Megrendítő interjú volt. Még két nappal a megtekintése után is a hatása alatt van az ember. Előjönnek képek, ahogyan Varga Judit a könnyeivel küzd. S előjönnek mondatok, amiket egykori férje szegezett neki: „Sírjál csak, majd elmegy a tejed!” és „Börtönben fogsz megrohadni.” Meg amit a gyerekeknek vetett oda Magyar Péter: „A mama tönkretette papát, úgyhogy a papa most mindenkit börtönbe fog juttatni, titeket pedig intézetben fognak nevelni.”
Van ilyen? Előfordulhat-e olyan helyzet, hogy anyósék ott vannak vendégségben, te meg fenyegetően, konyhakéssel a kezedben járkálsz a házban, mint egy családirtásra készülő pszichopata? Megeshet-e olyan, hogy a várandós feleségedet nekilököd a falnak? Amelyben az édesanya ráadásul egy miniszter? Letaglózó a fölismerés: igen, elő. Ráadásul ez a volt miniszter egy kedves, szelíd, mosolygós nő, s nem egy kidagadt nyaki ütőerekkel üvöltöző, elviselhetetlen Szabó Tímea. Így még inkább érthetetlen az a pokoli bánásmód, amelyben része volt Varga Juditnak.
Az interjúból körvonalazódik: Magyar Péter, amikor éppen rohama volt, lelkileg megnyomorította, fenyegette, zsarolta, pszichés terrorban tartotta a feleségét. Magyarország akkori igazságügyi minisztere gyakorlatilag a szőnyeg alatt közlekedett odahaza, hátha akkor abbamarad a bántalmazás, lecsillapszik a beteg. A fizikai bántalmazás nem a legdurvább része a történetnek. A szavak, a pszichés terror, a becsmérlés, a másik folyamatos megalázása – ezek sokkal súlyosabb sebeket ejtenek, mint egy könyv vagy egy övcsat.