Bár mostanság alapélmény, hogy a világ teljesen megbolondult, az emberiség semmit nem tanult a múltjából, és egyre borzalmasabb őrület szorítja ki a józan észt az élet minden területéről, akkor is felmerül a kérdés, miért csinálják ezt Európa urai. A választ keresgetve minduntalan arra a következtetésre jutunk, hogy ezek a globalista döntéshozók nem a maguk urai, nem önálló, szuverén politikát visznek né­peik, az euró­pai polgárok boldogulása érdekében, hanem feladatot hajtanak végre, utasításoknak tesznek eleget, és szolgálattétel közben egyáltalán nem riadnak vissza attól, hogy átgázoljanak évezredes tradíciókon, társadalmi szokásokon, kinyírjanak szakmákat, életmódcsoportokat vagy komplett társadalmakat, ha azok nem hajlandók önként alávetni magukat hagymázas ideo­lógiák által vezérelt társadalommérnökösködő izgágaságuknak. 

Egyáltalán nem csodálkoznék, ha az agrárpolitikába belekotnyeleskedő méregzöld és balliberális politikusok nevét egyszer megtalálják az Ukrajnát felvásárló Monsanto vagy a különféle amerikai nyugdíjalapok és világhíres egyetemek által tulajdonolt, több százezer hektáron gazdálkodó cégek fizetési listáján. Csak az a kérdés, föllázadnak-e még inkább, és meddig merészkednek a megsemmisítésükre tett kísérleteket látva az Európa tagországaiban végnapjait élő gazdatársadalmak. Közhely, hogy minden mindennel összefügg, de ott bujkál ebben a történetben a mindenütt jelen lévő vidék–nagyváros ellentét, valamint a birtokkal rendelkező, tulajdonosi szemlélettel bíró, önálló gondolkodású, saját életéért, döntéseiért felelősséget vállaló gazdatársadalom súlyos bűne, amiért ellenáll a globalista, nemzetfelszámoló törekvéseknek, a kiszolgáltatottságra alapozó liberálbolsevik diktatúra kiépítésének. Az a gyanúm, hogy a Berlin utcáin felsorakozó traktorok tulajdonosai és vezetői között többségben vannak az erős nemzetállamok szövetségén alapuló Európai Unió hívei, mint az Európai Egyesült Államokénak.

Bogár Lászlótól tudjuk, hogy az említett erős és önállóságát minden kollektivizáló kísérlet ellenére megőrző réteg felszámolásának szándéka ott húzódott az elmúlt évszázad minden nagy kataklizmája mögött. Útjában állnak ők minden birodalmi törekvésnek, nyilvánvaló, hogy a végóráit élő magánpénz-birodalom is szeretne megszabadulni tőlük. Az Európában tapasztalt eljárás viszont teljesen eszement, hiszen a világ népessége folyamatosan növekszik, egyre nagyobb mértékű élelmiszer-termelésre lenne szükség, lenne piaca a birodalmi cégek termékeinek akkor is, ha a demográfiai gondokkal küzdő vén kontinens termelését nem teszik tönkre. Ám itt jön be a globalisták másik üzelme, az illegális migráció, amellyel úgy akarnak úrrá lenni az említett demográfiai gondokon, hogy a gyökértelen, hazátlan, kötődés nélküli, ezáltal kiszolgáltatott tömegek létszámát kívánják növelni, és a velük összekevert, elszegényített őslakosság terveik szerint egyedüli megmentőként tekint majd az Egyesült Államok világcégeinek érdekeit kiszolgáló ügynökkormányára. Evidens, hogy ilyen nagyszabású terveket nem veszélyeztethetnek olyan hőbörgők, akik egy kis jövedékiadó-kedvezmény eltörlése ­miatt rögtön az utcán ordítoznak.

Félreértés ne essék, egyáltalán nincs szó arról, hogy Európa jövőjéről gondolkodván ne tartaná fontosnak bármilyen pártállású közéleti ember a környezetvédelmet, a fenntartható termelést vagy az állatjóléti intézkedéseket. A keresztény embert hite is kötelezi a teremtett világ védelmére, de a konzervatívok nevében is ott rejtőzik elemi erővel minden érték megőrzése. 

Ők játsszák most nekünk a nagy klímavédőt és környezetbarátot. Persze csak addig, amíg az őket kilóra megvásárló kenyéradó birodalmi gazda érdekei engedik.

Ezért a nemzeti érzelmű, keresztény, konzervatív európai polgárok minden szolidaritása a tüntető gazdáké kell legyen. Segítsük őket, mert értünk, Európa jövőjéért küzdenek elsősorban, nem valamiféle előjogokért. Van még néhány hónap, hogy ezt minél többen megértsük.

Borítókép: Gazdatüntetés Berlin központjában (Fotó: Middle East Images via AFP)