Puccsot hirdetett egy Herényi Károly nevű többszörösen bukott politikai kalandor a Gyurcsány-párt zsebtévéjének valamelyik fröcsögőműsorában. A gyötrődő ember szerint Orbán Viktor bukását követően már az első nap azonnal politikai döntéseket kell hozni. Amivel persze még nem mondott semmit, minden politikai szervezet mindennap politikai döntéseket hoz. Herényi valójában politikai önkényt, kvázi karhatalmi terrort szorgalmaz. „Ami tizennégy éve történik Magyarországon, az a büntető törvénykönyv közbűnöket felsoroló részét messze kimeríti” – dühösködött a valóságtól rég búcsút vett Kálmán Olga és a nemi szervével szelfizgető Gréczy Zsolt között pufogva Herényi, aki szerint „az elsődleges vádpont a joggal való visszaélés”.
Ezután teljes nyíltsággal mutatott utat a bosszúvágyó intellektuális és nem intellektuális csőcseléknek, amikor a lengyel példát emlegette. Mint köztudott, Lengyelország nemrég hatalomba ült hazaáruló, globalista lakájkormánya gőzerővel építi jogtipró diktatúráját, Brüsszel cinikus hallgatása mellett gátlástalanul felszámolva a jogállamot. A varsói neobolsevik rezsim ellenzéki politikusokat vet börtönbe, rendőrsége pedig a Jaruzelski-féle kommunista katonai diktatúra különleges karhatalmi alakulata, a ZOMO kegyetlenségét idéző brutalitással terrorizálja a lengyel mezőgazdaság elpusztítása ellen tüntető lengyel gazdákat. Ingerült, frusztrált lázálmát Herényi a Somogy Online-nak is elismételte, hozzátéve, hogy „azok sem számíthatnak más elbánásra, akik az Orbán-rendszer fennmaradásában szerepet vállaltak”.
Ezt a hangnemet ismerjük. „Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát”! – ordítozta 1919-ben Szamuely Tibor, később a kulákok és a klerikális reakció emberei nem számíthattak „más elbánásra”, 2010 óta pedig a baloldali lumpenértelmiség szövöget diktatórikus, puccsista terveket. „Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák”, álmodozott a magyargyűlölő Charles Gati az azóta szerencsésen kimúlt 168 Óra hetilap 2012. január 4-i számában. A baloldali választási győzelem esetére a jogállamiság felfüggesztéséről fantáziáló Fleck Zoltán jogszociológust (akit eléggé el nem ítélhető módon még mindig nem rúgtak ki páros lábbal a közpénzből működő Eötvös Loránd Tudományegyetemről) többször idéztük e rovatban. És lehetne sorolni napestig a nyíltan vagy burkoltan, de lényegileg törvénytelen, erőszakos kormányváltást, tehát végső soron államcsínyt szorgalmazó uszításokat.
Ezt tartja követendő útnak a Gyurcsány propagandistájává töpörödött Herényi is. A kezdőlépés szerinte „kirúgni a tévé elnökét, kirúgni az MTI elnökét. Kit érdekel, hogy ez jogi eljárás-e?”
Még azt is képes volt hozzátenni, hogy a nép ezt várja. Nos, a nép 2022 áprilisában a 2010-ben kezdődött valódi rendszerváltozás óta negyedszer is világosan kinyilvánította, hogy mit vár. Hogy klasszikust idézzünk, az akaratnyilvánítás olyan egyértelmű volt, hogy a Holdról is látszik. Ellentétben Herényivel.
A nem látszás persze érthetően frusztrálja az életével szemlátomást semmit kezdeni nem tudó marginális embert. Ez érthető, ugyanakkor puszta együttérzésből késztetést érzünk, hogy – Fábry Sándor örökbecsű kifejezésével élve – satírozgassuk Herényi ismereteinek fehér foltjait. Ezért jelezzük, hogy a büntető törvénykönyvben nem szerepelnek „közbűnök”, és „joggal való visszaélés” sem szerepel benne tényállásként. Szerepel viszont az alkotmányos rend erőszakkal vagy azzal fenyegetve megváltoztatásának előkészülete, amely öt évtől húsz évig, minősített esetben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
Mármost nyilvánvaló, hogy ha valaki a jogszabályok felrúgását szorgalmazva törvényesen megválasztott közméltóságok, intézményvezetők kirúgását, börtönbe vetését szorgalmazza, az voltaképpen az alkotmányos rend megváltoztatását hirdeti. Ami alól az ostobaság sem ad felmentést.
