Tényleg fantasztikus, hogy hol tart már a tudomány. Ennek köszönhetően ma már jóval többet tudunk a vaddisznókról is annál, hogy nem tanácsos elgázolni őket. Kiderült pél­dául, hogy a Németország délkeleti részén élő vaddisznókban bőségesen található radioaktív cézium is. Ez nem jó hír, bár lenne fake news! Nemrégiben volt néhány megnyugtató pillanat, amikor azt gondolhattuk, hogy az állatok csupán Csernobil miatt lettek radioaktívak, és akkor spongyát rá, repül az idő, ennek is mindjárt negyven éve, kit érdekel már, hogy ki ölt meg kit.

Igen ám, de egyéb állatfajokban ezalatt jelentősen csökkent a szint, míg a vaddisznókban tartja magát, ugyanúgy sugároznak csörtetés közben. Ennek következtében bár a felületes szemlélő számára (makk)egészségesnek tűnnek, nem vadásszák őket, húsukat nem keresik, így aztán elszaporodtak rendesen, akárcsak nálunk, holott a magyar vaddisznó jelen tudásunk szerint nem sugárzik. Annak ellenére, hogy a délkeletnémet vaddisznó annyiban mindenképpen hasonlít a norvég szarvasra, hogy nem ismeri a határokat, és ez így volt Schengen előtt is. De azért csak óvatosan! Annál is inkább, mert ez a vaddisznódolog azon túlmenően is felvet néhány érdekes kérdést, hogy akkor most mi lesz azokkal az arab boltosokkal, akik eddig úgy védték ki Allah határozott utasítását a sertéshús fogyasztásával kapcsolatban, hogy azért forgalmaztak szép vékony szeletekre vágott vaddisznósonkát.

Ez nemcsak azért érdekes, mert előbbiből a tehetségtelen köztörvényes hazudozóknak köszönhetően annyi került a környezetbe, mint a nyű, és a felezési ideje nagyjából harminc év, az utóbbié meg kétmillió (!), hanem azért is, mert adja magát a kérdés, hogy konkrétan honnan és hogyan és miért pont oda, ahová került.

Félreértés ne essék, ugyanannyira vagyok jártas a témában, mint amennyire labdarúgó-szövetségi kapitány, virológus és szlavisztikus, csak éppen egyszerre szakította rám a csapóajtót Christopher Nolan Oppenheimere és Cormac McCarthy Az utas/Stella Maris című párregénye, valamint a riadalom, hogy a hőkezelés kinyírja-e a céziumot kétmillió éven belül a pörköltből, bevonzottam ezt is. És ha már így jártam, persze csőstül jött a többi is. Mert ugyan némi gyanakvással vegyes, egészséges szkepszissel viseltetek az összeesküvés-elméletek iránt (noha látom, hogy miként ugranak át a gyakorlatba), így inkább gyártok magamnak néhányat saját használatra, azért ideragasztok a kollázsba egy másik hírt. Mely szerint az Egyesült Államok olyan páncéltörő lőszereket küld a testvéri Ukrajnának, amelyek szegényített uránt tartalmaznak. Engedjük el gyorsan azt az abszurdot, hogy az USA, miközben szankciókba szegényíti Európát, csilliárdokért vásárol uránt Oroszországtól, hogy aztán szegény ukránoknak majd legyen mivel lődözni a ruszkikat.

Maradjunk ott, amerre a vaddisznók járnak, mint egykor a jugoszláv partizánok. A Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának koordinátora és amatőr atomtudós azzal nyugtatja a fejüket felkapó maradék normálisokat, hogy a szintén amerikai gyármányú Abrams M1 típusú harckocsiból kilőhető találmány szerinte nem bocsát ki radioaktív sugárzást. Tételezzük fel nagyvonalúan, hogy nem hazudik, mint a (nehéz)vízfolyás, és az a kis urán csak úgy van a töltetben, kötőanyagként esetleg, mert kéznél volt belőle egy kisebb mennyiség, vagy csupán a látvány miatt, hogy színesebb legyen a torkolattűz. És „természetesen” a nincstelen urán porának belélegzése nem okoz rákot és nem lesz három feje senkinek sem, beleértve a halmazba a vaddisznókat is.

Azért ez lendületből felvet néhány újabb kérdést, drága jó koordinátorom, édes öcsém vagy éppen húgom, mert ez nálatok újabban nem teljesen egyértelmű. Szóval szerinted mi lesz az oroszok válasza erre a remek ötletre? Na nem nálatok, a ti földeteken, mert ott egy rendes háború sem volt még soha. Hanem itt nálunk, a szomszédban, a mi vaddisznóinknál. Na? És addig is, amíg leesik, miért nem húzol el vagy kétmillió évre a pokolba, a tudós kollégával együtt, aki felfedezte ezt a sz…rt nekünk? Mert itt már nincs mentség, mint Opinak vagy Trumannak, esetleg, bizonyos szempontból ugye. Morális nullák vagytok, erkölcsi hullák. És nagyon szegények.

Borítókép: Robert Oppenheimer (Fotó: AFP)