Ez a démonizáló narratíva eleinte működött, de a polgárok olvastak a sorok között, kinyitották a szemüket és értékelik az újkonzervatív pártok jelentőségét. Rájöttek, hogy ezek átlagos és normális pártok, hogy újat hoznak a politikai színtérre, és megpróbálják megoldani azokat a problémákat, amelyeket az uralkodó elit „elfelejtett”; mondjuk a tömeges és illegális bevándorlást, a gazdákra kivetett súlyos szabályozások és adók kérdését vagy úgy általában egyes országok identitásvesztését. Ez a változás az elmúlt években jól látható. Választásról választásra bizonyítja, hogy az újkonzervatív jobboldal előretör a mainstream pártokkal szemben. Portugáliában a Chega (magyarul: Elég!) ért el nagyszerű eredményt (7,18-ról 18 százalékra nőtt a támogatása), Hollandiában Geert Wilders Szabadság Pártja 23,5 százalékot, Svédországban a Svéd Demokraták 20,54 százalékot, Finnországban a Finnek Pártja 20,06 százalékos eredményt, Olaszországban az Olasz Testvérek 26 százalékot, a Lega pedig 8,77 százalékot kapott.

Hogy az én országomban is kalandozzak egy kicsit, Spanyolország egyes régióiban a jobboldali Vox regionális kormánypozíciókat tudott szerezni. De ott van Franciaországban Marine Le Pen pártja, melynek népszerűsége folyamatosan növekszik, vagy az Éric Zemmour és Marion Maréchal fémjelezte ugyancsak feltörekvő Reconquete (Visszahódítás párt). Ezen újkonzervatív jobboldal példája és vezetője Orbán Viktor és a Fidesz, amely már negyedik alkalommal nyerte meg a magyar választásokat kétharmados többséggel. Szegény európai elit! Az elmúlt pár hét borzalmas lehetett! A Chega meggyökerezett Portugáliában, míg Írország kormánya elveszítette a hagyományos család fogalmát eltörlő népszavazást, amely kezdeményezte, hogy vegyék ki az alkotmányból a „nő” és az „anya” szavakat.

Az európai választások vészesen közelednek: június 9-én megismerjük az eredményeket, és könnyen lehet, az nem lesz más, mint az újkonzervatívok nagy sikere. A legtöbb közvélemény-kutatás szerint jelenleg az ECR a harmadik helyen végezne, körülbelül kilencven helyet szerezve, az ID pedig a negyedik, szintén körülbelül 85-90 helyet megkaparintva. Emellett ne feledjük, lesz még idén egy másik fontos esemény is, az Egyesült Államok elnökválasztása, amelyre novemberig kell várnunk. És ahol Donald Trump erőteljes lépéselőnyben van, s ha ez beigazolódik, újra ő lehet az Egyesült Államok elnöke. Az amerikai közvélemény-kutatók többsége egyértelmű előnyt ad Trumpnak. Győzelme stratégiai változást jelentene, nem utolsósorban megerősítené az újkonzervatív jobboldalt a világban.

Úgy tűnik, ez az újkonzervatív jobboldal követte és megértette a baloldal szándékait, politikai játékukat, és elkezdték ők is összehangolni a politikájukat. Együtt erősebbek. Egyértelmű példa erre az Amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferenciája (CPAC), egy igazi tömegrendezvény, jól képzett és elsőosztályú előadókkal, ahol nagyszerűen sikerül megosztani az üzenetet az érdeklődő emberekkel. A washingtoni CPAC-on Trumpon kívül részt vett Nayib Bukele, Salvador elnöke vagy Javier Milei, Argentína elnöke. Április 25-én és 26-án a CPAC házigazdája Magyarország lesz, ahol az Alapjogokért Központ intézi a szervezést.

Ha minden jól megy, Donald Trump beiktatásával véget érhetnek a mostanában oly égető geopolitikai konfliktusok, az ukrán–orosz háború, amelyről Trump többször is mondta már, hogy elnökként egyik első dolga lesz összehozni Vlagyimir Putyint és Zelenszkijt a tárgyalóasztalhoz. A konfliktust be kell fejezni és nem globális szintre emelni, mely utóbbi, úgy tűnik, a mostani nyugati elit célja, ahogy az az utóbbi hetekben Emmanuel Macron francia elnök szavaiból is kiderült, aki csapatok Ukrajnába küldéséről beszélt, kétségtelenül egy harmadik világháború kirobbantását veszélyeztetve.

A populista mozgalmak éppen azért születtek meg, mert a tradicionális pártok és a mai nyugati demokrácia már nem szólítják meg a köznapi embert, már nem őt képviselik. Ott születtek meg, ahol olyan törvényeket hagynak jóvá, amelyek nem voltak benne a programokban vagy választási ígéretekben, és amelyeket senki nem szavazott meg. Ott, ahol követik a Soros György által előírtakat. Az újkonzervatív jobboldal pártjai tehát az ajtónkon kopogtatnak. És megszólítják az embereket. A valós problémákra keresik a válaszokat. 

Ajánlom a rettegők figyelmébe a Mathias Corvinus Collegium minapi brüsszeli konferenciáját, számos jeles szakértővel a populizmus témájában. Hallgassák vissza őket: Frank Furedit, Francisco Contrerast, Ulrike Guerot-t, Charlie Weimerst, Ralph Schoellhammert és másokat!

A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója

Borítókép: Az Európai Parlament épülete Brüsszelben (Fotó: AFP/Jakub Porzycki)