Kezdjük a lényeggel: a 2023-as esztendő gazdasági teljesítményéhez képest a 2024-es „produkció” mindenben jobb lesz. Az előrejelzések alapján kimászunk a recesszióból: két–négy százalékos gazdasági növekedés várható, amelynek egészséges tényezők lesznek az összetevői. Nem árt azonban arra is felkészülni, hogy a geopolitikai feszültségek (tőlünk délre és keletre is háború dúl) általánosan növelik a világgazdasági kilátásokat övező kockázatokat, és a nemzetközi befektetői hangulat változékonysága is negatív meglepetéseket okozhat. Arról nem is beszélve, hogy legfontosabb gazdasági partnerünk, az eurózóna alig fog növekedni, azon belül is Németország a recesszióhoz közeli állapotban lesz várhatóan idén is.
Visszatérve a hazai vizekre, a bérek az infláció felett emelkedhetnek, amely megdobja a családok fogyasztását, továbbá beindulhatnak a beruházások is, közben kisebb lesz a költségvetés hiánya, valamint az unióból is érkeznek majd a pénzek. Várhatóan jelentősen mérséklődik a jegybanki kamatszint is, amely a hitelezés felfutását segítheti.
Persze fontos dolog, hogy az állami hátterű bankok beszálltak a magánszektor hitelezésébe, és 2024-ben is támogatott állami konstrukciók segítik a vállalkozásokat, ám a cégek finanszírozása alapvetően a kereskedelmi bankok feladata. Nota bene: tavaly a magas kamatok miatt kvázi az állam látta el ezt a funkciót.
A jelek szerint a munkaerőpiaccal nagy gond nincs, a statisztikák alapján soha nem dolgoztak még annyian hazánkban, mint jelenleg. S ha már szóba került az infláció: úgy tűnik, a fogyasztói árak növekedését sikerült jelentősen leszorítani. Pénzpiaci szakértők szerint a decemberi szép inflációs számot ugyancsak szép szám követi januárban is. Bár az említett két–négy százalékos várható gazdasági bővülés között tág a határ, a gyarapodás a többség számára tetten érhető lesz akkor is, ha csak három százalék vagy afeletti lesz a bruttó hazai termék (GDP) növekedése. Miközben lehetett volna sokkal rosszabb is az óév – gondoljunk csak a 2023-as nyári euróárfolyamra (!) –, addig a kormány sikeresen visszaszorította az inflációt és a családok mellett megvédte a vállalkozásokat és a munkahelyeket is. Emlékezzünk arra is, hogy számos szakértő a magyar gazdaság bebukására számított: ehhez képest félszázalékos lehetett tavaly a visszaesés. A KSH később teszi közzé a végleges adatot.
Ám ez már a múlt, nézzük, mit hoz a közeli jövő. A Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium a „felépülést” három alappillére támaszkodva tervezi.
De miről is van szó? A reálbérek növekedése – a minimálbér és a garantált bérminimum megemelése, a tanárok és óvónők fizetésének jelentős gyarapodása, a honvédelmi dolgozók, az egészségügyi dolgozók havi juttatásainak megnövelése –, az infláció leszorítása s az új vállalati beruházásokból származó munkahelyek helyreállíthatják a lakossági fogyasztást. Valószínűleg mindhárom tényező bejátszik majd a bizalom erősödésébe, amely egyszersmind közgazdasági és pszichikai fogalom is. Jelenleg ugyanis nagyon óvatosak a magyar családok. Második lépésként pedig helyre kell állítani a belgazdasági termelést és beruházásokat. Ezen a téren az idei év elejétől az EU-s források harmadát jelentő 10,2 milliárd eurónyi feloldott és fokozatosan beérkező közösségi pénzek növekedésösztönző szerepe is támaszt nyújthat, illetve a beruházási fázisban lévő feldolgozóipari kapacitások üzembe helyezése is támogatja az ipart és a növekedést.
Egyébként a beruházások fellendülése különösen 2025-ben lehet erőteljes, mivel a tervek szerint számos jelentős feldolgozóipari fejlesztést helyeznek üzembe, köztük a BMW, valamint a CATL első gyára is megkezdi a termelést – és a BYD építése és esetleges próbaüzeme is segíti a növekedést. S miként említettük, bár semmilyen anomália nincs a magyarországi munkaerőpiacon, harmadik lépésként háromszázezerre tehető magyar munkaerőpiaci tartalék bevonásával még tovább kell növelni a munkaerőpiaci aktivitást.
Panaszra ebben a relációban semmi okunk: a tavalyi visszaesés ellenére a munkaerőpiacon 34 ezer új munkahely jött létre.
Szó se róla, a gazdasági növekedés mellett a pénzügyi egyensúlyt is helyre kell állítani. Amennyiben azonban a családok fogyasztása felpörög, az extra bevételt fog eredményezni a büdzsének. S már nem lesz akkora tehertétel a rezsivédelem kigazdálkodása sem, mint korábban volt: az energiaárak csak minimálisan emelkednek. Ha pedig az uniós források mellett a külföldi működő tőke is tempósan érkezik, az is betömi, ráadásul devizával, a büdzsé lyukait.
Pestiesen szólva a gazdaságpolitika első számú irányítója tehát a kis lépések taktikáját választotta. Erről az is eszünkbe juthat, hogy az egészséges életmódra sem lehet egyik pillanatról a másikra átváltani.
Éppen ezért a többségnek a kis lépések taktikája sikeresebb, mert inkább beilleszthetőbb a mindennapokba, mint egy rapid nekirugaszkodás.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
