Fura dolog ez az antiszemitizmus, meg az antiszemitizmus elleni harc. S még furább a jogállam. Meg a szólás- és véleményszabadság is. S talán még ezeknél is furább a „szabad és demokratikus választások” nevű intézmény.
Kezdjük talán az utóbbival!
Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy ha nem a „haladó”, a „progresszív”, a (neo)marxista, a woke (ha valamit kifelejtettem az idegelme díszes lakói közül, elnézést kérek) erők kerülnek hatalomra, akkor a választások „el lettek csalva”. De csak ilyenkor. Ellenkező esetben fel sem merülhet a választások elcsalása. Lásd például Biden és az amerikai Demokrata Párt legutóbbi győzelmét, amelyet a soha nem látott mennyiségű levélszavazat és a soha nem látott mennyiségű halott szavazó leadott voksa tett izgalmassá, ám ha bárki felvetette a csalás gyanúját, azonnal lecsapott rá a liberális pöröly, miszerint a puszta feltételezés is árulás, a demokrácia semmibevétele, no és természetesen összeesküvés-elmélet és fake news.
Parancs, értettem, fül és farok behúzva, éljen a demokrácia!
Ellenben, ha a jobboldal kerül hatalomra egy szabad választáson, akkor gyökeresen megváltozik a helyzet. Olyankor mindig „elcsalták a választást”, de minimum „választási csalásokra derült fény”, sőt a nemzetközi megfigyelők (Virág elvtárs, ez már az ítélet…) mindig megfigyelik, hogy a választások nem is voltak igazából szabadok és demokratikusak, mert… És akkor ezután következik az indoklás, ami annyira, de annyira szórakoztató tud lenni, és megunhatatlan, pedig mindig mindenhol ugyanaz, és bármelyikünk meg tudja írni előre.
Na most itt vannak ezek a szerbiai választások.
Hát persze, hogy elcsalták. Jött a gyönyörű, demokratikus és szabad választás, hófehér menyasszonyi ruhájában, kedvesen mosolygott, csokrát csukott szemmel hajította maga mögé, a csokrot elkapta a „woke” és „európai” és „különben is” baloldali ellenzék, aztán este lett és győzött a Vucsics, aki ilyen meg olyan meg amolyan, és különben is „az Orbán barátja és szövetségese”.