A magyar életnek a két világháború közti újraéledésére, a trianoni sebek sikeres gyógyítgatására, hazánk reményteli fejlődésére komor árnyékot vetettek a zsidótörvények. Bár a német megszállásig a nemzet nagyon jelentős erői fékezték ezek kártékony hatását, és igyekeztek megóvni zsidó származású honfitársaink szabadságát és életét, de a kirekesztés és a megbélyegzés rideg gyakorlata méregként hatott az egész társadalomra.
Maguk a megszállásig elfogadott zsidótörvények kompromisszumok eredményei voltak, az akkori parlamenti többség, úgymond, a középutat kereste, az Európa-szerte bőszen tárgyalt faji kérdésnek a korszellem szerint „elfogadható” jogi szabályozását igyekezett elérni. Mint most Brüsszelben a magyar patrióták, úgy akkor is kevesen maradtak „európaiak a fehérek közt”, s kevesen tették fel a kérdést: hova jutottunk, hogyan tagadhatjuk meg a legalapvetőbb keresztényi tanításokat, hogyan torolhatunk meg fajüldözéssel, származási alapon bevezetett szankciókkal egyes elbukottnak hitt társadalmi vitákat vagy akár valós sérelmeket? Hogyan lehetséges ártatlan embereket, a magyarság egy jelentős részét a gyűlöletpolitika célkeresztjébe állítani? (Megjegyezendő, hogy éppen a mai nemzeti-plebejus kormánypolitika és az azt támogató szellemi életünk előképe, azaz a két világháború közti népi mozgalom soraiban találhatunk szép számmal olyanokat, akik bátran figyelmeztettek a zsidóüldözés végzetes hatására, a magyar társadalomban keletkező, gyógyíthatatlan sebekre.)
Talán érthető, hogy miért a zsidótörvények jutnak eszembe az Európai Bizottság és általában a brüsszeli hatalmi gépezet magyarüldözéssel felérő eljárásáról.
Miként akkor, a harmincas-negyvenes években is lapított és kivárt a kontinens jobbik része, a jóravaló többség, úgy most is többnyire csendben, megfélemlítve és álmélkodva nézi, ahogyan a közös Európánk rémisztő hellyé válik.
Természetesen nem szeretném a holokausztot relativizálni, de szembetűnő, ahogyan az eurokraták is rideg jogalkotással jogosítják fel a hatalomittasan tobzódó diktátorelitet az Európai Unió felforgatására és elfoglalására.
A Soros-bérencek megingathatatlan küldetéstudatát ismerve egészen biztosan más céllal hozták létre, mégis nagyon hasznos olvasmány lett a Helsinki Bizottság Eltékozolt lehetőségek – Befagyasztott uniós források Magyarországnak című látványos infografikája, mely részletesen és közérthetően magyarázza meg a gyarmati népeknek, hogy miért tartják vissza és vennék el véglegesen a nekünk a tagállami alku révén járó, az uniós büdzsébe foglalt kohéziós és Covid-helyreállítási, tehát a fejlesztési pénzek nagy részét, 21,8 milliárd eurót, azaz több mint 8300 milliárd forintot. A célközönségnek nyilván az interaktív kiadványon felbőszülve kellene elzavarnia az Orbán-kormányt. Igaz, a kormány ezúttal sem fog megbukni, ugyanakkor a Soros-lerakat tökéletes képet ad nekünk arról, hogy mivé is vált a brüsszeli szörnyeteg.
Az új, kifordított fajvédők, azaz a színes társadalom utópiájának le- és elkötelezett aktorai ugyanis egy új jogi eszköz bevetésével kényszerítenék térdre Magyarországot, s félemlítenek meg mindenkit, akik nemzeti érdekek mentén politizálnának az EU-ban. Ezt pedzegette címlapján a brüsszeli szócsőként viselkedő brit lap, a The Financial Times is, azt üzenve, hogy padlóra küldik a magyar gazdaságot, ha Orbán Viktor nem támogatja változatlan formában az Ukrajnának küldendő ötvenmilliárd eurós támogatási csomagot.
