A nyomdából frissen kijött kötet – Mint Mint Jairus lánya (Like Jairus’ Daughter) – izgalmas válogatás. Miközben a fülszövegből kiderül, hogy a kötet pusztán az elmúlt évek verseiből ad közre úgy két tucatnyit, azonközben az olvasó úgy érzi, egy teljes élet bomlik ki előtte. Már-már naplószerűen sorakoznak a költemények, a női lét eseményei, fordulatai, tragédiái, mélységei és felemelő pillanatai állnak előttünk, ha lapozgatjuk Kégl Ildikó kötetét.
Bár a gyűjtemény nem a Cicás bugyival kezdődik, a történet igen. Mindannyiunk története. Egy óvodai momentum, első szerelem, első tapasztalat és persze olyan tapasztalat, aminek nyomán elmondhatja, aki átéli:
A nagycsoportban, abban a
nevesincs óvodában én akkor
mindent megtanultam arról, hogy
megy ez a fiúk meg a lányok között,
bár mára elég sokat felejtettem.
(Cicás bugyi)

És hogy mennyit felejtett vagy mennyi mindent nem tanult meg Kégl Ildikó abban a hajdani óvodában, abból a bájos gyermekszerelemből, arról a kötet nyitóversében kapunk képet. Rövid versecske. Annál nagyobbat üt. (Elmondom elöljáróban, hogy ne kelljen a megfejtéssel bíbelődni: ez a vers egy hosszú házasság záróakkordja, volt férjéhez, „a sebésznek” írta.)
Tizennyolc éven át bőrömön
hordoztalak, néha a bőröm alatt,
itt már jobb, ha hallgatnak a szavak,
mert mit lehet erre mondani,
ki beszéljen ebben a versben,
s aki szót kér, vádolhat-e azzal,
hogy összetapostad a testem,
miközben tudom, lábnyomod
alatt lettem nagykorú.
(tizennyolc)
És aztán életképek és életesemények sora következik. Banálisan szép pillanatok, hátborzongató olvasmányok, a női lét sorskérdéseit újra és újra megvilágító reflexiók – Annie Ernaux tragédiája, Virginia Woolf öngyilkossága –, filozófiai vitagondolatok, riposztok, reakciók, megjegyzések, Pilinszky, Heidegger, Villon, Madách szelleme, Cezanne műterme és, mintha csak véletlenül, egy Renoir-kiállítás emléke jelenik meg a kötetben, egy szenzitív és racionális, gondolatait átérző, érzéseit tudatba emelő, impulzív ember legszebb és legnyomorultabb napjai, pillanatai.
A címadó alak – Mint Jairus lánya – egyébként egy feltámadás-, még inkább feltámasztástörténetet idéz a Bibliából. Lukács így írja le: „.Egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. (…) Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert! Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt.”
