Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az embert a feje búbjáig ellepi a káosz. Semmi nincs a helyén, átláthatatlan, hogy ki-kivel van, ki a barát, ki az ellenség, merre van az arra, egy szó, mint száz: nincs meg a kiút, előreláthatatlan, mi a megoldás a bonyolult képletre. Ám, ha az ember ilyenkor, a káosz kellős közepén ellenáll a sodrásnak, és kizárólag egyfelé koncentrál, ha kitartó, mint egy varázslat, egyszercsak ott terem előtte a megoldás is. Mintha mindig is ott lett volna, csak elfedte a sok zavaró jelentéktelenség.
Valami ilyesmi történik most Budapesten is. Karácsony Gergely például kitörölgette a csipát a szeméből ötéves álmából felriadva, majd rádöbbent: Én vagyok a főpolgármester! Felkapta gyorsan a láthatósági mellényét és sietve megérkezett a Rottenbiller utcába betont törni egy ütve fúróval, hogy zöldfelületeket varázsoljon. Virágültetést szervezett a Deák térre, interjúkat ad, és kampányol is, hogy megszerezze az újrázásához szükséges ötezer aláírást.
Csakhogy ez nem olyan egyszerű, ha az ember öt éven át nem csinál semmit, jelen állás szerint ugyanis még mindig nincsenek meg azok a fránya szignók.
Csak zárójeles megjegyzés, hogy elsőként és eddig egyedüliként csak Szentkirályi Alexandrának sikerült összegyűjteni a főpolgármester-jelöltek közül, aki annak a Fidesz–KDNP-nek a jelöltje, amiből állítólag az embereknek most már tényleg nagyon elegük van.
Apropó közvélemény-kutatások. Nemcsak a politikai színtéren van némi káosz, hanem a különféle intézetek mérései és az ellenzéki megmondóemberek támogatottsági adatai között is, legalábbis, amit igyekeznek időről időre jó hangosan bekiabálni az éterbe. Magyar Péter például 24 százalékot és hat-hét európai parlamenti mandátumot vizionál magának, ebbéli hitében pedig annyira meg van erősödve, hogy tulajdonképpen mindegy neki, mi a valóság, megteremtette ő magának a sajátját. Messianisztikus gondolatai pedig olyannyira elhatalmasodtak rajta, hogy mostmár nemcsak Szent II. János Pál pápa konkrét szakrális erővel bíró jelmondatát próbálja einstandolni, hanem licitet hirdetett a saját napszemüvegére. Megbabonázott követői pedig, akik a reszkető lábakon álló ellenzéktől szédelegtek át a nyájba, milliós nagyságrendben viaskodnak érte. Teszik ezt azok az emberek, akik a tüntetésein ölre mennek, és habzó szájjal követelik a kormány lemondását, mondván, kizsigerelte és a tönk szélére lökte őket. Persze, azért két és fél milliós napszemüvegre telik. Nem szürreális egy kicsit?
Aztán itt van Karácsony Gergely, aki azt állítja, a fiatalok apunak hívják őt a TikTokon, annyira szeretik és annyira bíznak benne. Büszkén hirdette azt is, hogy a budapesti diákszervezetek szavazhattak, kit támogatnak Budapest élén, körükben ő 73 százalékot ért el, szemben Vitézy Dáviddal. Érdekesség, hogy Szentkirályi Alexandrát nem merte a kalapba betenni, nehogy véletlenül ő kapjon több voksot. Tulajdonképpen rátehette volna csak önmagát, mint alternatíva, akkor még többen jelölték volna meg őt, aput, a kiskorúak közül.
A probléma csak az, hogy júniusban nem a gyerekek döntenek majd Budapest jövőjéről, hanem azok a nagykorú, választóképes állampolgárok, akik olvassák a híreket.
Kínos, mert a tokától bokáig lebetonozott Blaha Lujza téren kívül csak egy markáns eredmény van, amit Karácsony fel tud mutatni, ez pedig az egyre szövevényesebb korrupciós hálót sejtető hídpénzbotrány. A túlárazott beruházáshoz kapcsolódó, a fővárosi baloldalig érő számlagyár ügyében jelenleg vesztegetés és költségvetési csalás gyanújával nyomoz a hatóság, de elképzelhető, hogy az érintetteknek milliárdos sikkasztás és hűtlen kezelés miatt is felelniük kell.
