Ezért olyan figyelemreméltó, hogy Luther írta A gyilkos, tolvaj paraszthordák ellen című művet; a parasztháború, amely ellen Luther hevesen tiltakozott, maga is az általa kirobbantott vallási és ideológiai forradalom következménye volt. Ezenfelül a nyomda, amely lehetővé tette, hogy az eszmék a hagyományos kapuőrök ellenőrzésén kívül is elterjedjenek, nagyban hozzájárult Luther protestáns eszméi­nek gyors elterjesztéséhez. Az, hogy ugyanezt a technológiát aztán a német parasztháború forradalmi üzeneteinek terjesztésére is felhasználták, sokkolta őt és más arisztokratákkal szövetséges korai protestáns vezetőket; nem ez volt az, amit ők elképzeltek a társadalom megreformálásával kapcsolatban.

Ahogyan a parasztháború rávilágított az 1500-as évek német alsóbb rétegeinek a feudális rendszerrel szembeni elkeseredettségére, úgy a kortárs mezőgazdasági tiltakozások is az európaiak frusztrációjának jelzői: minden demokratikus rendszerben a választóknak – beleértve a gazdákat is – joguk van ahhoz, hogy meghallgassák őket, és hogy a nézőpontjaik a politikai folyamat szerves részét képezzék.

Ez a frusztráció, ha nem egyenesen a düh áll a tüntetések középpontjában. A gazdák konkrétan ellenzik az Európai Unió zöldmegállapodásának célkitűzéseit, amelyek 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését célozzák az 1990-es szinthez viszonyítva. Bár ezek az ambíciók dicséretesek a környezetvédelmi előrelátásuk miatt, közvetlenül ellentétesek az EU közös agrárpolitikájával, amely hosszú időn keresztül támogatásokkal és szabályozásokkal védte az európai gazdákat. Egyszerűen nem lehet azt kérni a gazdáktól, hogy tartsák fenn valahogyan a stabil termelést, miközben húsz százalékkal csökkentik a műtrágyák használatát és a felére csökkentik a növényvédő szerek és antimikrobiális szerek használatát. A bolygó megmentését célzó környezetvédelmi politikák valójában tarthatatlan terhet rónak a mezőgazdasági ágazatra, amely Európa gazdaságának és életmódjának egyik sarokköve.

Ehhez jönnek még az ukrajnai háború hatásai. A termelési költségek – különösen az energia, a műtrágya és a szállítás – az Oroszországgal szembeni szankciók miatt emelkedtek. Az Ukrajna elleni kereskedelmi korlátozások feloldása azt eredményezte, hogy az olcsó búza elárasztotta az európai piacokat, jelentős nyomás alá helyezve többek között a lengyel, a szlovák és a magyar gazdákat. A nemzeti költségvetések változásai, különösen a katonai újrafegyverkezés finanszírozásának szükségessége miatt közvetve érintik a gazdákat, akár az üzemanyag-támogatások csökkentésével, akár a nitrogénfelhasználás megadóztatásával, akár az adókedvezmények megnyirbálásával.

A gazdatüntetések jellege továbbá nem csupán gazdasági, hanem mélyen kulturális jellegű, és a hagyományos életmódot állítja szembe a városi elit által elképzelt jövővel. Mindezt felgyorsította a digitális média és a közösségi hálózatok elterjedése. Ahogyan a nyomdagép lehetővé tette a protestáns reformáció elindulását, úgy a digitális média is felerősíti a gazdák hangját, lehetővé téve számukra, hogy megszervezzék tiltakozásaikat és arra ösztönözzék más országokban élő társaikat, hogy megfigyeljék és lemásolják az alkalmazott stratégiákat. Hasonlóképpen a közösségi hálózatok és a digitális média is kiemeli és súlyosbítja a növekvő vidéki és városi politikai és kulturális szakadékot. E technológiák révén a városi és a vidéki lakosság közötti vagyoni, kulturális és politikai értékek, valamint életmódbeli különbségek láthatóbbá és hangsúlyosabbá válnak. A vidéki szavazók is közvetlenebbül értesülnek a választott tisztségviselők politikai céljairól és döntéseiről, és gyorsabban tudnak reagálni ezekre.

A gazdatüntetések sikerének és gyors terjedésének éppen ezért ébresztőként kell szolgálnia az európai vezetőknek arra vonatkozóan, hogy a jogfosztottság mélységes érzése uralkodik a nyilvánosság jelentős részének körében. Mégis, mint Luther Márton előttük, úgy tűnik, sokukat váratlanul éri saját ideológiáik és döntéseik nem szándékolt következménye, különösen a digitális média, az ukrajnai háború és a zöld programok támogatása terén. Ugyanazok a demokratikus vezetők, akik az elmúlt évtizedben a digitális médiát az információ demokratizálásának és az átláthatóság elősegítésének eszközeként hirdették, most kényelmetlenül érzik magukat amiatt, hogy ugyanezek a digitális platformok lehetővé tették a gazdáknak, hogy szervezkedjenek, tiltakozzanak és kampányoljanak a megélhetésüket befolyásoló politikák ellen. Hasonlóképpen azok, akik lelkesen kiálltak az Oroszországgal szembeni szankciók mellett Ukrajna támogatása érdekében, most nehezen fogadják el ezek következményeit, különösen a megnövekedett energiaárak mezőgazdaságra és iparra gyakorolt hatását.

Ha ez nem megy, akkor a jelenlegi tiltakozási hullám, amely a modern demokráciával kapcsolatos szélesebb körű csalódottság jele, különösen ott, ahol a választók (beleértve a gazdákat is) úgy érzik, hogy nem veszik figyelembe őket, könnyen forradalom előtti hangulatba torkollhat, ami a múlt forradalmait megelőző zavargásokat idéz majd elő.

A szerző a Danube Institute vendégkutatója