A vegyipar és az autóipar mellett az acélgyártás is Németország hagyományos erőssége. A Zöldek azt tervezik, hogy az ágazatot – a hidrogén energiaforrásként való felhasználásával – klímasemlegessé teszik. Ehhez azonban jelentős támogatásra lenne szükség, amit a szabad demokrata pénzügyminiszter ellenez. Végül is a zöldátmenethez szükséges energiát megújulóenergia-termeléssel kellene előállítani, ami egyelőre még nem elegendő.
Németország egyre súlyosabb szakemberhiánnyal küzd. A háború után született népes generáció tagjai most mennek nyugdíjba – ez nettó kétmillió fő munkaerőpiaci veszteséget jelent az elkövetkező öt évben, 2035-ig pedig hétmilliót (!). Beengedtek ugyan 1,1 millió ukrán menekültet és ázsiai, afrikai migránsok százezreit, de ez a kieső szakemberveszteséget nem pótolja.
A The Economist értékelése szerint a német rendszer akadály nélkül beengedi a migránsokat, de a képzett külföldi szakemberek betelepülését súlyos bürokratikus nehézségek akadályozzák. Ugyanakkor a szakemberhiánnyal párhuzamosan háromszázalékos a munkanélküliség.
A német infrastruktúra állapota romlik; ide vezetett a dogmatikus ragaszkodás a költségvetési deficit elkerüléséhez. Németország a hasonló fejlettségű országokhoz képest lényegesen elmaradott a digitalizációban. Információtechnológiai beruházásainak aránya a GDP-ben kevesebb mint fele az amerikainak vagy a franciának. Emiatt a bürokratikus ügyintézés a gazdaságot is hátráltatja. Egy vállalkozás indításának engedélyezéséhez például 120 napra van szükség – ez kétszer olyan hosszú, mint az OECD-átlag. Az adórendszer is reformra szorul. A jelenlegi a nyereség igen magas arányát, harminc százalékát elvonja – ez a legmagasabb a fejlett ipari országok körében. Ezt mindenképpen csökkenteni kellene.
A kormánykoalíció részét képező Zöldeknek igen ambiciózus terveik vannak a német gazdaság zöldítésére. Ez természetesen indokolt. Bár Németország úgy él a szemünkben, mint a környezetvédelem mintaképe, a valóság mást mutat. A németek karbonlábnyoma (azaz szén-dioxid-kibocsátásra átszámított környezetterhelése) duplája a franciákénak, az olaszokénak vagy a spanyolokénak. Ez a német gazdaság már említett magas energiaigényessége miatt van így. A Zöldek egyik fontos célja, hogy a német háztartásokban az újonnan telepített fűtési rendszerek legalább 65 százalékban megújuló energiákat használjanak fel. Ezt nagy vita övezi, a köznyelv találóan „a pincékben dúló kultúrharcnak” nevezi. A hosszú távú klímasemlegességi célok le vannak osztva ágazatokra, a teljesítésben a közlekedés a legelmaradottabb. Éles vita folyik a Zöldek és a szabad demokraták között (akik a pénzügyi tárca birtokosai), mivel a célok eléréséhez jelentős állami támogatásokra lenne szükség.
A helyzetet úgy összegezhetjük, hogy az elmúlt csaknem két évtizedben (Gerhard Schröder kancellársága óta) a német gazdaságpolitika súlyos hibákat követett el. A legnagyobb horderejű ezek közül az atomenergiáról való önkéntes lemondás volt. Az orosz energiafüggőség pedig – az orosz–ukrán háború miatt – és az arra adott válasz kritikussá tette az energiaellátást.
A német ipar struktúrája elavult, igen energiaintenzív. Két évvel ezelőtt, az új koalíció kormányra kerülésekor Olaf Scholz kancellár még abban bízott, hogy a klímavédelmi beruházások lendületet adnak majd a német gazdaságnak. Ez nem vált be. Az export is gyengélkedik, és nő a munkanélküliség. A kormányra kerülő Zöldek (ők adják a kancellárhelyettes gazdasági minisztert) pedig a helyzetre való tekintet nélkül dogmatikusan erőltetik a zöld energiapolitikai elvek megvalósítását.
Az augusztus 19-i The Economistnak ez a címlapsztorija: Németország újból Európa beteg embere? Így lett a második világháború utáni gazdasági csodát megvalósító Németországból Európa beteg embere.
A gazdaság torzulásai, a gazdaságpolitika tévedései kijavíthatók. De sokkal súlyosabb ennél, hogy a német társadalom óhatatlanul egyre inkább multikulturálissá válik. Ha a társadalmi folyamatokat nézzük, a bevándorlók nagy arányát és integrálásuk nehéz feladatát, a nem német anyanyelvű és iszlám vallású fiatalok egyre nagyobb súlyát, Németország jövője nem irigylésre méltó.
