Több mint három évtizeddel az újraegyesítés után is megmaradtak – csak más formát öltenek – a két Németország közötti különbségek. A téma folyamatosan napirenden van, számtalan tanulmány foglalkozik vele. A gazdasági kiegyenlítődés fokozatosan halad előre, e különbségek főként az értékrenddel kapcsolatosak, amiből viszont eltérő politikai és gazdasági orientációk erednek.
Az intoleráns, főáramú liberalizmus e nézeteltéréseket képtelen kezelni, és a keleti tartományok eltérő politikai gondolkodásának és értékrendjének hangot adó AfD-t (Alternativa für Deutschland) kezdettől fogva jobboldali szélsőséges, sőt náci pártnak tekinti, és mindent megtesz, hogy alkotmányellenesnek minősítsék és betiltsák.
A közvélemény-kutatások szerint három keleti tartományban, Brandenburgban, Thüringiában és Szászországban az AfD a legerősebb párt; 28, 31, illetve 35 százalékos támogatottsággal. A második helyen a CDU áll; Szászországban a többi párt –beleértve a szociáldemokratákat is – mind tíz százalék alatti. A Spiegel január 27-i száma mint „disztópiát” (nemkívánatos jövőt) említi a párt esetleges győzelmét e keleti tartományokban, és részletesen ismerteti az AfD választási programját. Nézzük, milyen alternatívát kínál az AfD a németeknek. (A lap – meg kell adni, szellemesen – a párt nevében szereplő „Alternatívát” „Albtraum”-ra, azaz rémálomra módosítja.)
A bevándorlási politikában „remigrációt” hirdet, azaz annak megszigorítását, és a beérkezők asszimilálását, szükség esetén a kitoloncolást. Ez a német belpolitika legkényesebb kérdése.
A szakmunkaerő-hiány a német gazdaság egyik legnagyobb gondja lesz az elkövetkező években. 2035-ig hétmillióval több „bébiboomer” megy nyugdíjba, mint ahány fiatal lép be a munkaerőpiacra. 2023-ban a német állampolgárságú foglalkoztatottak száma 77 ezerrel csökkent.
Ennek ellenére az összes foglalkoztatott száma mégis emelkedett, köszönhetően a nem német állampolgárságúaknak. Nem menedékkérő munkaerő is érkezett, Indiából és Törökországból.
Az AfD a munkaerőhiányt nem a migránsok beengedésével akarja megoldani, hanem japán módra: mesterséges intelligenciával, robotokkal és digitalizálással, amely a munkaerő képzettségének további emelésével jár. Feledésbe merül e vitában egy régi, a Spiegel 2015/15. számában megjelent tanulmány, mely az elöregedésnek tulajdonított gazdasági veszélyeket gúnyosan demokalipszisnek nevezte, és a megoldást a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésében látta. Ugyanis az életkor meghosszabbodása egyúttal az egészségben eltöltött évek számának a növekedésével is jár, ami lehetővé teszi az eddigi korhatárok fölötti munkavégzést.
Mivel az AfD a klímaváltozást, felmelegedést nem antropogén jellegűnek (emberi okokra visszavezethetőnek) tekinti, a jelenlegi kormány klímavédelmi intézkedéseivel és energiapolitikájával sem ért egyet; azokat fölösleges tehernek tartja. Visszaállítaná a meghibásodott Északi Áramlat gázvezetéket, és megszüntetné az alternatív energiatermeléshez (a napelemekhez, szélenergiához, a földhő kinyeréséhez) nyújtott támogatásokat. Újból működésbe állítaná az atomerőműveket. Az autóipar átállását az elektromos autók gyártására lelassítaná – ez viszont óriási veszteséget okozna az ágazatnak. A digitális politikát illetően álláspontja ellentmondásos. Egyrészt mérsékelné az információtechnológia fejlődését gátló adatvédelmi előírásokat, másrészt kijelenti, hogy „mindenkinek joga van az analóg élethez”.
De a legmeglepőbb az EU-val szembeni álláspontja: a brexit mintájára dexitet követel, és az európai integráció helyett a szabadkereskedelmi övezetben való részvételt. Ez a nemzeti valuta visszaállításával és a stabilitási paktum felmondásával járna. Szakértők ezt egyértelműen súlyos hibának tartanák, hiszen Németország az elmúlt évtizedekben elért exportsikereit az eurónak köszönheti.
Az EU-ból való kilépéssel egy időben az AfD meghirdetné azt az elvet, hogy Németország lássa el magát az alapvető élelmiszerekből. A tagországokra nézve pedig fontosnak tartaná, hogy a kulcsfontosságú iparágakban önellátásra törekedjenek.
Annak ellenére, hogy a kisemberek pártjaként hirdeti magát, szélsőségesen neoliberális gazdaságpolitikai elveket vall: több szabadságot és kevesebb adózást követel. Ez a jómódúaknak lenne előnyös. A német jóléti társadalom a nemzeti termék széles körű újraelosztásán alapul. Az AfD intézkedései felborítanák e nemzeti konszenzust. A külpolitikában a párt oroszbarátságot hirdet, és eltávolodást az USA-tól. Sőt kilépést a NATO-ból.
Az AfD társadalompolitikája visszanyesné azokat a túlzásokat, amelyek az utóbbi időkben a nyugati társadalmakat jellemzik: a nemi identitás relativizálását a woke-izmust és az eltörlés kultúráját.
Az AfD külföldi mintája, példaképe tekintetében a Spiegel zavarban van; Melonit ugyan még most is újfasisztázzák, de az olasz kormányfő atlantista és Ukrajna-barát. Ezért nem marad más hátra, mint az „illiberális, autokrata Orbán-rezsim”.
Hosszan sorolják annak bűneit, hogy mi minden történne Németországgal, ha az AfD győzne. Az ő logikájuk szerint a Fideszt is be kellene tiltani.
Hát ez az a program, ami halálos veszélyt jelent a német demokráciára, ami miatt az AfD betiltását követelik és százezreket mozgósítanak, hogy tüntessenek ellene. Itt-ott a józan észre veszélyes, de ez a többi német pártról, beleértve a kormánypártokat és az ellenzéki CDU-t, ugyanúgy elmondható. Másfelől általános tapasztalat, hogy a nagyotmondók kormányra kerülve rendszerint visszavesznek elképzeléseikből, és már jobban figyelembe veszik a realitásokat.
A szerző közgazdász, társadalomkutató
Borítókép: AfD-ellenes tüntetés Németországban (Fotó: AFP/Kirill Kudryavtsev)
