Az látható, hogy politikailag mind az orosz vezetékes gáz, mind pedig a rezsicsökkentés a brüsszeli viták középpontjában van, de a nukleáris együttműködés kapcsán is érezhető, hogy itt inkább politikai kettős mérce áll a magyar energiapolitikával szemben és nem szakmai, gazdasági érvelés.
Mi is a gond a nukleáris fűtőelemekkel? A Roszatom az évek során kialakított stratégiájával fokozatosan elérte azt, hogy gyakorlatilag a teljes nukleáris üzemanyagciklust képes legyen ellátni: a dúsítást, az üzemanyag-ellátását és annak feldolgozását is. A világon jelenleg működő nukleáris kapacitások nem képesek az orosz nukleáris ágazatot kiváltani. Az orosz érdekeltségű cégek, mint például a TVEL vagy a Tenex állítják elő a világ nukleáris fűtőanyagának a 45 százalékát, ez nagyobb mennyiség, mint amit Európa és az Egyesült Államok együttvéve előállít.
Érdekes adat, hogy a szankciós politika hirdetése ellenére Európa urán nyersanyagimportjának mintegy húsz százalékát, és a dúsított urán mintegy harminc százalékát jelenleg is Oroszországból szerzi be. Kiemelhető továbbá, hogy az orosz–ukrán háború kitörése ellenére az USA 2022-hez képest 2023-ra megduplázta az uránbehozatalát Oroszországból, és ezzel Amerika uránimportjának egyharmada jelenleg Oroszországból származik. Ezenkívül érdemes azt is megemlíteni, hogy a Roszatom kiterjedt európai együttműködésekkel is rendelkezik, így például a francia állami többségű villamosenergia-csoporttal, az EDF-fel, és azt is, hogy jelenleg is sok működő, orosz tervezésű atomreaktor van Európában, így például Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, amelyek orosz üzemanyaggal működnek, orosz technológiára alapozva.
Azt látjuk tehát, hogy az orosz nukleáris fűtőelemek nyugati importja a szankciós politika hangoztatása ellenére nem csökken, sőt növekszik. Ezek szerint ők nem félnek az orosz függőségtől? Ez nem kettős mérce? A magyar–orosz együttműködés támadása úgy is értelmezhető lenne, ha olyan érdekek állnának a bizottsági politika mögött, amelyek nem az egyes tagállam energiabiztonságát, hanem inkább a puszta gazdasági piacszerzést tekintik fő célnak. Ehhez az kellene, hogy az előbbi okok alapján valamely amerikai vagy nyugat-európai cég már elkezdjen orosz technológiának megfelelően fűtőelemeket előállítani, és az orosz fűtőelemeket kiszorítani az unió piacáról. Piaci információk szerint az amerikai Westinghouse már elkezdte ezt az orosz technológiát kifejleszteni annak érdekében, hogy azt orosz technológiájú atomerőműveknek értékesítse.
Kadri Simson nyilatkozata egyébiránt meg sem említette azt a tényt, hogy a magyar kormány a nukleáris együttműködések terén is a szuverén energiabiztonsága érdekében törekszik a diverzifikációra, ezért 2023. szeptember 12-én az Energiaügyi Minisztérium egyetértési megállapodást írt alá a francia állami Framatommal (nukleáris ipari vállalat) a kétoldalú együttműködések elmélyítéséről: így többek között a nukleáris fűtőelemek és egyéb technológiák közös projektjei tekintetében Paks I és Paks II vonatkozásában. Ám nyilván ez a tény nem illett volna bele a brüsszeli politikai nyilatkozat vonalvezetésébe…
A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója
Borítókép: Az orosz szárazföldi kis moduláris reaktor (Forrás: Roszatom)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!