Magyar Péter politikai kalandorról és sorozatszínészről kedden végképp kiderült, hogy egy velejéig romlott figura, aki volt felesége – részben általa is bevallott – megfélemlítésével, rettegésben tartásával, majd a családi fészkükben titokban diktafonra vett manipulatív beszélgetések közszemlére bocsátásával végleg jegyet váltott a dantei pokol legmélyebb bugyraiba.
Az ellenzék új reménysége tehát kétséget kizáróan egy morális hulla. E nyilvánvaló tény ellenére rá akar jövőt építeni a magyar és a nemzetközi baloldal egyaránt. Ez legyen az ő bajuk.
Isten lássa lelkünket, azt is be kell vallani, hogy Magyar Péter mutatványa olyan szappanopera, amelyet akkor is néz az ember, ha tudja, hogy nem illik. Mert tisztes polgár nyilvánvalóan nem hivatott mások hálószobatitkaiban tunkolni, asszonyverésről, megfélemlített gyermekekről, autós üldözésbe torkolló válási vitáról, lopva készített, zaklatott családi beszélgetésekről sokrészes valóságshow-t nézni. Némi szégyenérzettel, de érthetően sokan figyeljük azokat a vádakat és szaftos állításokat is, melyek a magyar politikai élet legfelsőbb köreinek mindennapjaiba engednek betekintést, még ha torz lencsén keresztül is. Egy bulvársajtóba illő botrány szemtanúi lehetünk, így – sajnos – természetes, hogy milliók követik annak minden új fejleményét. Találó a neten terjedő mém: Magyar Péter ott ülhetne a kellemetlen emlékű Mónika-show sárga fotelében, s alighanem oda is való.
Vitathatatlan továbbá, hogy a végrehajtói kar elnökének most újra felmelegített korrupciós ügye valódi botrány. A gyurcsányi idők hatszázezer megnyomorított devizahiteles családjának országában az olyan gazemberre, mint Schadl György, tripla büntetést kellene mérni.
Ezt nem csupán indulatból, főszerkesztőként írom, amiért Schadl talpas végrehajtóként élen járt az újságírók és szerkesztők elleni körmönfont visszaélésekben (is), amikor – jogi kiskapuk sorát kijátszva – többszörösére, szemérmetlenül aránytalan tételre hizlalta egy-egy sajtóper költségeit, hanem azért is, mert ő a posztkomcsi káderpolitika révén székükbe helyezett, bunkó és kegyetlen hiénák korszakának lezárását ígérte a bírói végrehajtás világában, amikor ifjú elnökként munkához látott, mégis – a vádirat tanúsága szerint – ott folytatta, ahol a „nagy elődök” abbahagyták. Sőt!
A polgári-konzervatív közönség számára mégis az a fő kérdés, milyen tanulságot vonjunk le ebből a szappanoperából, miként kezeljük kommancs ismerőseink, esetleg rokonaink kéjes tobzódását és szánalmas messiásvárását.
Egyfelől az elsőként és gyalázatosan nyilvánosságra hozott hangfelvételnek fontos és vitathatatlan üzenete van:
Magyarország természetesen és továbbra is jogállam! Az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit meglátása szerint ugyanis az ügyészség, mint „katonai szerv” teszi a dolgát, s ha voltak is kavarások Schadl György és Völner Pál lelepleződésének idején, azok nem érintették a nyomozást.
