A múlt év végén a Reutersen jelent meg a hír, miszerint az orosz állami gázipari nagyvállalat, a Gazprom Kínába irányuló gázexportja a Szibéria Ereje 1-es vezetéken keresztül 2023-ban meg fogja haladni a 22,5 milliárd köbmétert. Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója elmondta, hogy terveik szerint ezen a vezetéken 38 milliárd köbméter földgázt fognak exportálni 2025-ben, és tárgyalásokat folytatnak a Szibéria Ereje 2 megépítéséről, amely – Jamal orosz régióból indulna Mongólián keresztül Kínába – ötvenmilliárd köbméteres kapacitásával képes lenne kiváltani a felrobbantott Északi Áramlat 1-es vezeték kapacitását. Az árazásról még tárgyalnak, de 2022. februárban abban már megegyeztek, hogy az orosz Távol-Kelet Szahalin szigetéről 2027-től mintegy tízmilliárd köbméter többletet fognak exportálni Kínába.
Az orosz törekvések, reagálva az elhibázott brüsszeli szankciós politikai fenyegetettségre, Kínának kedveznek, mivel ennek eredményeként a növekvő energiaigényét mindenképpen kedvezőbb feltételek mellett tudja Peking kielégíteni a jövőben. A jelentős gázimportra szoruló Európa pedig, a felelőtlen leválási politika miatt, végképp elvághatja magát a megfizethető energiaforrástól, és energiabiztonsága a drágább és bizonytalanabb, döntően amerikai LNG-szállításoktól fog függni.
Amint arra egy korábbi cikkemben is utaltam, Európának – Norvégiát leszámítva – a felhasznált primer energiát tekintve 71 százalékos az importkitettsége. Az európai fejlett gazdaság évtizedekig a relatíve olcsó és megbízható vezetékes oroszországi földgázra épült. Az európai kontinensen meghatározó TTF tőzsdei földgázára 2010 és 2020 között átlagban mintegy húsz euró volt megawattóránként, és az ár egy szűk tízeurós sávban mozgott.
Az orosz–ukrán háború kitörését követően, a brüsszeli szankciós politika hatására Európa függőséget cserélt függőségre, mivel energiaigénye nem csökkent, így más, megfelelő mennyiségű forrást kellett találnia: a cseppfolyós földgázt (LNG). Az LNG forrása – szállítása miatt – bizonytalanabb és kockázatosabb, mint a vezetékes földgázé, a kockázatok pedig nem regionálisak, hanem globálisak.
Ennek megfelelően az árazása is tartósan magasabb lesz: eltekintve a 2022-es rendkívül volatilis évtől, 2023-ra a fölgáz tőzsdei TTF átlagára meghaladta az ötven eurót megawattóránként, és bár 2024-re valamivel csökkenhet az átlagár, így sem fog visszatérni a 2020-as évben tapasztalható árazáshoz, mivel összetettebb tényezők (például ausztrál LNG-sztrájk, vörös-tengeri szállítási útvonal bizonytalansága stb.) függvénye.