Természetesen szerintük ugyanez vár ránk, ha beakasztunk a nemrég rendeletekbe foglalt kötelező migránselosztási kvótának vagy a gyerekekre is kiterjesztendő LMBTQ-propagandának, netán tovább kötjük az ebet a karóhoz a fegyvernyugvás érdekében.
S ezt a magatartást és fenyegetést értékelte Varga Judit, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke is, igen frappánsan, a közelgő uniós miniszterelnöki csúcs témáira is utalva: „Úgy tűnik, már hetes cikkelyes szappanopera meg Sargentini sem kell a brüsszeli liberálisoknak, hogy előjöjjön belőlük a birodalmi diktatúra hangja. Már csak odaszólnak, mint a kocsmában, hogy fogjuk be, különben baj lesz! Nem fogjuk be!”
A Helsinki Bizottság kis internetes brosúrája prímán bemutatja, hogyan is működik ez az eszement zsarolás a gyakorlatban. Az uniós forrás átutalásának vannak „vertikális feljogosító feltételei” és „horizontális feljogosító feltételei”. Előbbi egy-egy támogatott szakterület, például a vasútfejlesztés vagy az oktatás digitalizálása támogatásának szakmai feltételrendszere, míg az utóbbi az egészre ráhúzott Mein Kampf vagy Lenin-összes, azaz az ideológiai pallos, ami alapján akkor is visszatarthatják egy-egy fejezet támogatását, ha az adott ország minden szakmai feltételt teljesített.
Ez lett végül a sokat emlegetett brüsszeli atombomba, az igazi újdonság.
Kezdő totalitarizmuskutatóknak írom (miért is ne, ha van maffiaállam-kutató), hogy a horizontális feltételeknél a saría vagy a játszótéri van sapka, nincs sapka elv is egy sokkal kiszámíthatóbb és jogállamibb eljárás. Horizontális feltétel ugyanis minden, ami az Európai Unió alapjogi chartájában benne van, mint a Helsinki Bizottság (és hogy, hogy nem, szinte párhuzamosan az Európai Bizottság honlapja is figyelmezteti a magyarokat), amíg mi gyermekvédelmi törvénnyel meg határkerítéssel teszünk keresztbe a chartának, addig nem lesz itt digitális tábla a szabolcsi kisiskolásoknak és gyorsvasút Pécsre.
Például – írja a Helsinki Bizottság brosúrája – „az Európai Bizottság megállapította, hogy azokon az egyetemeken, amelyek fenntartását közérdekű vagyonkezelő alapítványok vették át, nem érvényesül a tudomány szabadsága”. Ezért sérül a charta 13. cikke és a horizontális feltétel. Így – és itt jön a csavar! – nem fizethető ki például Ginop plusz program ESO 4.6-os forrása a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására vagy az RSO1.4-es forrás a kis- és közepes vállakozások munkavállalóinak képzésére, összességében 1,95 milliárd euró tételben. Vagy a charta 1., 7., 11., 21. cikkeinek, azaz a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek jogainak megsértése, miként a Soros-szervezet írja, a homofób propagandatörvény elfogadása miatt visszatartják a Ginop, Efop és Dimop programok egyes tételeit, így például nem finanszírozható az ESO 4.5-ös program, azaz az oktatói továbbképzés a szakiskolákban vagy a DESO 4.5-ös program a digitális oktatási formák szélesítésére. Az LMBTQ-cukrosbácsik kitiltása a sulikból hétszázmillió eurónkba fáj pillanatnyilag. Elképesztő, ugye? Természetesen a 2000-ben elfogadott, a fideszes politikusok által is üdvözölt alapjogi chartában egy szó sincs gyermekvédelmi törvényről és migránskvótákról, az Európai Parlament és a bizottság most mégis jogi diktatúrát vezet be ezekre hivatkozva.
