idezojelek

Bolondokháza lett Németországból

A polgárok már elköszöntek a kormánytól, de az AfD még nem érte el a csúcspontját.

Gunter  Weißgerber avatarja
Gunter Weißgerber
Cikk kép: undefined
Fotó: JOHN MACDOUGALL / AFP
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A jelenlegi lakáshiány egyébként nem állna fel Németországban az ellenőrizetlen és tömeges bevándorlás nélkül. A tömeges bevándorlás nélkül a németországi karácsonyi vásárokat sem kellene várként őrizni, a nők éjjel is biztonságban járhatnának a nagyvárosokban, a rendőrségnek pedig nem kellene aggódnia minden egyes szilveszter előtt. Berlinben szilveszter előtt a rendőrség felkérte a nyilvánosságot, hogy ne támadjanak rá az emberei­re – aminek persze semmi haszna nem volt. Tömegével randalíroztak, százakat vettek őrizetbe, és szokás szerint rendőrök is megsebesültek. Számos polgárban merül fel a kérdés: ki védi meg a megvédőinket?

A politikai hangulat Németországban a fagypont felé közeledik. Egyre erősebbek az új országos választásokra felszólító hangok, noha senki nem tudja, ez mit változtathatna meg. Ez az emberek dilemmája és növekvő haragjuk oka. A zöldszekta ugyanis nemcsak a kormánypártok soraiba fészkelte be magát, hanem az Alternatíva Németországnak (AfD) kivételével az ellenzékéibe is. Az ő fejükbe viszont Putyin, az agresszor fészkelte be magát, ami a keresztény uniópártok, a CDU/CSU, valamint az FDP és az SPD számos korábbi szavazója esetében csak korlátozottan ébreszt szimpátiát ez iránt a párt iránt. Egy szilárdabb nyugati és NATO-kötődésű, Izraellel világosan szolidaritást vállaló AfD átvenné a CDU/CSU helyét, és a 40 százalékos támogatottság irányában mozdulna el. De az országosan 23 százalékos támogatottság, amelyen jelenleg áll az AfD, szintén egyértelmű figyelmeztetést küld Berlinbe. A három kormánypárt ugyan együttesen tíz százalékponttal többet érne el az AfD-nél, de csak ugyanannyi szavazatot kapna, mint az uniópártok, azaz 33 százaléknyit.

A német kormány tehát nemcsak a saját népessége alapvető érdekeivel ellentétesen kormányoz, hanem ez a népesség már régen el is köszönt ettől a kormánytól. A számok egyértelműen mutatják ezt, az ország átalakítóinak lejtmenete pedig csak újabb lendületet vesz. 

A január 8-i gazdatüntetésre egy kezdődő népmozgalom hangolt már, amelyet a kormányoldalról előre jobboldalinak bélyegeztek és AfD-közeliként rágalmaztak meg. Ugyan sem jobboldaliak, sem AfD-közeliek, de a német média számos képviselője számára ez semmilyen szerepet nem játszik. 

E mozgalom egyik mottója ez volt, a szektának címezve: „Se nem vetnek, se nem aratnak, de mindent jobban tudnak”.

Szászországban szeptember 1-jén új tartományi parlamentet választanak. A szászországi felmérések az átalakítás és az azt támogató pártok világos arculcsapásával érnek fel. A tartományt vezető erőként kormányzó CDU 33 százalékra jött fel a 37 százalékon álló AfD mögött. A szintén kormányzó szociáldemokraták három százalékkal kiesnének a tartományi gyűlésből, a szekta (a Zöldek) hét százalékon áll, az FDP pedig egyen.

De Szászország persze nem az egész szövetségi köztársaság. Egy az egyben nem vihetők át ezek a számok, noha a tendencia egyértelmű. Az AfD sem szász földön, sem országosan nem érte még el támogatottsága csúcspontját. Minél csökönyösebben magasztalják az ország átalakítását Berlinben és a tartományi fővárosokban, illetve minél inkább részt vállal a CDU/CSU a romboló nonszenszben, annál erősebben hajt majd az AfD motorja. A németek egyre nagyobb részének már nemcsak teljes mértékben elege van, hanem végérvényesen elundorodott. Elundorodott ugyanis az energia-, a gazdasági, a közlekedési, a mezőgazdasági, a bevándorlási, a gender- és egyéb fordulatok „áldásaitól”. A humorral megáldott polgárok viccfigurának látják Olaf Scholz kancellárt és minisztereit, akiknek sajnos hatalom van a kezükben. E hatalmat az emberek nyomasztónak érzékelik, birtokosait megvetik.

Az átalakításban részt vevő kormánypártok kevésre tartják a versenyképességet. Az energiahordozók versenyét tilalmak, magas adók és járulékok révén teszik tönkre. Csak az agyonszubvencionált nap- és szélenergia-források maradhatnának meg. Ennek már semmi köze nincs a piacgazdasághoz és az emberi kreativitás kibontakoztatásához. Ugyanígy formálja át a szekta a legjobbak versenyét a járműgyártásban is. Mindent betiltanak, ami nem elektromos meghajtású. Mindegy, hogy mennyibe kerül ez a környezet ellen elkövetett bűnökben és áramfelhasználási többletben, ahogyan az sem számít, milyen ritka nyersanyagokat nyernek ki hozzá – egy részüket ráadásul gyerekmunka révén is. Ha a villanyautók ténylegesen jobbak lennének, a belső égésű konkurenciát nem kellene betiltani.

Már a politikai verseny is a világmegmentők kilövési listáján szerepel. Egyre inkább hallani az AfD betiltására felszólító hangokat. Őrült politikájukkal nem tudják uralmuk alá hajtani az AfD-t, amelyet ezért aztán ki kell vonni a forgalomból. Ez óriási politikai tudatlanságra vall: annál inkább fognak ugyanis az emberek az AfD-re voksolni. Ha ez a párt nem létezne, attól még egyetlen voks sem vándorolna vissza az átalakítókhoz. Miért is szavaznának felnőtt emberek olyan pártokra, amelyek az ellenükben politizálnak? Csak a legostobább borjúk választják önnön mészárosaikat. Ám ezeket az egyszerű összefüggéseket Németországban nem vitatják meg nyíltan és objektíven. Aki mégis megteszi, azt a jobboldallal hozzák hírbe és kirekesztik a vitából. Már a kormány bírálata is jobboldalinak számít, és ebben az értelemben szólította fel Bärbel Bas, a Bundestag elnöke (SPD) a németeket, hogy hallassák a hangjukat a jobboldallal szemben.

Bas asszony nem vesz tudomást a demokráciára leselkedő veszélyről. Az emberek ugyanis felteszik a kérdést: mi haszna az olyan demokráciának, amelyről vasárnaponként hangzatos szavakkal beszélnek, hét közben viszont felforgatja az életvitelük alapjait? Hiszen ezt diktatúrák is megtehetik. Kelet-Németországban – ahol emlékeznek még a kommunizmusra – az ilyen ellentmondásokat igen érzékenyen fogadják. Egyetlen pártnak vagy képviselőnek sincs pecsétes papírja arról, hogy a törzsszavazói kiállnak mellette. Ha alapvetően megváltozik a politika, akkor a szavazók a saját útjukat járják. 

Németországban már előrehaladott ez a folyamat. A politikai pártok vagy újra komolyan veszik a polgárokat, vagy pedig a választási eredmények még katasztrofálisabban alakulnak majd az eddig meghatározó pártok számára.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Hatalmas gazdatüntetés Berlin központjában (Fotó: AFP/John Macdougall)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.