjat kapja. Halála után megérdemelten kapott szobrokat, és nagyon helyénvaló, hogy az ő nevét viseli az egykori Népstadion, valamint a felcsúti labdarúgó-akadémia.

Szoboszlai Dominikot szeretjük. Ő tényleg nem tehet arról, hogy nyugaton balhitek, őrült eszmék uralják a sajtót, a politikát, a közgondolkodást. Ha a Liverpool mérkőzései előtt egyedül ő maradna állva, biztos, hogy a közönség kifütyülné, és a klub vezetésétől is megkapná a fejmosást. 

A sajtó leszedné róla a keresztvizet, s előbb-utóbb távoznia kellene. Büszkék vagyunk rá, mert kivételes tehetségének megfelelő szinten játszhat, s a legnépszerűbb sportágban hozhat további dicsőséget a magyar sport számára. Kívánjuk, hogy Puskás Öcsi örökségének méltó folytatója legyen.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Szoboszlai Dominik júliusban a Liverpool játékosa lett (Fotó: Facebook/LiverpoolFC)

 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Az USA választ, de rólunk is dönt

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A szörnyek tényleg köztünk járnak

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Konzultáció az új magyar gazdaságpolitikáért

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Hol vagytok, „gyermekvédők”?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.