Udvarolnak a közel-keleti származású, muszlim vallású, valamint a szélsőbaloldali diákjaik­nak. Akik a történelem során, sokadszorra, újfent egymásra találtak. A kommunista és a muzulmán tanulók egy-egy mocskos zsidók felkiáltással forrnak egybe, és szenvedélyesen ölelgetik egymást, miközben Izrael Állam és az összes zsidó elpusztításáról álmodoznak. Az egyetemek rektorai pedig szégyenlősen félrenéznek vagy kedvesen betakargatják a genocídiumról suttogó diákokat.

Kontextustól függ.

A meghallgatásról készült felvételt amúgy jó néhányszor megnéztem. Ez általában olyankor fordul velem elő, ha nem hiszek a szememnek. Most is ez történt. Az egyetemek vezetői ugyanis tényleg a fentieket válaszolták: „kontextustól függ”, ráadásul szó szerint ugyanazt mondták, pont olyan benyomást keltettek, mint akik összebeszéltek az esemény előtt. Bizonyára ez is történt. Szenvtelenül, tárgyilagosan, erkölcsi és morális fölényük biztos tudatában mondták, amit mondtak. Megingathatatlanul.

A vicc egyébként az, hogy ezekben a közösségekben, ahol a rasszista-antiszemita BLM, a szélsőbalos woke, az LMBTQ és az Izrael Államot gyűlölő és Palesztinát éltető mozgalmak uralkodnak, ahonnan elűzik a konzervatív előadókat és oktatókat, a nyílt erőszakra, genocídiumra buzdító beszéd teljesen elfogadott. A mindennapi élet része. A zsidó diá­kokat viszont ugyanitt megtámadják, zaklatják, verbális és fizikai agressziónak vetik alá. És a lőtéri kutya sem védi meg őket. Mármint a zsidó származású hallgatókat. A rektorok meg végképp nem. Egyébiránt magára az ominózus meghallgatásra is ezért került sor.

Tényleg csak a móka kedvéért képzeljük el, hogy mondjuk hazánk több felsőoktatási intézményében kezdenének el diákok vonulgatni, miközben egy olyan, szerintük ideá­lis világról ordítoznának paprikavörös fejjel, ahol nem élnek zsidók, mert kiirtották őket, ha pedig a menetelés és hőbörgés közepette megpillantanak egy zsidó tanulót, felpofoznák, megrugdosnák, illetve megkergetnék. Ugye, hogy abszurd?

Akkor most azt is képzeljük el, hogy a kialakult botrány hatására egy meghallgatáson az egyetemek, mondjuk az ELTE vezetője azt mondaná, hogy léteznek olyan helyzetek, amikor nincs azzal semmi baj, hogy valakik a zsidók kiirtását hangoztatják. Ugye, hogy még abszurdabb? Ha a nyájas olvasó azt hiszi, nem tudom fokozni ezt a létezik-e ezeknél is abszurdabb játékot, akkor a nyájas olvasót udvariasan arra kérem, hogy legyen kedves, és fogja meg a söröm.

Ugyanis miközben amerikai egyetemeken ilyen események történnek, és miközben az ottani intézmények vezetői ilyen gyomorforgató módon veszik védelmükbe a genocídiumról ábrándozó diákokat, aközben a napokban David Pressman, az USA budapesti nagykövete a következőket mondta, azzal kapcsolatban, hogy magyar tisztviselők és kormánytagok szerint Magyarország a zsidók számára biztonságos hely:

Véleménye szerint nem kell sárga csillagot tűzni ezekre a plakátokra, hogy világossá váljon a képek mögötti jelentés. De azt is hozzátette, hogy az antiszemitizmust nem a zsidók fizikai biztonsága határozza meg.

No igen, a zsidók számára minden bizonnyal az a biztonságos hely, az a biztonságos ország, ahol a származásuk miatt ütik-verik, fenyegetik őket, ahol teljes lelki nyugalommal lehet a kiirtásukról fantáziálni. Isten ments, hogy udvariatlannak tűnjek, de Pressman úr nem akar inkább a saját háza táján körülnézni, ha antiszemitizmusról esik szó? Mondjuk a Harvard campusán?
Csak kérdem…

Borítókép: A Palesztin Ifjúsági Mozgalom aktivistái a szabad Palesztináért és Izrael ellen tüntetnek Washingtonban a külügyminisztérium előtt 2023. november 29-én (Fotó: Getty Images/AFP)