Mi a helyzet Kínában? Kína – ha Európát egységes régiónak tekintjük – a világ 4. legnagyobb gázpiaca a 2022-es adatok alapján a maga 365 milliárd köbméteres felhasználásával (USA, Európa és Oroszország mögött a Center on Global Energy Policy adatai alapján), de a 2023-as évre vonatkozó előzetes adatok szerint ez a fogyasztás elérhette a 385-390 milliárd köbmétert, és vannak olyan kitekintések is, amelyek azt feltételezik, hogy ez a mennyiség 2040-re elérheti az 550-600 milliárd köbmétert. Kína hazai gázkitermelése 2022-ben 220 milliárd köbméter volt, így az importkitettsége nagyságrendileg 41 százalék körül alakult. Ugyan 2022-ben a gazdasági növekedés lassulása, a Covid-korlátozások és a magas tőzsdei LNG-ár miatt 2022-ben visszaesett a behozott mennyiség, de 2023-ra ismét meghaladta a százmilliárd köbmétert. 2022-ben nőtt, és elérte a 34 milliárd köbmétert a vezetékes földgáz behozatala, amelynek 54 százalékát a Szibéria Ereje 1 adta.

 és az kitűnik, hogy a bizonytalanabb és drágább LNG helyett az Oroszországból érkező vezetékes földgáz mennyiségét kívánják növelni. Ezt persze nem úgy teszik, hogy teljesen lemondanak az LNG-ről, hanem csupán növelik a vezetékes földgáz arányát az LNG-hez képest, de később – adott árazási szintnél – a saját döntésük és érdekük mentén tudják a beszerzési arányokat változtatni. Ezt jelenti a racionális diverzifikációs energiapolitika és a szuverén energiabiztonság, amely költséghatékony, és arra saját döntése mentén képes befolyással lenni.

Megfelelő kompenzáció-e a kínai nyitás az oroszoknak? 

Mivel ez a mennyiség tartósan esett ki a piacról, az árak emelkedtek, és tartósan magasabb szinten maradtak. A Gazprom persze törekszik arra, hogy az így kiesett volument a piacon eladja. Ez azonban nagy kihívás számára, mivel az oroszországi földgázvezetékek a történelmi hagyományoknak megfelelően keletről nyugati irányba épültek ki, a Kína felé irányuló kapacitások az európaival összehasonlítva még nem jelentősek.

A Reuters cikkéből látható, hogy Oroszország 2022-höz képest mintegy 20-25 milliárd köbméterrel több földgázt adhat el földgázvezetéken Kínának 2025-ig, ugyanakkor ez a mennyiség még a Szibéria Ereje 2 megépítése esetén is összesen 75 milliárd köbméterrel több földgázt jelentene, ami még nem fedi le teljesen a kieső európai 175-180 milliárd köbmétert. Kína pontosan tudja, hogy a Gazprom csak ott tudja eladni a vezetékes földgázt, ahol már megépült a vezeték, és nem kell tartania szankciótól vagy más büntetéstől: ez pedig leszűkíti az orosz fél lehetőségét. Ezt az előnyét érvényesíteni is fogja az ártárgyalásnál, és egyúttal csökkenti az LNG-importigényét is.

A Gazprom, ami a volument illeti, középtávon csaknem fele részben tudja kompenzálni a kieső európai mennyiséget, az árazás viszont mérsékeltebb lesz.

Mi a következménye ennek Európára nézve? 

 Nem az probléma, hogy az LNG is szerepet játszik a gázpiacon, hanem az, ha kizárólagossá tesszük, és – ellentétben a kínai piaccal – kizárjuk a vezetékes gázt (így pedig megszűnik az árazási verseny a vezetékes földgáz és az LNG között).

Ebből következően Európa elveszti azt a lehetőségét, hogy a meglévő vezetékes infrastruktúra kihasználásával megfizethető és biztonságos vezetékes földgázhoz jusson, ez pedig gazdasági és versenyképességi lemaradáshoz vezet a globális versenyben. Az elhibázott brüsszeli politika első számú nyertese az USA, amely magas áron tudja értékesíteni az LNG-t Európába a kieső orosz vezetékes gáz helyére, a második Kína, amely az orosz vezetékes földgáz beszerzésének növelésével, megfelelő árazás mellett, képes mérsékelni földgázimportjának költségét, és megőrzi energiaszuverenitását. Oroszország részben tudja kompenzálni a kieső veszteségeit. 

Felül kellene tehát vizsgálni az orosz vezetékes gázzal szembeni elhibázott európai politikát – ez mérsékelné a földgáz árát is, növelné az ellátásbiztonságot, mielőtt túl késő lenne, mert egy geopolitikai visszarendeződés esetén az orosz fél már a megnövekedett kínai eladásokkal a háta mögött tudna előnyösebb helyzetbe kerülni az újraéledt európai tárgyalásai során.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Alexander Zobin)