Bolondokháza lett Németországból

A Német Klíma- és Bevándorlás-köztársaság az Európai Unió beteg emberévé „fejlődik”. A kormánypártok – a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a szabad demokraták (FDP) – mesterséges világban élnek. Ezzel szemben a németek jelentős része egy olyan valóságban találja magát, amely nem létezne a klíma- és bevándorlási szekta halálkultusza nélkül. Egy klímaaktivista, Carla Hinrichs jellemző módon „vallási” érveket hangoztatott a bíróság előtt. Azt állította, az éghajlat miatti világvégében való hite vallás, ezért tiltakozását védi a vallásszabadság.

A rombolás munkálatai gyors ütemben haladtak előre: már Angela Merkel kancellársága alatt megkezdődtek, majd az átalakítás mostani kormánya is halált megvető bátorsággal folytatta azokat. A német ipar és középosztály egzisztenciális problémákkal szembesül, nem utolsósorban az abnormálisan magas energiaárak miatt. Az elektromos energia ma mesterségesen drága és nem is áll belőle elég rendelkezésre, miközben az emberektől azt várják, hogy csak árammal fűtsenek és villanyautóval járjanak. Megérkeztünk a bolondokházába!

A fűtési törvények klímabarát rendszerek beépítésére kötelezik a háztulajdonosokat, történelmi adósságcsapdába kergetve őket. Az elkövetkező években minden lakástulajdont „klímasemleges” módon kell majd fűteni. Lényegében az elektromos hőszivattyúkra hárul el ez a feladat. Ezek beszerzése viszont igen költséges, továbbá a padlófűtés egyidejű beépítése nélkül energiapazarlás is. A szivattyú ugyanis zseniális találmány, de magas hatékonysági foka csak padló-, illetve nagy felületű falfűtéssel kombinálva, illetve jól szigetelt házakban érvényesül. Ezért az új építésű ingatlanoknál jelent csak alternatívát. A lakástulajdonosok az előtt a döntés előtt állnak, hogy euróban számolva tíz- vagy akár százezres adósságba verik magukat fűtési rendszerük kényszerű átalakítása miatt, vagy pedig jóval az értéke alatt túl kell adniuk az ingatlanukon. Az átalakítás kormánya még támogatja is az ilyen ingatlanpiaci cserét, kendőzetlenül kimondva, hogy az idősek elveszik a lakóteret a fiataloktól! Így aztán azoknak az embereknek, akik időskorukra vásárolták meg a házukat vagy a lakásukat, sok éven át törlesztve a hitelt, most amilyen gyorsan csak lehet, el kellene adniuk a lakóterüket, hogy kisebb bérlakásba költözve helyet szabadítsanak fel.

A jelenlegi lakáshiány egyébként nem állna fel Németországban az ellenőrizetlen és tömeges bevándorlás nélkül. A tömeges bevándorlás nélkül a németországi karácsonyi vásárokat sem kellene várként őrizni, a nők éjjel is biztonságban járhatnának a nagyvárosokban, a rendőrségnek pedig nem kellene aggódnia minden egyes szilveszter előtt. Berlinben szilveszter előtt a rendőrség felkérte a nyilvánosságot, hogy ne támadjanak rá az embereire – aminek persze semmi haszna nem volt. Tömegével randalíroztak, százakat vettek őrizetbe, és szokás szerint rendőrök is megsebesültek. Számos polgárban merül fel a kérdés: ki védi meg a megvédőinket?

A politikai hangulat Németországban a fagypont felé közeledik. Egyre erősebbek az új országos választásokra felszólító hangok, noha senki nem tudja, ez mit változtathatna meg. Ez az emberek dilemmája és növekvő haragjuk oka. A zöldszekta ugyanis nemcsak a kormánypártok soraiba fészkelte be magát, hanem az Alternatíva Németországnak (AfD) kivételével az ellenzékéibe is. Az ő fejükbe viszont Putyin, az agresszor fészkelte be magát, ami a keresztény uniópártok, a CDU/CSU, valamint az FDP és az SPD számos korábbi szavazója esetében csak korlátozottan ébreszt szimpátiát ez iránt a párt iránt. Egy szilárdabb nyugati és NATO-kötődésű, Izraellel világosan szolidaritást vállaló AfD átvenné a CDU/CSU helyét, és a 40 százalékos támogatottság irányában mozdulna el. De az országosan 23 százalékos támogatottság, amelyen jelenleg áll az AfD, szintén egyértelmű figyelmeztetést küld Berlinbe. A három kormánypárt ugyan együttesen tíz százalékponttal többet érne el az AfD-nél, de csak ugyanannyi szavazatot kapna, mint az uniópártok, azaz 33 százaléknyit.

A német kormány tehát nemcsak a saját népessége alapvető érdekeivel ellentétesen kormányoz, hanem ez a népesség már régen el is köszönt ettől a kormánytól. A számok egyértelműen mutatják ezt, az ország átalakítóinak lejtmenete pedig csak újabb lendületet vesz.

