Egyáltalán nem túlzás: Karácsony Gergely főpolgármester római-parti árvizes alakítását látva el kellett gondolkodnunk azon, hogy a Párbeszéd nevű, nullaszázalékos támogatottságú morzsapárt örökös ifjú titánja, üdvöskéje vajon normális-e? És ez nem holmi retorikai fordulat, hanem a sziklaszilárd valóság, némi humánus aggodalommal fűszerezve.
Az ugyanis minden képzeletet felülmúlt, hogy Tüttő Kata szocialista párti főpolgármester-helyettes társaságában a megáradt Dunán ringatózva egy csónakban mosolygó szelfit készített magukról, a háttérben az elöntött Római-parttal, a vízből kilátszó épületrészekkel, fákkal. Az ember megcsipkedte magát, jól lát-e, vagy tényleg önfeledten vigyorog, mint a vadalma a főváros vezetésével megbízott tisztségviselő. Hisz bár nem lehettünk elragadtatva a megélhetési mikropárt politikusának IQ- és morális szintjétől, azért azt mégsem hittük volna: annyi esze sincs, hogy ne maga szolgáltassa a corpus delictit arról, miként kajánkodik mások nyomorúságán. Sőt, még ki is rakja a közösségi oldalára, elhencegve a hőstettén, hogy ki sem mert szállni a partra.
Igaz, a főpolgármesteri infantilizmus súlyosbodását vetítette előre, hogy pár héttel azelőtt a balesetveszélyesen behavazott Andrássy úton örömködött ahelyett, hogy a hóeltakarításról intézkedett volna, ám mégis meglepő volt Karácsony rohamos állapotromlása.
Aztán kiderült a cinikus nyilatkozataiból, hogy szerinte aki ártéren épít bármit, az vessen magára, mert ő bizony nem hajlandó egy szalmaszálat sem keresztbe rakni a védelme érdekében. De hát nincs abban az agyonpénzelt népes tanácsadói körben egyetlenegy ember sem, akinek van annyi sütnivalója, hogy megkocogtassa a karókon kívül semmi mást fejleszteni nem akaró Karácsony vállát, s emlékeztesse: azért kell evvel foglalkoznod, mert te vagy a főpolgármester, pajti! És ha látványosan nem érdekel a főváros lakóinak a sorsa, azt mégse felejtsd el a választás előtt néhány hónappal, hogy ők a szavazók. Meg azok is, akik látják, hogy kvázi halálra ítélnéd a Római-partot és a lakóit. Hozzátehetné ez a tanácsadó: vigyázz, Gergely, mert könnyen egy kalap alá vehetnek a választók azokkal, akik Jókai Mór Kárpáthy Zoltánjának az 1838-as árvizet felidéző jelenetében csónakokban gondolázva, italozva röhögték ki a szerencsétlenül járt pestieket egészen addig, amíg móresre nem tanították őket.
Mi vagy te? Katasztrófaturista a saját városodban? Vagy fordított Wesselényi, az árvízkedvelő sétahajós?
Sajnos azonban a sok millió forinttal kitömött tanácsadók között egy sincs a jelek szerint, aki figyelmeztetné Karógerit: legalább a saját érdekeire legyen tekintettel, ha már a budapestiekére süket és vak. Még talán Néró is visszafogottabban gyönyörködött az égő Róma látványában, mint ahogy ő tette a Római-parton, és ez a hozzáállás egy önkormányzati megméretés előtt nem kimondottan választóédesgető. Pedig még maradt számára egy javítási lehetőség: ha legalább a fertőzésveszély elhárításában közreműködne, meghallva az ott élők segítségkérését, és megpróbálna úgy viselkedni, mint egy főpolgármester, aki utólag azért elolvasta a munkaköri leírását.
