Megjelent a „Wszystko co najważniejsze” című lengyel havilappal együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Intézetével és a Lengyel Nemzeti Alapítvánnyal közösen működtetett történelemkutató program részeként.
Mi, lengyelek, büszkék vagyunk arra, hogy honfitársainkat, az Ulma család tagjait a katolikus egyház 2023. szeptember 10-én boldoggá avatja. Az esemény jelentősége túlmutat annak vallásos tartalmán – tiszteletadás is az emberség legmagasabb minőségét megtestesítő hősöknek.
Agyonolvasott, megsárgult Biblia, épp az irgalmas szamaritánus példázatánál felütve. A címet pirossal aláhúzták, és a lap szélén egy kézzel írott, nagybetűs „IGEN!” olvasható. Amikor az Ulma Család Múzeumára gondolok, ez a kiállítási tárgy jut elsőként eszembe. A múzeum, amely egyben a II. világháború alatt zsidókat mentő lengyelek előtt is tiszteleg, a dél-lengyelországi Markowa faluban található.
Ez a bizonyos Szentírás Józef és Wiktoria Ulma tulajdonát képezte. Ulmáék lengyel gazdálkodók voltak, akik a II. világháború alatt nyolc zsidó honfitársukat rejtették el a nácik elől: Golda Grünfeldet, Lea Didnert és kislányát, valamint Saul Goldmant és négy fiát. 1944. március 24-én a kora hajnali órákban Ulmáék markowai gazdaságába német zsandárok törtek be, akik lelőtték a család tagjait és az általuk bújtatott zsidókat. A vérengzés áldozatául esett Józef Ulma, Wiktoria, aki épp gyermeket várt, és hat kisgyermekük is.
A náci megszállás, a holokauszt és a lengyelek tömegei elleni rémtettek mély és még mindig fájó emlékű fejezetei hazám történelmének. Számos honfitársam osztozott az Ulma család sorsában. Megemlékezésül minden év március 24-én nemzeti ünnepet ülünk azon lengyel polgártársaink tiszteletére, akik zsidókat mentettek a náci megszállás alatt.
A II. világháború kitörése előtt Lengyelországban jelentős zsidó közösség élt, az egyik legnagyobb a nemzet történelmében. A zsidók évszázadok óta szívesen telepedtek le az országban, amit a sokat mondó „Polin” névvel illettek, amelynek jelentése: a hely, ahol megpihensz. Cserébe Lengyelország a békét és a gyarapodás lehetőségét kínálta nekik. Ennek eredményeként az 1930-as évek végén Varsó adott otthont a világ második legnagyobb zsidó közösségének.