Remek társaság a Momentum is, ők úgy születtek, hogy se Gyurcsány, se Orbán, aztán hirtelen mégiscsak Gyurcsány, ügyesen kilőtték az olimpiát, viszont rövid vajúdás után bedobták a közösbe Fekete-Győr Andrást, aki interjú közben néha tíz másodpercig is hallgat, hiszen ha semmi nem jut eszébe, amit nem írtak fel, abból nem lesz körmondat, két remekbe szabott hazaáruló is mozog körülöttük, Anna és Katalin, ott van aztán még az a Gelencsér nevű, szerény és okos fiú, aki önmagában is elég lenne ahhoz, hogy a roppant fiatalos, roppant eredeti, roppant vállalkozó kedvű pártot lehúzzuk a klotyón, úgy, ahogy van.

Nagy ívet futott be az LMP, ők előbb átadták közhasználatra a sértődékeny Schiffer Andrást, utóbb hatalmi bázisként felépítették Schmuck Erzsébetet, akinek nagyon kedves tanár nénis szövege van, rendszerint kazánokról és atomerőművekről beszél fátyolos hangon, és egészen biztos, hogy soha, semmiről, még egy kosárlabdacsapat összeállításáról sem engedik dönteni, viszont az LMP élén ott van még Ungár Péter is, akiről most inkább ne mondjunk semmit, merthogy semmi nem is jut eszünkbe, amit nem annyira sajnálunk, inkább csak ridegen leszögezzük ezt a tényt.

Remek és profin összeszedett a Párbeszéd, velük kapcsolatban hosszú évek óta az a fő kérdés, hogy most akkor két- vagy háromfős a tagságuk, mert ott van, ugye, Tordai Bence és Szabó Rebeka, vagy ha jobban tetszik, Szabó Rebeka és Tordai Bence, és van ott egy harmadik is, izé, férfi vagy nő, ki emlékszik már, de az ő neve most nem jut Szindbád eszébe, bánja a kánya, a lényeg, hogy legyen hatékony zöldpolitika is a formálódó ellenzéki egységben, hát, van, egyébként képernyővédőnek igen alkalmas a pártlogójuk, kipipáltuk őket, lépjünk tovább.

azonkívül ha Ásotthalomról merészet álmodik az ember, be kell szépen állni a sorba, kicsit jobban és meggyőzőbben hazudozni, mint azelőtt, mert az undergroundban terjedő magánmítosz, hogy mindenki tetű, csak a te háromelemis csapatod nem, egyrészt unalmas, másrészt lejárt lemez, de talán akad egy kis piaci rés, nyomjuk azért, ahogy a csövön kifér, lesz állami szubvenció, mentelmi jog, biztos megélhetés.

Jakab Péter, a hazai politika paprikajancsija, a krumplival hadonászó Vitéz László, aki elméletben annyiszor fejbe csapta már a palacsintasütővel a rosszakat, gyakorlatilag pedig pusztán annyi történt, hogy szépen visszahullott arra a nagyjából egy százalékra, ami becses személyének és „mozgalmának” elemi jogon jár, szóval ez a Jakab most a Nép Pártján áll, derék és komoly persze a kezdeményezés, akad hozzá multifunkciós élettárs, eltitkolt autó, egy-egy megerőszakolós haver és szélsőjobbos szélsőbal, tényleg nehéz követni ezt a derék embert, aki viszont egyáltalán nem vicces, nem is rémisztő, inkább csak szánalmas, és az a helyzet, hogy ezt rajta kívül majdnem tízmillió ember is látja ebben az országban.

szóval a rövid beszédeit úgy két és fél órában összesűrítő Márki-Zay előtt is nagy jövő áll, olykor átad egy zebrát egy hódmezővásárhelyi mellékutcában, és aki még nincs elmegyógyintézetben a haveri körből, mereven tapsol a járdaszegélyen, mert bruttó háromszázezerért ennyi tényleg jár is, szóval gratulálunk a közös munkához, a nagy ívű fejlesztésekhez, aki jó, az jó, Márki-Zay pedig valósággal nagyszerű közéleti tünemény.

És ott van még Hadházy Ákos mint független tényező, amatőr fotóriporter és megválasztott munkakerülő.

Hát akkor maradjunk is ennyiben, dünnyögte Szindbád, és immáron a vacsorája felől tűnődött, mert a magyar ember már a jövőt építi, ha jelen időben eldőltek a dolgok. 

Borítókép: Dobrev Klára, a DK árnyékkormányának vezetője és férje, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a Demokratikus Koalíció XII. kongresszusán (Fotó: Mirkó István)