A 2016-os választásoknál meg azóta is a Trump elleni egyik vád az volt, hogy rasszista, és a mélyállam – ne mondjunk ezentúl Demokrata Pártot, hiszen nem pártok között folyik a harc – mindent igyekezett is megtenni, hogy az afroamerikaiakat és a latinokat Trump ellen fordítsa. A rasszok közötti ellentétet (például a woke-mozgalmat) nem Trump, hanem a mélyállam szította, ami hatásos is volt, hiszen 2016-ban az afroameri­kaiaknak csak hat százaléka szavazott Trumpra. 

 Vagyis a valamikori demokrata szavazók – a Trumpot rasszizmussal vádoló heves propaganda ellenére is – lassan kezdik felismerni, hogy a Demokrata Párt múltjával takarózó mélyállam nem az ő érdekeiket szolgálja.

Emiatt is, meg azért is, mert Trump erre a választásra már fel tudott készülni, a globális elit aggodalma jogos. 2016-ban Trump nem rendelkezett olyan képzett gárdával, amellyel az adminisztráció gondolkodását a saját programja kivitelezésére állíthatta volna át. Most több ezer olyan potenciális szakértő áll a rendelkezésére, akikkel a szükséges cseréket (ami egyébként minden elnökváltáskor megtörténik) végre tudja hajtani. Ezért válaszolta arra a kérdésre, hogy diktátor lesz-e, ha esetleg megválasztják, hogy igen, de csak az első napon.

A munkatársai máris kidolgoztak egy 920 oldalas programot (Project 2025), amely minisztériumokra, illetve feladatkörökre lebontva, összesen 30 fejezetben tartalmazza a megvalósítandó politika fő elemeit, amelynek kidolgozásában jelentős szerepet játszott a konzervatív The Heritage Foundation. Nyilván nagyon érdekes lehet számunkra részletesen tanulmányozni ezt a dokumentumot, mert Trumpnak valóban van esélye arra, hogy elnök legyen. Én most itt csak két fontos részt emelnék ki belőle. 

A Project 2025 mellett a másik programadó dokumentum a MAGA (Make America ­Great Again – Tegyük Amerikát megint naggyá), amelyet személyesen Trump írt, benne inkább programjának fő irányait kijelölve, mintsem egy szisztematikus programot adva. A 171 oldalas dokumentum egyharmada Trump családjának és elért sikereinek bemutatása, nyilvánvalóan azzal az üzenettel, hogy ha magát naggyá tette, akkor Amerikát is naggyá tudja tenni. Ebből csak két gondolatot érdemes kiemelni, az egyik, amit a bevándorlással kapcsolatban mond: „Az erős falak jó szomszédságot eredményeznek”, a másik a klímahisztériára vonatkozik, amely szerint a klímaváltozást nem az emberi szén-dioxid-kibocsátás okozza. Mindkét gondolat lényeges hatással lehet a gazdaságpolitikára (már ha megválasztják), amely Európát is érinteni fogja.

Ami Amerikában történik, az egy az egyben érvényes Európára is. Itt sem jobboldali és baloldali politikai mozgalmak versenyeznek egymással, hanem az állampolgárok küzdenek a fejük fölé nőtt háttérhatalommal, amely egynemű az egész euroatlanti térségben. A helyzet Ady versét juttathatja eszünkbe: 

A háttérhatalom, amelynek legerősebb fegyvere a média feletti uralom, valóban elképesztő erőforrásokkal rendelkezik, különösen azokkal szemben, akik a globalista érdekek helyett a nemzeti érdekeket akarják megvédeni. 

 Nekünk is szükségünk lenne egy Projekt 2024-re és főleg arra, hogy annak üzenetét el tudjuk juttatni az európai polgárokhoz.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: A Republikánus Párt elnökjelöltségéért küzdő Donald Trump volt amerikai elnök a New Hampshire állambeli Portsmouthban tartott előválasztási kampánygyűlésén 2024. január 17-én (Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)