Az amerikai politikai elit nagy része pánikrohamot kap a közelgő elnökválasztás miatt; Donald Trump Fehér Házba való visszatérésének lehetőségét úgy kezelik, mint a világvégét. Az ember azt kívánja, bárcsak túlzás lenne ez, de nem az. Egy meg nem nevezett, a Biden-kormányzattal szorosan együttműködő demokrata párti tisztviselőt idézve: „Ez nem arról szól, hogy ó, Istenem, Mitt Romney lehet, hogy elnök lesz. Hanem ó, Istenem, a demokrácia véget érhet!”
Az ilyen kézzelfogható félelem nem újdonság: 2016 közepén Andrew Sullivan politikai kommentátor írt egy hiperventiláló, több mint 7500 szavas esszét Amerika még soha nem volt ilyen érett a zsarnokságra címmel, amelyben kijelentette, hogy „liberális demokráciánk és alkotmányos rendünk szempontjából Trump egy kihalási szintű esemény”. Az ilyen jellegű cikkek, amelyek szűk értelemben Trumpra mint populista demagógra összpontosítanak, aki névlegesen a demokratikus rend felborítására törekszik, következetesen közös vonást mutatnak: azzal a kérdéssel nem sikerül teljes mértékben megküzdeni, hogy egy olyan figura, mint amilyen Trump, miért jelenik meg a viharos demokratikus politikában. A válasz ugyanis igen kényelmetlenül emészthető: a demokrácia, mint minden más rezsim, átmeneti. Irving Kristol, a század második felének talán legkövetkezetesebb közéleti értelmisége és a The National Interest – amelynek egykor én magam is szerkesztője voltam – alapítója foglalta össze ezt a nézetet:
Minden kormányzati forma – demokrácia, oligarchia, arisztokrácia, monarchia, zsarnokság – eredendően instabil, minden politikai rendszer eredendően átmeneti, és minden rendszer stabilitását megrontja az idő maró ereje. Nem véletlen, hogy a XX. század a világi-liberális-kapitalista demokrácia elleni lázadások egész sorának volt tanúja. Ezek a lázadások elbuktak, de az ilyen lázadásokat tápláló források megmaradtak. Ami azt jelenti, hogy amerikai demokráciánk, bár látszólag győzedelmeskedik, veszélyben van, és éppen azért van veszélyben, mert ez a fajta demokrácia az, ami, minden problémájával együtt, amely egy ilyen demokrácián belül gyökeret ereszt. Ilyen problémakörök közé tartozik a közösség, a spiritualitás utáni vágyakozás, a technológiával szembeni növekvő bizalmatlanság, a szabadság és a felhatalmazás összekeverése és még sok más.
Ez egy provokatív állítás, de megérdemli a megfontolást. Tegyük fel, hogy igaz; ha igen, akkor pontosan melyek azok a konkrét változások, amelyek idővel erodálják a demokratikus rendszert? Erre két válasz adható, és mindkettő kölcsönhatásban van egymással: ezek ugyanis a társadalmi intézmények változásai és a technológiai változások.
Kezdjük az előbbivel. Minden társadalomnak, különösen egy demokratikusnak, nemcsak struktúrák és kormányzati intézmények sorára van szüksége, hanem – Robert Merry tudóst idézve – „egy általános konszenzusra is arról, hogy mit képvisel a társadalom, honnan jött, mi a kulturális lényege, az öröksége”. Ez a közös kulturális felfogás az a metaforikus ragasztó, amely összeköti az embereket, még akkor is, ha különböző földrajzi helyeken élnek, eltérő nézeteket vallanak vagy hasonló. Ha ez a közös kulturális felfogást fokozatosan aláássuk, akkor egy társadalom végül drámai válságba kerül.
Ennek legnyilvánvalóbb történelmi példája a Római Köztársaság.
Róma polgárai az úgynevezett mos maiorumot, vagyis az „ősök útját” követték. Ez a római kultúra és társadalom alapkoncepciója volt, amely a hagyományos értékeket és a korábbi generációktól örökölt társadalmi normákat hangsúlyozta. Olyan erényeket foglalt magában, mint a pietas (kötelességtudat és hűség a család és az istenek iránt), a gravitas (komolyság és méltóság) és a virtus (bátorság és kiválóság). Ezek az értékek irányították az egyéni viselkedést és a közéletet, erősítve a köztársaságon belüli folytonosság és stabilitás érzését. A mos maiorum ezenfelül a hierarchikus struktúrák tiszteletét, a szokások betartását és a kollektív jólétnek az egyéni érdekekkel szembeni fontosságát diktálta. Az ősi hagyományokhoz való ragaszkodás, ez az íratlan alkotmány kulcsfontosságú volt a római állam társadalmi rendjének és integritásának fenntartásához.