Bayer Zsolt: Pressman elvtárs vidéken

A baráti látogatásra elkísérte az elvtársi sajtó is, most éppen a Telex.

Pressman elvtárs vidékre látogatott, ezúttal Recskre. A baráti látogatásra elkísérte az elvtársi sajtó is, most éppen a Telex, nevezetesen Nyilas elvtárs (nomen est omen, bár kérdés, poétikusan ifjú kora ellenére mikor és hol öltözött át Nyilas elvtárs).

Pressman elvtárs – miképpen erről az elvtársi sajtó oly szépen beszámolt – nagyon örült, hogy elbeszélgethetett a vidéki magyarokkal, bár az kevésbé töltötte el boldogsággal, hogy a jelenlegi magyar kormány nem olyan, mint a nagy táboralapító előd, hiszen akkor a „magyar” kormány mindenféle akadékoskodás nélkül szolgálta ki az aktuális megszállók igényeit, sőt megpróbálta előre kitalálni és túlteljesíteni azokat az igényeket, és Pressman elvtárs nagyon helyesen és bölcsen mutatott rá arra a tényre, miszerint Magyarország most is egy szövetségben van az aktuális … hatalommal, és jobban tenné, ha ehhez tartaná magát. Mert hogy Pressman elvtárs iránymutatása szerint ez volna a jó viszony és a hosszú barátság alapja.

Pressman elvtárs kifejtette nézeteit a demokráciáról is, amely őszerinte „nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat, amelyet minden országnak, így Magyarországnak is kezelnie és óvnia kell”.

Nagyon megkönnyebbül az ember, amikor ilyen bölcs és előremutató szavakat hall a demokráciáról, fel is rémlik ilyenkor a nagy előd, aki szerint a „népi demokrácia” sokkal érettebb és jobb demokrácia, mint az egyszerű polgári (burzsoá) demokrácia. Nyilas elvtársnak is nagyon tetszettek Pressman elvtárs gondolatai, mert ezeket idézőjelbe téve, betűhív’ pontossággal tárta olvasói elé. És az is felrémlik ilyenkor az emberben, milyen előremutató, haladó, progresszív gondolatokat fogalmazott meg a minap a The New York Times (Pravda), amelyben egy illetékes elvtárs kifejtette abbéli nézeteit, miszerint a választások mint olyanok teljesen idejétmúltak, különben is, aki indul a választásokon, az akarja a hatalmat, ami pedig veszélyes, így sokkal jobb lenne, ha választások helyett a kijelölt elvtársak kijelölnék maguk közül azokat az elvtársakat, akik majd hosszabb-rövidebb ideig vezetik az országokat.

Ilyenkor látja az ember, mennyire el vagyunk még maradva a világ fő sodrától, s hogy „a demokrácia nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat, amelyet minden országnak, így Magyarországnak is kezelnie és óvnia kell”.

Megígérjük, Pressman elvtárs, majd óvjuk.

Pressman elvtárs kifejtette abbéli nézeteit is, amelyek szerint 

nagy baj, hogy Magyarország továbbra is orosz energiahordozókat vásárol, ahelyett, hogy követné a nyugati elvtársak példáját, akik bezzeg…

Így például számos nyugati ország több orosz gázt (és/vagy LNG-t) vásárol az oroszoktól, mint a háború előtt, és még több nyugati ország annak ellenére vásárol orosz gázt, hogy határozottan kijelentették, soha többé nem fognak orosz gázt (és semmi mást) vásárolni. Mások pedig mást vásárolnak az oroszoktól úgy, mintha mi sem történt volna, így például a belgák a gyémántot. De a legérdekesebb ebben a kérdéskörben Pressman elvtárs lakhelye, az Amerikai Egyesült Államok, amely a háború kitörése óta két és félszer annyi dúsított uránt vásárol az oroszoktól, mint a háború előtt. Éppen ezért voltak nagyon figyelemre méltóak Pressman elvtárs szavai, miszerint „Magyarország nukleáris területen 100 százalékban támaszkodik orosz forrásra, a földgáznál ez 80, a kőolajnál 70 százalékos arány, márpedig fontos, hogy Magyarországnak legyenek alternatív forrásai”.

Átéreztük az ügy fontosságát, Pressman elvtárs, és nagyon fogunk igyekezni. Az úgy például megfelelő lenne, ha ezentúl önöktől vásárolnánk meg az orosz dúsított uránt? Ezt elfogadná és örömmel nyugtázná, Pressman elvtárs? Köszönjük szépen…

Pressman elvtárs azt is kifejtette – és Nyilas elvtárs párás szemekkel jegyzetelt –, miszerint nagyon fontos Ukrajna támogatása, és ezt Magyarországnak is be kell látnia. Pressman elvtárs ez utóbbi felvetése különösen annak fényében érdekes, hogy az amerikai külügyminiszter, Blinken elvtárs éppen a minap fejtette ki, „az Ukrajnának szánt pénzek, beleértve az európai forrásokat is, döntő többsége amerikai cégeknél landol. Egy a közösségi médiában terjedő videó tanúsága szerint Ukrajna további támogatása mellett érvelve Antony Blinken amerikai külügyminiszter kiemelkedő sikernek nevezte Ukrajna helyzetét a háborúban, majd – kimondottan az amerikai közönséghez intézve szavait – hozzátette, hogy

az Ukrajnának szánt pénzek kilencven százaléka az amerikai cégekhez kerül, az amerikai gazdaságot pörgeti.

Így minden világos.

Nagyon várjuk már, hogy mi, magyarok is pörgethessük az amerikai gazdaságot.

És kérjük Pressman elvtársat, hogy a továbbiakban is szorgalmasan járja a magyar vidéket, s magyarázza el nekünk, mit szabad és mit nem, mi a helyes és mi a helytelen.

(P.s.: Nyilas elvtárs a cikkében megírta, hogy Pressman elvtárs csak azzal nem volt elégedett, miszerint nem várta Recsken egy szép, szőke, ringó búzamező, amelybe belesétálhatott volna, s egy kalászt közelebbről is megvizsgálhatott volna. A polgármester megígérte, hogy legközelebb erre akkor is odafigyelnek majd, ha Pressman elvtárs történetesen ismét télen érkezik. Sajnos Nyilas elvtárs ezen beszámolóját az ügyeletes szerkesztő kihúzta a cikkből.)

Borítókép: David Pressman Recsken (Forrás: Twitter)