Ha valaki a Hortobágy szót hallja, elsőre alighanem a puszta, a szürkemarha, a gémeskút vagy a betyárok jutnak az eszébe. De a magyar embereknek azzal is tisztában kellene lenniük, hogy ezen a területen három éven keresztül szétválasztott családok éltek embertelen körülmények között, kényszermunkát végezve. Elvették otthonaikat, vagyontárgyaikat, eltávolították őket az állásaikból, megvonták tőlük a nyugdíjat, és kitiltották őket egykori állandó lakóhelyükről.
1950 nyarán az Államvédelmi Hatóság a rendőrség segítségével egy előre megtervezett akcióval megkezdte a déli és nyugati határsáv „megtisztítását” a „reakciós és ellenséges elemektől”. Családok ezreit gyűjtötték össze a csecsemőktől az aggastyánokig. Ám nemcsak a határsáv lakossága esett áldozatul ennek a tisztogatásnak, hanem a határtól távolabb eső olyan városoké is, mint Miskolc, Salgótarján, Szeged, Kunmadaras és a többi. A hatalom a „deklasszáltnak”, osztályellenségnek bélyegzett családokat a Hortobágy és a Nagykunság területén felállított zárt táborokba telepítette.