A törvény semmibevétele persze nem meglepő Herényi Károlytól, akit 2016-ban kényszerítés bűntettéért jogerősen elítélt és megrovásban részesített a Fővárosi Törvényszék. Érdemes felidézni az ítélet alapját képező, mára talán elfeledett, politikai hátterű bűncselekményt: 2008-ban az addigra a Gyurcsány-rezsim vazallusává züllött Magyar Demokrata Fórum elnöke, Dávid Ibolya és az ő reménytelen Sancho Panzájaként üzemelő Herényi egy titokban készített, az MDF-en belüli hatalomváltás esélyeit latolgató, Dávid Ibolyáról terhelő információk gyűjtésének lehetőségét is fölvető hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával fenyegetve megzsarolta a párt elnöki tisztségére pályázni szándékozó Almássy Kornélt, aki ennek hatására visszalépett, így Dávid maradhatott az általa a kommunisták uszályába kormányzott, 2010-ben emiatt végleg megsemmisült MDF sírásója.
Dávid és Herényi gerincéről és jelleméről mindent elmond néhány politikatörténeti tény. Az 1998-as parlamenti választáson az MDF mindössze 2,8 százalékot ért el, vagyis nem lépte át az 5 százalékos parlamenti küszöböt, de a Fidesz második fordulós visszalépéseinek köszönhetően 17 egyéni képviselőjük mandátumot nyert, és így nemcsak önálló frakciójuk lett, hanem koalíciós partnerként Dávid Ibolya az első Orbán-kormányban igazságügyi miniszteri tárcát kapott.
A hála köztudottan nem politikai kategória, de akkor is gyomorforgató, hogy 2006-ban nem léptették vissza állva maradt jelöltjeiket a parlamenti választás második fordulójában, és ezzel hatalomra segítették Gyurcsány Ferencet. Mindezek után 2009-ben éppen Herényinek volt képe az ATV-ben a Fidesz és az MDF 2010 utáni esetleges koalíciójáról elmélkedni. Aztán a nemzeti oldal nagyszerű kétharmados győzelmét hozó választáson az MDF 2,6 százalékkal elfüstölt, Herényivel együtt. Akinek pályafutása egyébként kínos és nyilván frusztráló kudarcok sorozata: a Károli Gáspár Református Egyetemen megkezdett jogi tanulmányait nem fejezte be, 1999-ben lemondani kényszerült pártalelnöki és frakcióvezető-helyettesi posztjáról, miután kiderült, hogy (sok más politikussal együtt) ő is az azóta megszűnt Postabank úgynevezett VIP-hiteles ügyfeleinek egyike volt. Fidesz-támogatás nélkül, az MDF önálló jelöltjeként egyéni körzetében sosem nyert mandátumot, pártja utolsó előtti elnökeként pedig már csak a csődgondnokok egyike lehetett.
Ez azonban nem szegte kedvét, az MDF megsemmisítésében szerzett elévülhetetlen érdemeket követően felcsapott nagykoalíciós ajzószerügynöknek Lamperth Mónika MSZP-s ex-belügyminiszter társaságában. A Kyäni Europe AB nevű amerikai MLM-cégben (újabb és újabb emberek vásárlásra ösztönzésére, majd értékesítőként a rendszerbe való belépésére épülő üzleti modell) korábban két szocialista egészségügyi miniszter, az 1956-ban a szabadságáért harcoló nemzetre lövő pufajkás Horn Gyula és a Kádár-rendszer D–209-es szigorúan titkos tisztje, Medgyessy Péter kormányát kiszolgáló, a kórházi ágyak számának csökkentéséről hírhedtté vált Kökény Mihály, valamint Gyurcsány és Bajnai embere, Székely Tamás is szerepet vállalt. A vállalkozás különböző termékekkel, többek között potencianövelőkkel házalt, ám 2014-ben hatmillió forintos bírságot szabott ki rá a Gazdasági Versenyhivatal, mert az ilyen típusú cégekre jellemző szemfényvesztéssel azt hazudták egyes termékeikről, hogy azoknak betegségmegelőző vagy gyógyító hatásuk van.
Vagyis Herényi Lamperthtel együtt libidómenedzserként is hazugságkampányt folytatott – ahogy azt kudarcos politikusként tette, és ahogy ma is teszi meghatározhatatlan státusú kibicként (a Mosolygó Balatonföldvárért Egyesület elnöki posztját mégsem neveznénk értelmezhető közéleti tisztségnek), Gyurcsányéknak tercelve.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke és Herényi Károly, az MDF volt elnökhelyettese a Farkasházy Tivadar szervezte szárszói találkozón 2015. június 13-án (Fotó: Nagy Lajos/MTI)
