A budavári koronázó templomban 1916. december 30-án ünnepélyes külsőségek közepette megkoronázták IV. Károly magyar királyt, aki az idő tájt (I. Károly néven) osztrák császárként is uralkodott. A látványos esemény rövid időre elterelte a figyelmet az első világháború borzalmairól, a frontokon zajló véres ütközetekről.
Bánó László gépészmérnök (1857–1946) visszaemlékezésében beszámolt arról, hogy alig két hónappal a koronázási szertartás előtt a kultuszminisztériumtól megbízást kapott a Mátyás-templom fűtési és gépészeti berendezéseinek felújítására, továbbá a gázvilágításnak elektromos világítással való felváltására. A templomban folyt munkálatokról írta: „Az óriási kör alakú lámpatesteket én terveztem meg a Bene és Wein céggel együtt, a díszítési ügyeket Lechner Jenő építész, műegyetemi magántanár végezte. […] A királyi vár főkábeleit bevezettük a templom sekrestyéjébe. Azonkívül még egy tartalék kábelt vezettünk a pénzügyminisztérium egyik, a Mátyás-templomhoz legközelebb eső földszinti szobájába, és onnét a letranszformált áramot ugyancsak a sekrestyébe úgy, hogy két, egymástól teljesen független áramellátásunk volt.”
E visszaemlékezésből tudjuk, hogy ismeretlen tettes a koronázás előtti napon csaknem teljesen átvágta azokat a drótköteleket, amelyek a koronázási szertartás fölötti súlyos, kör alakú lámpatestet tartották volna. A gépészmérnök felfedezte a rongálást, és azonnal intézkedett.
„Megigazítottuk a bevágott drótkötelet és felhúztuk az utolsó lámpát is, mely éppen az oltárral szemben lévő trónemelvény fölé került. Képzelhető, mily izgalmat váltott ki mindnyájunkban, hogy valami szocialista így akart katasztrófát előidézni a koronázás alkalmával. Én jelentettem is az esetet Bánffy Miklós grófnak, Nádossy Imre kormánybiztosnak és Beniczky Tamás rendőr főfelügyelőnek, ki a koronázási rendőrszolgálat főparancsnoka volt.” A detektívek hamarosan ellepték a templomot, vizsgálódtak, de nem sokra jutottak. A másnapi koronázás szerencsére zökkenőmentesen, baj nélkül végbement, s ekkor, a koronázások történetében először csendült fel a magyar himnusz, a „Gott erhalte…” kezdetű császári helyett.
