A Politico egy szenzációs, Rozsdaövezet a Rajnán című cikkében élénk képet festett arról, hogy a magasabb energiaárak mit jelentenek Németországnak: dezindusztrializációt, azaz az ipar hanyatlását. Ami még baljóslatúbb képet fest a brüsszeli portál elemzésében, hogy arra figyelmeztet: 

A helyzetet ráadásul súlyosbítja az is, hogy az Egyesült Államok – amely már így is túl sok fronton vívja meg a maga csatáit – továbbra is Kínára, illetve a csendes-óceáni térségre igyekszik összpontosítani. 

A közép- és kelet-európai országok számára ez olyan, mintha a háború Istene – amelyet sokáig legyőzöttnek hittek – feltámadt volna a sírból, és tiszteletet követelne. Ráadásul azt állítva, hogy ez már régóta esedékes.

Az európai stratégiát alátámasztó három zsámoly tehát összeomlott. Most pedig felmerül a kérdés: hogyan engedhetik meg maguknak az európaiak a jóléti államot? Hogyan támogassák a bevándorlókat? Hogyan fizessék ki a magasabb energiaárakat? Hogyan folytassák a hadsereg korszerűsítését? És hogyan élesszék fel gazdaságukat a rendelkezésre álló bevételből? Mindezeket ráadásul anélkül, hogy a tagállamok még több, indokolatlanul magas adósságot vállalnának magukra, amely már így is jelentős.

Az izraeli konfliktus tovább rontotta a helyzetet. Fontos megérteni, hogy a holokausztot, a zsidók elleni, a második világháború alatt elkövetett népirtást széles körben szimbolikus erkölcsi-történelmi törésnek tekintik, amely újraírta Európa „alapító múltját”. Ennek egy megoldás vetett véget: „A náci Németország halálával meghal Európa háborúkkal teli, népirtó, civilizálatlan múltja is. Soha többé nem ismételjük meg ezt. Mostantól békés népnek kell lennünk, amely egy jobb holnap felépítésére törekszik, és diplomáciai úton oldja meg nézeteltéréseit”. Ez a vízió, ez a szellemiség szolgált évtizedeken át a nyugati vezetésű liberális nemzetközi rend mitológiai alapjául. 

Izrael reakciója a támadásra – vagyis a Gázai övezet elleni büntetőhadjárat – nem segített a helyzeten. A halálos áldozatok száma olyan magas, hogy Dél-Afrika például a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, azt állítva, hogy Izrael népirtást követ el a palesztinok ellen. A zsidókat, akik a holokauszt áldozatai voltak, most egy újabb holokauszt elkövetőinek állítják be. Hogy ez az állítás igaz-e vagy sem, azt a kérdést a bírákra, a jogászokra és a nemzetközi jog szak­értőire bízom. Ami azonban igenis számít, az az, hogy az ügy sikeres bíróság elé terjesztésével a második világháború utáni nyugati erkölcsi rend alapító mitológiája dőlt meg. Az európai béke retorikai alapjai rombolás alatt állnak.

Emellett az izraeli konfliktus a Vörös-tengeren is további válsághoz vezetett, mivel a jemeni húszi lázadók blokkolták a kereskedelem áthaladását az alapvető fontosságú kereskedelmi útvonalon, válaszul Izrael Gáza elleni hadjáratára. Márpedig 

Erre a fájdalmas csapásra néhány héten belül, de legkésőbb május–június környékén számítani kell az európaiaknak, a magyaroknak is. Ráadásul úgy alakult, hogy idén az európai parlamenti választások június 6–9. között lesznek, az időzítést figyelembe véve tehát elég valószínű, hogy a választók dühösen mennek el szavazni, hogy kifejezzék nemtetszésüket a megélhetési költségek emelkedése, a mindent átható bizonytalanság és vezetőik gyengesége miatt.

Az üzenetük egyszerű lesz: valami nincs rendben Európával.

A szerző a Danube Institute vendégmunkatársa és az Institute for Peace and Diplomacy tudományos munkatársa

Borítókép: Amerikai F–18-as vadászgépek bevetésre készülnek a Vörös-tengeren (Fotó: Getty Images/AFP)