Addig is, ameddig a demokrácia majd végleg és teljesen kiteljesedik, kapunk egy kis ízelítőt abból, milyen is valójában. A végleges és teljes kiteljesedés gyakorlati megvalósulását a The New York Times írta meg nemrégiben, amikor is a szerző – valami filozófus vagy pszichológus – kifejtette, hogy a demokratikus választás, mint olyan, teljesen elavult és káros dolog, ugyanis egyfelől, akik elindulnak a választásokon, azok „akarják a hatalmat”, ami káros – valószínűleg toxikusan maszkulin is –, továbbá a nép gyakran hajlamos „rosszul választani”, és ezt ki kell küszöbölni.
Ennek érdekében az arra kijelölt – felkent – tökéleteseknek egyszerűen ki kell majd jelölniük, kik vezessék az országot. Nagyszerű elképzelés, de még egy kicsit várnunk kell rá. Addig marad nekünk az Annalena Baerbock-féle megoldás, amelynek lényege, hogy a megválasztott politikust „egyáltalán nem érdekli”, „mit akarnak és mit gondolnak a választók”, illetve marad az, amit most mutat be nekünk az européer, nyugatos, valódi demokrata, woke-világ. Már ahol éppen hatalmon van vagy éppen hatalomra vergődött.
Az első példa Lengyelország. Lengyelországban most vergődött hatalomra az ellenzéki összefogás, élén Donald Tuskkal. Donald Tusk egy gazember. Az eddigi kormányzó erők, valamint az őket támogató lengyelek – az ország minimum fele – szerint német ügynök (is).
Azért valószínű, hogy mindkét állítás igaz, mert Tusk a Nyugat számára „igazi demokrata”, „nagyszerű liberális”, tökéletes européer és nagyon nyugatos. Vagyis gazember és ügynök.
Nagyjából egy hete lett miniszterelnök, és mindjárt bemutatkozásként megmutatta, milyen az igazi liberális demokrácia. Olyan, hogy a lengyel alkotmánybíróság határozott véleményét és ajánlását figyelmen kívül hagyva leváltotta a közszolgálati lengyel médiumok teljes menedzsmentjét, majd verőembereket küldött a tévé székházába, hogy azok foglalják el az eddigi vezető irodáját.
A liberális sajtó (további gazemberek), valamint a nyugati mainstream politika (megannyi gazember) aprókat sikkantva élvezi és helyesli az eljárást. Ilyenkor amúgy mindig érdemes belegondolni, mi történne fordított esetben, vagyis ha egy hatalomra került konzervatív, nemzeti politikai erő rúgná ki azonnali hatállyal mondjuk a közszolgálati média összes vezetőjét és foglalná el verőlegényekkel nevezett intézményeket.
Mindezt ráadásul úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az alkotmánybíróság ellenkezését. Az diktatúra lenne, meg pénzmegvonás, meg hetes cikkely. De ha Tusk csinálja, akkor azonnal megnyílnak a brüsszeli pénzcsapok és tapsikol az összes gazember. Hasonló a hasonlónak örül. Mindenesetre most, hogy ezt írom, a PiS képviselői ülősztrájkolnak és tiltakoznak. Én pedig reménykedem, hogy a lengyelek hamar rájönnek, kik ezek, és idő előtt eltakarítják ezt a Tusk nevű gazembert a bandájával együtt.
S akkor nézzük a másik példát. Ezt az Amerikai Egyesült Államokban mutatták be most, ahol Colorado állam egyszerűen lehúzta a szavazólapokról Donald Trump nevét. Ez ám a bátor, demokratikus, remek megoldás! A létező összes közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy Trump megnyerné – nem is akárhogy – a soron következő választásokat.
