Mostanában „populizmust” kiáltanak, ha le akarják járatni, esetleg el akarják tenni az útból az európai elitre, az establishmentre kihívást jelentő új pártokat. Pont ugyanúgy, ahogy azelőtt fasisztáztak, rasszistáztak, szélsőjobboztak és homofóboztak. Lassan minden szót elhasználnak, elértéktelenítenek.
Az uniós választások előtt beindult az európai elit lejáratókampánya a konzervatív mozgalmak ellen.
Aggódnak az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportok (ID) népszerűségének növekedése miatt. A hagyományos néppárt és a szocialisták fegyelmezetten összezárnak. Úgy vannak vele, sem ébredésnek, sem identitáskeresésnek nincs helye Európában. Nincs új a nap alatt. A spanyol PP (Néppárt) és PSOE (Munkáspárt) az Európai Parlamentben a mintegy 1384 ügy 88 százalékában egyetértésben szavazott.
A fősodratú (baloldali-balliberális) pártok összefogtak. Meg kell fékezni az európai konzervativizmus előrehaladását. Kibújt a szög a zsákból: egyáltalán nem olyan különbözőek, mint amilyennek mutatkoztak. Magyarország ellehetetlenítése az egyik kedvenc foglalatosságuk: többször is összefogtak már ebben a „nemes” ügyben. Vagy a lengyelek ellen. Gónzalez Pons, az Európai Néppárt képviselője simán elismerte két évvel ezelőtt, hogy a parlamenti vizsgálat a Pegasus programról, amelyet ő vezetett, azért indult, hogy megbuktassa Mateusz Morawiecki kormányát.
A fősodratú pártok tehát félnek. Érthető, hiszen gyengülni látszik az eddig begyökerezettnek vélt hatalmi pozíciójuk. Mi lesz, ha elveszítik a hosszú ideje birtokolt ellenőrzési pozíciót? Hiszen olyan jól működött minden: kézben tartották a bíróságokat, a médiát, az oktatást, a think tankeket és egyéb intézményeket, szervezeteket. Mindez most veszélybe került.
Az újkonzervatív jobboldal megérkezett, hogy megkérdőjelezze az establishmentet, mind Európában, mind az egész világon. Ezért van az, hogy mindig amikor bármilyen választás nem a mainstream pártok győzelmével végződik, vagy ellenük fellépő megmozdulásokkal szembesülnek, a kormányzati elit riasztást ad ki: visszatért a gonosz szélsőjobb!
Ez a démonizáló narratíva eleinte működött, de a polgárok olvastak a sorok között, kinyitották a szemüket és értékelik az újkonzervatív pártok jelentőségét. Rájöttek, hogy ezek átlagos és normális pártok, hogy újat hoznak a politikai színtérre, és megpróbálják megoldani azokat a problémákat, amelyeket az uralkodó elit „elfelejtett”; mondjuk a tömeges és illegális bevándorlást, a gazdákra kivetett súlyos szabályozások és adók kérdését vagy úgy általában egyes országok identitásvesztését. Ez a változás az elmúlt években jól látható. Választásról választásra bizonyítja, hogy az újkonzervatív jobboldal előretör a mainstream pártokkal szemben. Portugáliában a Chega (magyarul: Elég!) ért el nagyszerű eredményt (7,18-ról 18 százalékra nőtt a támogatása), Hollandiában Geert Wilders Szabadság Pártja 23,5 százalékot, Svédországban a Svéd Demokraták 20,54 százalékot, Finnországban a Finnek Pártja 20,06 százalékos eredményt, Olaszországban az Olasz Testvérek 26 százalékot, a Lega pedig 8,77 százalékot kapott.
