idezojelek

Nem lesz sikeres a legújabb Meloni-terv

Nem a mi erkölcsi kötelességünk megoldani a fekete kontinens vég nélküli krízi­seit.

Deme Dániel avatarja
Deme Dániel
Cikk kép: undefined

A napokban Giorgia Meloni előrukkolt egy radikális megoldással, amelytől azt várja, hogy ezzel mérséklődne a migrá­ciós nyomás országára. Az olasz miniszterelnök egy 5,5 mil­liárd eurós befektetési csomagot javasolt afrikai országok megsegítésére, amely szerinte fellendítené ezen országok gazdaságát olyannyira, hogy az ott élők helyben találnának munkát, így lemondanának a kivándorlásról. Tudjuk, sziklákat mozgat a hit, a naivitás viszont ezeket a fejünkre pottyantja.

Az úgynevezett Mattei-tervet Ursula von der Leyen, az Euró­pai Bizottság elnöke is dicsérte, ami a politikában kissé jártasabb személyek számára már önmagában is bizonyíték lehet, hogy ez semmiféle megoldást nem jelent majd a migrációs nyomásra. Idén tíz éve, hogy az olasz parti őrség újraindította a migránsok földközi-tengeri „mentését”, ezzel elindítva Európa elárasztását gazdasági bevándorlókkal.

A Soros-terv évtizede alatt az európai uniós szervezeteknek egyetlen hatékony megoldásuk sem volt a migráció megfékezésére, csupán az ezt ellenző tagállamok megbüntetésére, kipellengérezésére tudtak összefogni. Tehát ha Von der Leyen áldását adja egy migrá­ciós kezdeményezésre, biztosak lehetnek benne, hogy ez csak az emberkereskedőknek hoz majd hasznot.

Afrika problémája nem a befektetés hiánya. Sorban állnak az üzletemberek és cégek, hogy rátegyék kezüket az országaik­ban található természeti kincsekre. Afrikának olyan potenciá­lis bevételi forrásai vannak, amilyenekről mi itt, Közép-Euró­pában csak álmodhatunk. De addig, amíg ezek a társadalmak krónikus mértékű korrupcióban szenvednek, vallási és törzsi konfliktusok mentén kialakult polgárháborúk vég nélküli láncolatát produkálják ki, addig teljesen tündérmese az, hogy néhány milliárd euróval megoldhatnánk a problémájukat. A szegénység és a demográfiai robbanás nem az oka, hanem kórtünete annak a végtelen problémakörnek, amely Afrikát migránskibocsátó nagyhatalommá teszi.

Hogy Meloni 5,5 milliárd eurója mennyire nem fogja egyetlen migránshajó indulását sem megakadályozni, az is mutatja, hogy az Európai Unióban már 2021-től létezik az úgynevezett Global Gateway afrikai gazdaságserkentő csomag, amelynek 150 milliárd euró a költségvetése. Ez Meloni összegének huszonhétszerese, de gondolom, nem kell senkit különösebben összetett empirikus módszerekkel meggyőzni ahhoz, hogy a migránshajókat ez a kolosszális összeg nem állította meg. Az olasz miniszterelnök optimista szlogenje szerint „az embercsempészek emberi kétségbeesésbe fektetnek bele, mi pedig lehetőségekbe”.

Őszintén szólva, ha részvényeket vásárolhatnék az embercsempészek befektetéséből és Meloni „lehetőségeiből”, azt hiszem, tudom melyik térülne meg előbb. De a vezérige jól hangzott, az biztos, ilyen szlogenek kellenek most Európának.

Nehogy valaki azt higgye, hogy ellenzem az afrikai befektetéseket, hiszen sok száz millióan kerültek ott ki a mélyszegénységből az utóbbi évtizedek gazdasági fellendülése révén. A magyar kormány is évek óta azt hangoztatja, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van, de ez nyilván nem úgy értelmezendő, hogy az üzleti kapcsolatok vagy segélyek feleslegessé tennék a hatékony határellenőrzést. Az EU és több tagállama hosszú évek óta fügefalevélként használja az afrikai segélyprogramjait határvédelmi intézkedések helyett. Öntik az adófizetőik milliárdjait hatástalan placeboprojektekbe és korrupt diktátorok zsebébe, miközben a valóságban veszélyes demográfiai piramisjátékot játszanak az európai társadalmak kárára.

A harmadik világba irányuló gazdasági befektetés és a határok szigorú ellenőrzése csak együtt működik. Ha valaki az egyiket akarja a másik nélkül alkalmazni abban a reményben, hogy ez megállítja a migrációt, akkor rendkívül naiv. Meloni 5,5 milliárdos terve csúfos bukásra van ítélve, még mielőtt egyetlen fillér is landolt volna Afrikában. Pedig hány iskolát, kórházat lehetne az olasz polgárok számára ebből az összegből építeni. Ezt a pénzt egyenesen az embercsempészek számlájára is utalhatná, az érkező csónakok számában nem mutatkozna nagy különbség. Nem meglepő, hogy Von der Leyen is elégedett a kezdeményezéssel, a határvédelmet helyettesítő elképesztően költséges álintézkedések szinte szinonimájává váltak a brüsszeli „európai értékek” fogalmának.

Ugyan Afrikával kereskedhet, aki akar, és sok sikert kívánunk hozzá, egyet azért szögezzünk le: nem a mi erkölcsi kötelességünk megoldani a fekete kontinens vég nélküli krízi­seit. 

Bármennyit is garázdálkodtak nyugati gyarmatosítók az elmúlt évszázadokban Afrikában, a jelen problémáik döntő többségéért nem mi vagyunk felelősek. Főleg nem mi, magyarok. Ezért igenis jogunk van elutasítani az onnan törvénytelenül érkezőket, és akár erővel visszatoloncolni őket.

Semmiféle erkölcsi jogot nem formálhatnak arra, hogy ellepjék az elődeink által kiharcolt és megépített országot. Ez a hazánk, ide ne jöjjön magát senki kárpótolni évszázadokkal ezelőtt elszenvedett valós vagy vélt sérelmeiért.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Apáti Bence avatarja
Apáti Bence

Brüsszel, a zsarnokság fővárosa

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Fogadj be, Európa? Köszi, mégse!

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Csanytelek az egész ország

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Nevelőedző

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.