A január 8-i gazdatüntetésre egy kezdődő népmozgalom hangolt már, amelyet a kormányoldalról előre jobboldalinak bélyegeztek és AfD-közeliként rágalmaztak meg. Ugyan sem jobboldaliak, sem AfD-közeliek, de a német média számos képviselője számára ez semmilyen szerepet nem játszik.

E mozgalom egyik mottója ez volt, a szektának címezve: „Se nem vetnek, se nem aratnak, de mindent jobban tudnak”.

Szászországban szeptember 1-jén új tartományi parlamentet választanak. A szászországi felmérések az átalakítás és az azt támogató pártok világos arculcsapásával érnek fel. A tartományt vezető erőként kormányzó CDU 33 százalékra jött fel a 37 százalékon álló AfD mögött. A szintén kormányzó szociáldemokraták három százalékkal kiesnének a tartományi gyűlésből, a szekta (a Zöldek) hét százalékon áll, az FDP pedig egyen.

De Szászország persze nem az egész szövetségi köztársaság. Egy az egyben nem vihetők át ezek a számok, noha a tendencia egyértelmű. Az AfD sem szász földön, sem országosan nem érte még el támogatottsága csúcspontját. Minél csökönyösebben magasztalják az ország átalakítását Berlinben és a tartományi fővárosokban, illetve minél inkább részt vállal a CDU/CSU a romboló nonszenszben, annál erősebben hajt majd az AfD motorja. A németek egyre nagyobb részének már nemcsak teljes mértékben elege van, hanem végérvényesen elundorodott. Elundorodott ugyanis az energia-, a gazdasági, a közlekedési, a mezőgazdasági, a bevándorlási, a gender- és egyéb fordulatok „áldásaitól”. A humorral megáldott polgárok viccfigurának látják Olaf Scholz kancellárt és minisztereit, akiknek sajnos hatalom van a kezükben. E hatalmat az emberek nyomasztónak érzékelik, birtokosait megvetik.

Az átalakításban részt vevő kormánypártok kevésre tartják a versenyképességet. Az energiahordozók versenyét tilalmak, magas adók és járulékok révén teszik tönkre. Csak az agyonszubvencionált nap- és szélenergia-források maradhatnának meg. Ennek már semmi köze nincs a piacgazdasághoz és az emberi kreativitás kibontakoztatásához. Ugyanígy formálja át a szekta a legjobbak versenyét a járműgyártásban is. Mindent betiltanak, ami nem elektromos meghajtású. Mindegy, hogy mennyibe kerül ez a környezet ellen elkövetett bűnökben és áramfelhasználási többletben, ahogyan az sem számít, milyen ritka nyersanyagokat nyernek ki hozzá – egy részüket ráadásul gyerekmunka révén is. Ha a villanyautók ténylegesen jobbak lennének, a belső égésű konkurenciát nem kellene betiltani.

Már a politikai verseny is a világmegmentők kilövési listáján szerepel. Egyre inkább hallani az AfD betiltására felszólító hangokat. Őrült politikájukkal nem tudják uralmuk alá hajtani az AfD-t, amelyet ezért aztán ki kell vonni a forgalomból. Ez óriási politikai tudatlanságra vall: annál inkább fognak ugyanis az emberek az AfD-re voksolni. Ha ez a párt nem létezne, attól még egyetlen voks sem vándorolna vissza az átalakítókhoz. Miért is szavaznának felnőtt emberek olyan pártokra, amelyek az ellenükben politizálnak? Csak a legostobább borjúk választják önnön mészárosaikat. Ám ezeket az egyszerű összefüggéseket Németországban nem vitatják meg nyíltan és objektíven. Aki mégis megteszi, azt a jobboldallal hozzák hírbe és kirekesztik a vitából. Már a kormány bírálata is jobboldalinak számít, és ebben az értelemben szólította fel Bärbel Bas, a Bundestag elnöke (SPD) a németeket, hogy hallassák a hangjukat a jobboldallal szemben.

Bas asszony nem vesz tudomást a demokráciára leselkedő veszélyről. Az emberek ugyanis felteszik a kérdést: mi haszna az olyan demokráciának, amelyről vasárnaponként hangzatos szavakkal beszélnek, hét közben viszont felforgatja az életvitelük alapjait? Hiszen ezt diktatúrák is megtehetik. Kelet-Németországban – ahol emlékeznek még a kommunizmusra – az ilyen ellentmondásokat igen érzékenyen fogadják. Egyetlen pártnak vagy képviselőnek sincs pecsétes papírja arról, hogy a törzsszavazói kiállnak mellette. Ha alapvetően megváltozik a politika, akkor a szavazók a saját útjukat járják.

Németországban már előrehaladott ez a folyamat. A politikai pártok vagy újra komolyan veszik a polgárokat, vagy pedig a választási eredmények még katasztrofálisabban alakulnak majd az eddig meghatározó pártok számára.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Hatalmas gazdatüntetés Berlin központjában (Fotó: AFP/John Macdougall)