Különben is, ha jól belegondolunk, miért kellene kompenzációt fizetnie azon országoknak, amelyek nem kérnek a bevándorlókból, ha a migránsok, mint azt annyi megfellebbezhetetlen érvvel a tudtunkra adták Brüsszelből, hatalmas gazdasági potenciállal rendelkeznek? Ők az elöregedő európai lakosság egyetlen reménye, ott vágja épp át a drótkerítést az a hős, aki a jövő nyugdíjait fogja nekünk előteremteni! Igazi kincs! Szóval nem önző az, ha még kompenzációt is kérünk olyan országoktól, amelyek ezekben az óriási előnyökben nem részesülhetnek? Vera Jourová is megmondta, nem a migránsok, hanem az úgynevezett populisták, tehát a kedves olvasó és én jelenti az igazi veszélyt Európára. Akkor viszont mindenki nyert, nem?
Szóval így működik ez a kötelező szolidaritás. A kifejezés maga persze az új euroblabla egyik ékes példája, aminek a lényege az, hogy ha olyan hazugságokat akarunk eladni az európai polgároknak, amelyekre a valós világból építkező emberi beszéd nem alakított ki megfelelő fogalmakat, akkor bevezetünk egyes elképesztően degenerált akadémiai vitákból született mesterséges kifejezést. Sajnos ez a „populista” logika és szemantika, ami nekem is van, csak önkéntes szolidaritást ismer, de hát a maffia is elnevezte a zsarolópénzt védelmi pénznek, nem? Miért ne lehetne akkor a szolidaritás is kötelező?
Bár a Merriam–Webster-szótár szerint a szolidaritás „egység, amely közösségi érdekeken és célokon alapszik”, az Oxford angol szótár szerint pedig a szolidaritás „egy csoport vagy egyén által nyújtott támogatás, amely közös célokon, érzéseken vagy véleményen alapszik”. Hát igen, amikor pedig nincsenek közös célok, egységes vélemények, akkor kell ezeket kötelezővé tenni, akár kényszer és zsarolás árán is, vagy Katarina Barley halhatatlan szavaival élve, akár a felek kiéheztetésével. Utoljára a Szovjetunió idejében tapasztaltunk ilyen kötelező közösségvállalást: mi megszállunk titeket, ti pedig kötelező hálából fizettek nekünk ezért. Bár a szovjeteknek abban is igazuk volt, hogy a Szovjetunió örökké élni fog, csak azt nem tudták megakadályozni, hogy a központját átköltöztessék Moszkvából Brüsszelbe.
Az iróniát félretéve teljesen világos, hogy Brüsszelben minden értelmezhető érv nélkül akarják ránk kényszeríteni a harmadik világ többletlakosságát. Összevissza hazudoznak, vagy pedig egy új nyelvet kreálnak, hogy ezt megindokolják a jólétben teljesen elhülyült európai polgároknak. Nagyon világosan meg kell mondani, hogy sem migránsok ide, sem a keményen megkeresett pénzünk oda nem megy. Védeni kell a határokat, és akkor nem kell kötelező szolidaritásra kényszeríteni a józanságukat sikeresen megőrző országokat.
De hogy is lehetne egyenesen, karakánul odaállni az európai nemzetek elé, és azt mondani nekik: „Emberek, népességcsere zajlik. Elvesszük, ami a tiétek, és iszlám Európát építünk belőle. Adóitokkal és munkátokkal kötelességetek eltartani az ideáramló új telepeseket. Fogjátok be a szátokat, adjátok ide a pénzeteket és felejtsétek el, hogy vannak jogaitok!” Hát igen, ezt nehéz lenne eladni még a svédeknek is. Maradjunk inkább a „kötelező szolidaritásnál”.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
