David Pressman amerikai nagykövet szerint „nagyon veszélyes azt sugallni, hogy a magyarországi politikát külföldi hatalmak kívánják befolyásolni”. Így reagált arra, hogy a kormánypárti frakció szuverenitásvédelmi törvénykezést tartott szükségesnek annak megakadályozására, hogy külföldi pénzügyi források mögötti érdekek egyes politikai és parapolitikai szervezetek (NGO-k, civil szervezetek, mozgalmak, médiaszolgáltatók) felhasználásával beavatkozzanak a hazai szabad választások lebonyolításába, és ennek eredményeként nagyobb befolyást szerezzenek a hazai társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerek szuverén működésére.
Pressman megnyilvánulása maga az önellentmondás, hiszen amikor az Egyesült Államok nagyköveteként a demokratikusan megválasztott magyar törvényhozás jogalkotási tervéről foglal állást, azzal már éppenséggel pont a magyar belpolitikát törekszik befolyásolni, ami mondjuk a hivatalából eredően nemhogy nem dolga, de kifejezetten tilalmazott.
Ugyanakkor Pressman aggodalma ütközik az Európai Unió Tanácsa álláspontjával is, hiszen a testület maga is uniós intézkedéseket sürgetett a külföldi finanszírozású információmanipulációt és beavatkozást folytató szereplőkkel szemben a közrend és közbiztonság megóvása érdekében. Hangsúlyozta, hogy az ilyen intervenciókat gyakran szélesebb körű hibrid hadjáratok részeként használják, és céljuk többek között a demokratikus társadalmak megtévesztése, félrevezetése és destabilizálása, kulturális és társadalmi súrlódások előidézése és azok kihasználása, továbbá a kül- és biztonságpolitika folytatására való képességünk negatív befolyásolása.
De Pressman nagykövetnek volna mit megbeszélnie ebben a témában az amerikai állampolgárságú Soros Györggyel is. A tőzsdespekuláns 2009-ben a Project Syndicate internetes újság hasábjain arról a felismeréséről értekezett, hogy a szuverenitás sajnálatos módon „a nemzetállamok belügyeibe való külső beavatkozás útjában áll”. Mi a teendő ennek az akadálynak az áttöréséhez? – ezt vizsgálta a közismert „önzetlen adományozó”. Koncepciója szerint a megoldás az, hogy a népszuverenitás idejétmúlt eszméjét szembe kell fordítani magával a kiszemelt célországgal. Ezt arra a – saját szavai szerint is „kitekert” – gondolatmenetre kell alapozni, hogy a szuverenitás az embereké, és ha a kormányok visszaélnek a rájuk bízott hatalommal, a polgároknak pedig nincs lehetőségük az ilyen visszaélések kijavítására, akkor pont a szuverenitás védelmére hivatkozással a külső beavatkozás máris indokolható.
