A német ipar sikerágazata máig is az autógyártás. A 2021-ben kormányra kerülő Zöldek azt tervezték, hogy Németország az elektromobilitás vezető hatalma lesz, és 2030-ban már 15 millió elektromos autó jár majd az utakon. Ez a terv a felére csökkent – jelenleg pedig csak 1,2 millió elektromos autó van forgalomban, az állomány két százaléka. A BMW, a Mercedes, a Porsche és a Volkswagen együttes piaci értéke sem éri el a Tesla értékének felét. 

A fejlett gazdaságok közül – az intenzív együttműködés miatt – a német függ a legnagyobb mértékben Kínától. A tavalyi külkereskedelmi forgalom 314 milliárd dollárt tett ki. Ez azzal is jár, hogy Kína igen lassú kikecmergése a Covid miatti gazdasági visszaesésből Németországra is negatívan hat. A fejlett ipari országok a kockázat csökkentése céljából újabban korlátozzák kínai gazdasági kapcsolataikat. Németország nem ezt teszi – de ebben valószínűleg igaza van.

A vegyipar és az autóipar mellett az acélgyártás is Németország hagyományos erőssége. A Zöldek azt tervezik, hogy az ágazatot – a hidrogén energiaforrásként való felhasználásával – klímasemlegessé teszik. Ehhez azonban jelentős támogatásra lenne szükség, amit a szabad demokrata pénzügyminiszter ellenez. Végül is a zöldátmenethez szükséges energiát megújulóenergia-termeléssel kellene előállítani, ami egyelőre még nem elegendő.

A The Economist értékelése szerint a német rendszer akadály nélkül beengedi a migránsokat, de a képzett külföldi szakemberek betelepülését súlyos bürokratikus nehézségek akadályozzák. Ugyanakkor a szakemberhiánnyal párhuzamosan háromszázalékos a munkanélküliség.

A német infrastruktúra állapota romlik; ide vezetett a dogmatikus ragaszkodás a költségvetési deficit elkerüléséhez. Németország a hasonló fejlettségű országokhoz képest lényegesen elmaradott a digitalizációban. Információtechnológiai beruházásainak aránya a GDP-ben kevesebb mint fele az amerikainak vagy a franciának. Emiatt a bürokratikus ügyintézés a gazdaságot is hátráltatja. Egy vállalkozás indításának engedélyezéséhez például 120 napra van szükség – ez kétszer olyan hosszú, mint az OECD-átlag. Az adórendszer is reformra szorul. A jelenlegi a nyereség igen magas arányát, harminc százalékát elvonja – ez a legmagasabb a fejlett ipari országok köré­ben. Ezt mindenképpen csökkenteni kellene.

A kormánykoalíció részét képező Zöldeknek igen ambiciózus terveik vannak a német gazdaság zöldítésére. Ez természetesen indokolt. Bár Németország úgy él a szemünkben, mint a környezetvédelem mintaképe, a valóság mást mutat. A németek karbonlábnyoma (azaz szén-dioxid-kibocsátásra átszámított környezetterhelése) duplája a franciákénak, az olaszokénak vagy a spanyolokénak. Ez a német gazdaság már említett magas energiaigényessége miatt van így. A Zöldek egyik fontos célja, hogy a német háztartásokban az újonnan telepített fűtési rendszerek legalább 65 százalékban megújuló energiákat használjanak fel. Ezt nagy vita övezi, a köznyelv találóan „a pincékben dúló kultúrharcnak” nevezi. A hosszú távú klímasemlegességi célok le vannak osztva ágazatokra, a teljesítésben a közlekedés a legelmaradottabb. Éles vita folyik a Zöldek és a szabad demokraták között (akik a pénzügyi tárca birtokosai), mivel a célok eléréséhez jelentős állami támogatásokra lenne szükség.

A helyzetet úgy összegezhetjük, hogy az elmúlt csaknem két évtizedben (Gerhard ­Schröder kancellársága óta) a német gazdaságpolitika súlyos hibákat követett el. A legnagyobb horderejű ezek közül az atomenergiáról való önkéntes lemondás volt. Az orosz energiafüggőség pedig – az orosz–ukrán háború miatt – és az arra adott válasz kritikussá tette az energiaellátást. 

Az augusztus 19-i The Economistnak ez a címlapsztorija: Németország újból Európa beteg embere? Így lett a második világháború utáni gazdasági csodát megvalósító Németországból Európa beteg embere.

A gazdaság torzulásai, a gazdaságpolitika tévedései kijavíthatók. De sokkal súlyosabb ennél, hogy a német társadalom óhatatlanul egyre inkább multikulturálissá válik. Ha a társadalmi folyamatokat nézzük, a bevándorlók nagy arányát és integrálásuk nehéz feladatát, a nem német anyanyelvű és iszlám vallású fia­talok egyre nagyobb súlyát, Németország jövője nem irigylésre méltó.

Országosan harmincszázalékos, Berlinben ötvenszázalékos az alapfokú oktatásban a tanárhiány. Ennek fő oka az, hogy a migrációs hátterű gyerekek nagy aránya miatt a tanári pálya nem vonzó. 

És amint felnőnek e fiatal korosztályok, úgy lesz a bevándorlók aránya is egyre nagyobb a német társadalomban. A muzulmán származású népesség stabil kulturális és vallási hátterű és értékrendű, míg az „őslakosok” egy elbizonytalanodott, határozatlan identitású és csökkenő részét képezik majd a társadalomnak.

Lányom Kölnben él, német férfihoz ment feleségül. Biztatom őket, hogy a megtakarításaikat magyarországi ingatlanokba fektessék. Mert gyermekeikre biztosabb jövő vár idehaza, mint Németországban.

A szerző közgazdász, társadalomkutató

Borítókép: Németországban sorra bezárták az atomerőműveket. Illusztráció (Fotó: DPA/AFP/Stefan Sauer)