Ha mindezek a talányok megoldódnának, az unionisták elméletileg a bíróságokhoz fűzhetnék reményeiket, de valószínűleg csalód­niuk kellene. 

 (Pártja még a büntető törvénykönyvet is megváltoztatta, hogy kivegye belőle a „felbujtás” tényállását és lefelé módosítsa a „sikkasztás” büntetési tételeit.) Ezt követően tovább módosították a szabályokat az amnesztia irányába. Míg a kegyelem anélkül menti fel az elítéltet, hogy a vádat eltörölné, az ENSZ szerint az amnesztia a „korábban megállapított jogi felelősség visszamenőleges érvénytelenítését” jelenti, a tárgyalás kizárásával.

A spanyol demokratikus átállás a francóizmus elengedésére épült, de abban a pillanatban, amikor a rendszer kimúlt, az 1978-as alkotmányban mindenfajta amnesztiát levettek az asztalról. 

Azonban egy fiatal demokráciában, ahol az „alkotmányos” gyakran pusztán azt jelenti, amit a hatalmon lévők bele akarnak gyömöszölni ebbe a kategóriába, és ahol az alkotmánybíróság szilárd progresszív többséggel rendelkezik, semmi sem vehető biztosra. Legrosszabb esetben a törvényjavaslat sértetlenül és időben átmegy, ezáltal pedig Sánchez a Junts szavazataival felesküdhet.

Különösen akkor valószínű ez, ha a preambulum elég ékesszólóan kifejti Sánchez orwelli érvelését, miszerint az amnesztia elsimítaná a konfliktus által egymásnak feszített felek közötti ellentéteket, és elősegítené a jobb együttélést (szemben a hatalom mindenáron való megtartásának kevésbé magasröptű indítékával). A bíróság a legjobb esetben is fenntartásokat fog megfogalmazni, ami a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is csupán a törvényjavaslat jelentős enyhítéséhez vezethet. Ebben a szakaszban a Néppárt (PP) többsége a szenátusban, ahová a törvényjavaslatokat küldik, miután az alsóház elfogadta őket, egyszerűen csak időnyerő eljárási akadályokat emelhet a rendelkezésére álló két hónap alatt, amelyek, ha a bíróság zöld utat ad a törvényjavaslatnak, aligha érnek sokat.

A jelek szerint a Néppárt és a Vox már nem verseng egymással kicsinyesen azért, hogy nagyrészt értelmetlen gyűléseikre melyikük tud nagyobb tömeget mozgósítani. A PSOE székháza körül valamennyi nagyobb városban a hét minden napján olyan számban gyülekeztek az emberek, amennyit a két párt nagy nehezen tudott csak utcára szólítani. A közösségi médián keresztül szervezett tiltakozásokon mindkét párt vezetői részt vettek. A közéjük beszivárgott bajkeverők és a kormányzat könnygázzal támadó rendőrei közé szorított tüntetők a 2010-es évek Occupy-ülősztrájkjainak spontán, nacionalista változatával fordítják visszájára a rendőrséggel kapcsolatos politikát: az idősekkel szembeni brutális retorzió képei sok jobboldali embert az egyenruhások ellen fordítanak. Ezek a tüntetések képezik a maradék Spanyolország, a nemzeti öngyilkosságot elutasító országrész dobogó szívét. A tüntetések növekvő intenzitása érthető annak fényé­ben, hogy mi forog kockán.

Ha cinikusak vagyunk, a jobboldali defetistáknak, akik számára az amnesztia nem különbözne más, a szeparatistáknak adott korábbi ajándékoktól – ideértve José María Aznar jobbközép kormányának tevékenységét is –, egy kérdésben még igazuk is lehet, de egy másik szempontot figyelmen kívül hagynak. A katalán dilemma által maga alá gyűrt politikusok számára a kormányzóképességet biztosító, korlátozott és zárt végű hatalomátruházásokba való beleegyezés racionális viselkedés volt, bármennyire is szeretnénk, ha ezek a kényszerpályák megszűnnének. Ezúttal azonban az a buzgalom, amellyel mindkét fél leült, hogy orwelli indokok ürügyén kielégítse saját bosszúvágyát, egymástól megkülönböztethetetlenné teszi őket azon elhatározásukban, hogy Spanyolország törvényeit és egységét csorbítsák. 

(Puigdemont egy ízben utalt rá, hogy 73 millió eurót szeretne leírni az adósságból.)

A nemzet feldarabolásán és a jogállamiság erózióján túl ez a szentségtelen szövetség kétségtelenül szemet fog vetni a monarchiára is, amely éppen most nevezte meg a trónörököst. És mi lesz azután? Egy bolivári banánköztársaság Ibéria egyre zsugorodó részén? Ha a spanyolok nem szállnak szembe ezzel a lefelé tartó spirállal, akkor az ország, amelyben decemberben felébrednek, a felismerhetetlenségig megváltozik. Az az ország már nem Spanyolország lesz.

A szerző az Alapjogokért Központ vendégkutatója és az Uncommon Decency podcast (@UnDecencyPod) műsorvezetője

Borítókép: Százezrek vettek részt a spanyol jobboldali ellenzék által a 2017-es katalán függetlenségi kísérletben részt vevő személyek amnesztiatörvénye ellen szervezett tüntetésen a madridi Puerta del Sol téren 2023. november 12-én (Fotó: Burak Akbulut/Anadolu/AFP)