Ezzel együtt ugyanakkor
a támadás elsősorban nem a test, hanem a lélek ellen irányul, a cél pedig az említett formai „apróságokat” leszámítva megegyezik azzal, amit a nemzeti és nemzetközi szocializmusok képviselői maguk elé tűztek. Ez az új szocializmus is az „Isten, haza, család” hármas egységét és értékvilágát próbálja meg aláásni,
és amely aknamunkát le lehet írni ideológiai vagy akár teológiai szempontból is – most azonban a hatalompolitikai aspektusra szeretnék rávilágítani. Ennek lényege az, hogy amennyiben az embereket megfosztják Istenüktől, hazájuktól, családjuktól, és a genderőrület eredményeként már azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, akkor üresekké válnak – ezáltal pedig könnyebb megvezetni őket különféle valláspótlékként szolgáló ideológiákkal.
A múltat a mai progresszívek is végképp eltörölnék, ahogy ezt az Internacionáléban is énekelték a még ma is köztünk élő régi kommunisták, csak most ezt „cancel culture-nek” hívják, és újra azt akarják, hogy nemzetközivé váljon a világ. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy
a genderőrületet, a klímahisztériát, a föderalizációs törekvéseket vagy a szivárványos propagandát is sokkal egyszerűbb úgy áterőszakolni, hogy a döntéshozatal helyi szintről ki van szervezve szupranacionális központokhoz, különböző nemzetközi intézményekhez vagy föderális fórumokhoz.
Ennek belátásához bőségesen elég, ha áttekintjük az elmúlt tizenhárom-tizenöt év példáját. Talán elcsépelt is azt mondani, hogy a veszélyek korában élünk, de az jól látható, hogy a mostani válságos időszakban támadt nehézségek és káosz közepette a balliberális erők arra törekednek, hogy minél több kompetenciát, minél több hatáskört próbáljanak meg kivonni az államok szupervíziója alól, amelyeket aztán igyekeznek feltelepíteni például Brüsszelhez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!