A történet előzménye, hogy tavaly novemberben az adóhatóság elfogott egy praxisától eltiltott ügyvédet, Vig Mórt, miután kiderült, hogy köze lehet egy sok százmilliós számlagyárhoz. A NAV több helyszínen tartott házkutatást, az eljárásban kiszálltak többek között egy bizonyos Hegedüs Dániel nevű ügyvédhez, illetve a Lánchíd felújítását végző A-Híd Zrt.-hez is. Mindezek tükrében valahol érthető, hogy Karácsony Gergely Facebook-oldalán leginkább a fólia alól éppen kibújt Kleopátra tűje, papagájfű, kúpvirág, díszgyertya és petúnia nevű virágokról ír. Plusz méhecskékről.
És, ha mindez nem lenne elég, olyasmit is láthatott Budapest lakossága, amit talán még soha. „Apu” ugyanis sok mindenhez nem ért, egyvalamiben viszont biztosan profi:
olyan társadalmi rétegeket képes magára haragítani, amelyekkel korábban többé kevésbé minden regnáló városvezetőnek sikerült érdemi kompromisszumokat kötnie. Ilyen a fővárosban közlekedő autósok közössége, illetve a hajózási cégek.
Szóval láss csodát, a Dunán hajókkal demonstráltak néhány nappal ezelőtt, Karácsony Gergely ugyanis bejelentette, hogy felülvizsgálták és módosítják a Duna-parti Építési Szabályzatot. A főpolgármester szerint bonyolult, sok egyeztetést igénylő tervezési, véleményezési folyamat végére értek, az állami, szakmai és civil szervezetektől érkezett vélemények több tucat oldalt tesznek ki, több partnerünkkel az utolsó pillanatig egyeztettek – nos, nem úgy tűnik. Karigeri azt szeretné, hogy „a kikötő hajók által okozott terhelés a lehető legkisebb legyen, és minél egészségesebb egyensúlyt teremtsünk a folyó különböző célú használata közben”. A Magyar Hajózási Országos Szövetség és a Személyhajósok Szövetsége viszont elutasítja a tervet – elképzelhető, hogy őket pont véletlenül kihagyta a bonyolult és hosszú egyeztetési folyamatból.
És, hogy senkit ne hagyjak ki a sorból, itt van még a Momentum is, a Magyar Péter jelenség talán legnagyobb vesztese. Szavazóit ugyanis átterelgették önjelölt messiásunk mögé, a legutóbbi tüntetésén még Donáth Anna is ott ácsorgott, hátha… Nincs új a nap alatt. Pedig nem is olyan régen Cseh Katalin még olyan provokatívnak szánt gondolatokkal büszkélkedett, hogy ugyan mondja már meg a Fidesz-kormány, mit tettek ők az elmúlt években az Európai Parlamentben, ami a magyar emberek érdekét szolgálta? Nem is tudnám, hol kezdjem, ha válaszolni akarnék, de nem akarok, mert érdekesebb ennél, hogy a két grácia milyen projekteken ügyködött.
Például megszavazták, hogy az unióban alapjog legyen az abortusz, és foggal, körömmel küzdöttek azért, hogy a magyar emberek ne kapják meg a nekik járó uniós forrásokat, meghekkelve így a pedagógusbér emelést is. Utóbbi szerencsére nem sikerült, de én ezt azért eredménynek nem nevezném. Szégyen!
Nos, ez lenne az ellenzéki paletta. „Apu”, aki gyerekek között építgeti a népszerűségét, miközben petúniákat ültet a Deák téren, Dunán demonstráló hajók, végeláthatatlan dugók a városban, Magyar Péter napszemüvegéért ácsingózó tüntetők, hamiskásan éneklő Nagy Ervin, és kínosan kapálózó momentumosok. Káosz.
Persze azért, a világnak van egy normálisabbik fele is. Az elmúlt napokban pedig ők is itt voltak Budapesten. Így sok ezer ember, akiket Magyar Péter hiányolt az összekalapolt demonstrálói közül, sokkal inkább vett részt a CPAC-en, ahol tényleg a világ minden szegletéből érkeztek politikusok, miniszterek, véleményvezérek, újságírók, aktuálisan és korábban regnáló miniszterelnökök, hogy elmondják:
itt, Magyarországon szabadon lehet beszélni, állást foglalni, élni, és, akár, a normális értékrendet is választani.
Szóval akármekkorának is tűnik a káosz, ha az ember kitartóan koncentrál arra, hogy megtalálja a megoldást, meglesz. Merthogy van, Budapest esetében a jelöltek közül Szentkirályi Alexandra, aki még korábbi helyettesként is jóval több praktikus eredményt tud felmutatni, mint a regnáló városvezető. A fővárosnak azt hiszem, minden eddiginél nagyobb szüksége van rá.
