Ez a következő tanulságokkal jár: 

A demokráciára, jogállamiságra, emberi jogokra, rasszizmusra, diktatúrákra stb. való hivatkozás ma már semmi más, mint átlátszó hazugság és mellébeszélés a pőre hatalmi harcok indoklására. Az izraeli–palesztin brutális konfliktus persze történelmi, vallási is, ezért némileg külön karakterű történet, ám mégis sok tekintetben a nagyhatalmak és globális körök geopolitikai küzdelmeinek része is egyben.

Tehát egy más korba érkeztünk el, amikor a gazdasági, politikai, hatalmi érdekek mindennél világosabban felszínre kerülnek. Ki beszél itt már arról, hogy Kínában lábbal tapossák az emberi jogokat? Ki beszél arról, hogy diktatúra van ott? Mindenki félvezetőkről, lítiumról, ritkaföldfémekről, akkumulátorokról, elektromos autókról beszél, kínai kereskedelmi manipulációkról, exportfölényről stb. És ki foglalkozik Venezuela politikai rendszerével, ha kell az olaj? Vagy éppenséggel Szaúd-Arábiá­ban a nők emberi jogaival? És ki foglalkozik Európa értékeivel, ha az USA el akarja csábítani az európai gigacégeket saját országába az inflációellenes törvénnyel? És vajon mennyire álságos az unió elitje, amikor a szankciók ellenére titokban kereskedik a nagy ellenség Oroszországgal? És ugye Donald Tusk érkezésével Lengyelország azonnal mintademokráciává válik? Ugyan már!

Három igazi nagy veszély van. Az első, hogy az Egyesült Államok „túlnyerte magát” a második világháború és a hidegháború után is, nagyon sokáig volt valóban vezető világhatalom. Ezt megszokta, s ezt mindenáron meg akarja őrizni. Ebben a „mindenáronban” van az igazi veszély, amely világháborúig sodorhat bennünket. A második veszély a globális elit, amely nem tett le arról a céljáról, hogy megvalósítsa a világkormányzást, az egyik példa erre a WHO elképesztő uralomra törése a nemzetállamok felett. Létre akarják hozni a „homo globalicust”, a globális embert, ezért még jól is jöhet nekik, ha a közel-keleti háború miatt Európa egyre inkább kevert fajúvá válik, miként azt már Coudenhove-Kalergi eltervezte. Végül itt van Oroszország is, amely, ha valahogy sarokba szorítanák, bármire képes lehetne.

Azt javaslom nekünk, magyaroknak: ne akarjunk igazságot osztani ott, ahol nem lehet. Vannak civilizációs, de még inkább vallási alapú ellentétek, valami maradt még a régi politikai ellentétekből is, ezek új ellentétekkel keverednek, de ezek már csak úgy jelentkeznek a világban, mint hatalom, erőforrás, területszerzés utáni vágy és fellépés narratívái – vagy már úgy sem. Helyette jönnek az összecsapások, ha kell, végül katonai erőszakkal.

Aki még nem tanult meg imádkozni, az gyorsan kezdje el.

Borítókép: Klaus Schwab német közgazdász, a Világgazdasági Fórum alapító ügyvezető elnöke beszél az 51. Világgazdasági fórum megnyitóján Davosban 2022. május 23-án (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron)