Kadri Simson, az Európai Bizottság észt energiaügyi biztosa november 15-én azt nyilatkozta, hogy Magyarország továbbra sem tesz erőfeszítéseket az orosz földgázról való leválás érdekében, illetve tovább növelné az orosz függőségét azáltal, hogy a Paks II projekthez is orosz nukleáris fűtőelemeket használnának fel.
Az orosz földgázt is érintő nyilatkozatának időzítése azért is „érdekes”, mivel éppen előző nap járt le az a határidő, ameddig a bolgár rendszer-üzemeltetőnek, a Bulgartransgaznak a számlájára meg kellett érkeznie azoknak befizetéseknek, amelyeket november 6–7-én kezdtek el számlázni a bolgár rendszeren importáló, illetve szállító nemzetközi gázkereskedőknek. Ismeretes, hogy a bolgár törvényhozás még októberben olyan rendelkezést fogadott el, miszerint mintegy 10,2 euró/megawatt összegű adót vetnek ki orosz eredetű vezetékes földgáz importjára, illetve tranzitjára, amellyel egyébiránt akár húsz-harminc százalékos árnövekedést is előidézhet az orosz földgáz tekintetében. A magyar kormány, mivel ez alapvetően érinti szuverén energiabiztonságát, és ellentétes a közös piac elveivel, valamint az európai energiachartával, bejelentette, hogy Bulgáriával szemben kötelezettségszegési eljárást kezdeményez, és közös stratégiát alakít ki Szerbiával és Észak-Macedóniával, mivel ezen országok energiaellátása szintén veszélyeztetetté vált a bolgár lépéssel.
Az energiaügyi biztos nyilatkozata és a bolgár lépés között legalábbis „érdekes” politikai összecsengés van. Eddig ugyan zavartalan a földgázellátás, de a politikai fenyegetettség már fennáll, és érdemes lesz követni azt is, hogy az Európai Bizottság mit fog lépni a kötelezettségszegési eljárásban, vagyis alkalmaz-e kettős mércét, és nem ítéli el a brüsszeli politikai irányvonalba illeszkedő bolgár lépést, még ha az ellentétes is egyes tagállamok energiabiztonságával, illetve a hatályos európai dokumentumokkal.
Miért megint az orosz vezetékes földgáz a probléma? Az MVM és a Gazprom között 2021. szeptember végén megkötött hosszú távú földgázvásárlási szerződés értelmében évente 4,5 milliárd köbméter orosz vezetékes gáz érkezik Magyarországra, elsődlegesen a déli folyosón keresztül Kiskundorozsma átadási ponton (Kiskundorozsma 2 határkeresztező pont). Ez a szerződés biztosítja a Magyarország éves földgázfelhasználásának mintegy felét. Egy korábbi cikkemben (Demokrata, 2023. november 15.) utaltam rá, hogy az orosz vezetékes földgáz fizikai meghatározottsága okán is alapvető a magyar ellátásbiztonság szempontjából mind forrás, mind árazási oldalról összehasonlítva az alapvetően az Egyesült Államoknak kedvező LNG-hez képest. Az orosz vezetékes földgáz megtartása egyrészt a még most is jelentős földgázigény forrásoldali diverzifikációját segíti és – több más kormányzati lépés mellett (tárolás, szállítási diverzifikáció, hazai termelés felfuttatása, felhasználási volumen csökkentése) – megbízhatósága okán fenntarthatóvá és kiszámíthatóvá teszi az unióban a legolcsóbb lakossági villamosenergia- és földgázárat biztosító magyar rezsicsökkentési rendszert is.
Az látható, hogy politikailag mind az orosz vezetékes gáz, mind pedig a rezsicsökkentés a brüsszeli viták középpontjában van, de a nukleáris együttműködés kapcsán is érezhető, hogy itt inkább politikai kettős mérce áll a magyar energiapolitikával szemben és nem szakmai, gazdasági érvelés.
Mi is a gond a nukleáris fűtőelemekkel? A Roszatom az évek során kialakított stratégiájával fokozatosan elérte azt, hogy gyakorlatilag a teljes nukleáris üzemanyagciklust képes legyen ellátni: a dúsítást, az üzemanyag-ellátását és annak feldolgozását is. A világon jelenleg működő nukleáris kapacitások nem képesek az orosz nukleáris ágazatot kiváltani. Az orosz érdekeltségű cégek, mint például a TVEL vagy a Tenex állítják elő a világ nukleáris fűtőanyagának a 45 százalékát, ez nagyobb mennyiség, mint amit Európa és az Egyesült Államok együttvéve előállít.
Érdekes adat, hogy a szankciós politika hirdetése ellenére Európa urán nyersanyagimportjának mintegy húsz százalékát, és a dúsított urán mintegy harminc százalékát jelenleg is Oroszországból szerzi be. Kiemelhető továbbá, hogy az orosz–ukrán háború kitörése ellenére az USA 2022-hez képest 2023-ra megduplázta az uránbehozatalát Oroszországból, és ezzel Amerika uránimportjának egyharmada jelenleg Oroszországból származik. Ezenkívül érdemes azt is megemlíteni, hogy a Roszatom kiterjedt európai együttműködésekkel is rendelkezik, így például a francia állami többségű villamosenergia-csoporttal, az EDF-fel, és azt is, hogy jelenleg is sok működő, orosz tervezésű atomreaktor van Európában, így például Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, amelyek orosz üzemanyaggal működnek, orosz technológiára alapozva.
Azt látjuk tehát, hogy az orosz nukleáris fűtőelemek nyugati importja a szankciós politika hangoztatása ellenére nem csökken, sőt növekszik. Ezek szerint ők nem félnek az orosz függőségtől? Ez nem kettős mérce? A magyar–orosz együttműködés támadása úgy is értelmezhető lenne, ha olyan érdekek állnának a bizottsági politika mögött, amelyek nem az egyes tagállam energiabiztonságát, hanem inkább a puszta gazdasági piacszerzést tekintik fő célnak. Ehhez az kellene, hogy az előbbi okok alapján valamely amerikai vagy nyugat-európai cég már elkezdjen orosz technológiának megfelelően fűtőelemeket előállítani, és az orosz fűtőelemeket kiszorítani az unió piacáról. Piaci információk szerint az amerikai Westinghouse már elkezdte ezt az orosz technológiát kifejleszteni annak érdekében, hogy azt orosz technológiájú atomerőműveknek értékesítse.
Kadri Simson nyilatkozata egyébiránt meg sem említette azt a tényt, hogy a magyar kormány a nukleáris együttműködések terén is a szuverén energiabiztonsága érdekében törekszik a diverzifikációra, ezért 2023. szeptember 12-én az Energiaügyi Minisztérium egyetértési megállapodást írt alá a francia állami Framatommal (nukleáris ipari vállalat) a kétoldalú együttműködések elmélyítéséről: így többek között a nukleáris fűtőelemek és egyéb technológiák közös projektjei tekintetében Paks I és Paks II vonatkozásában. Ám nyilván ez a tény nem illett volna bele a brüsszeli politikai nyilatkozat vonalvezetésébe…
A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója
Borítókép: Az orosz szárazföldi kis moduláris reaktor (Forrás: Roszatom)
